Magyarokra vadásznak a schwechati autópálya-rendőrök

Egy magyar autós kálváriáját ismerhettük meg a Zugügyvéd blogon. A történet dióhéjban: 2007. május 21-én fél négykor gyorshajtáson kaptak egy magyar fiatalembert Ausztriában, az A4-es autópályán, Schwechat közelében. Az osztrák autópálya-rendőrök 1100 eurós büntetést akartak bevasalni rajta a helyszínen, de a sofőrnél csak 350 euró volt.

A rendőrök közölték vele, hogy este hatig, a szolgálatuk végéig, hozassa oda valakivel a hiányzó összeget. A fiatalember az apját riasztotta telefonon, Orosz Ferenc - aki e történetet megosztotta velünk - Dunakesziről indult fia segítségére, bár arra nyilván esély sem volt, hogy másfél óra alatt a helyszínre érjen.

A rendőrök ezért a németül nem tudó, kézzel-lábbal magyarázkodó fiatalt autóstul előállították a schwechati autópálya-rendőrségre, értékeit - telefonját, navigációs készülékét, bankkártyáját - elkobozták, jogosítványát bevonták, az autót és a személyi iratait mindenestül elvették. A kocsit beállították az udvarba, és lezárták. Időközben megérkezett Orosz Ferenc, kifizette a kirótt büntetést, és így kiszabadíthatta fiát a kapitányságról. A rendőrök az 1100 eurós büntetésből összesen 140 euróról adtak papírt.

A konzulátus túl messze volt

A történet botrányos és ellentmondásos részleteiről személyesen kérdeztük Orosz Ferencet, aki megmutatta az ügyről tanúskodó hivatalos iratokat is. "Először is az volt a baj, hogy a gyerek nem tud németül. Az egyik rendőr - hárman voltak egyébként, a fiam meg egyedül - a noteszébe először csak annyit írt, hogy 100 km/h, ez a korlátozás, aztán hogy 130 km/h, ennyivel ment a fiam, majd hogy 1100 euró, ennyi a büntetés."

A helyszínre tartó apa közben próbálta a bécsi konzulátust hívni, hogy segítsenek, legalább egy tolmács kiküldésével, de mivel késő volt, másnapra akarták halasztani az ügyet. Később, amikor újra hívta a konzulátust, már nem tudott elérni senkit, még az ügyeleti mobilon sem.

"A fiam kezdetben még fel tudott hívni, de később elvették a telefonját, és csak a 350 euró ellenében adték vissza. Ekkor ki is zavarták a kapitányságról, hogy szerezze meg a hiányzó összeget. Azt azért tudni kell, hogy a schwechati kapitányság a helyi repülőtér egyik eldugott sarkában van, szóval próbáljon meg valaki egy szál telefonnal, iratok nélkül, német nyelvtudás nélkül boldogulni. A ki-be hajtó rendőrök csak röhögtek rajta. Később kiderült, hogy közben megpróbáltak pénzt levenni a bankkártyájáról."

Orosz Ferenc otthon magához vett egy diktafont is, amivel felvette a rendőrségi irodában elhangzó kijelentéseket. Hangfelvétel van többek között arról is, hogy a rendőrök megszámolják az átadott pénzt, viszont nem hajlandók büntetés kifizetéséről semmiféle hivatalos papírt adni.

"Mindössze két papírt kaptunk, az egyik egy 140 eurós szabálysértési büntetőcédula, amit a rendőri intézkedés hátráltatásáért állítottak ki, a másik a jogosítvány bevonásáról. A maradék 960 euróról nem kaptunk semmiféle elismervényt, hiába kértük."

Megaláztatás

A két papírból (e cikkben is megtekinthetők) kiderül, hogy említés sem esik gyorshajtásról. Azt, hogy nem tudott németül a magyar autós, és emiatt végig kommunikációs nehézségek adódtak, az ezzel járó ingerültséggel együtt, az osztrák rendőrök automatikusan értékelhetik a rendőri intézkedés akadályozásának.

Oroszék szerint a jogosítvány bevonására nem lett volna joguk a rendőröknek, mivel azt tudomásuk szerint csak orvosi vizsgálat után vehetik el a vezetésre alkalmatlan (súlyosan ittas, bódult vagy sokkos) állapotban lévő sofőrtől. A második, rendőrök által kitöltött nyomtatványon kissé különösen is mutat, hogy a "vezetésre alkalmatlan állapotban vezetett" rubrika (gelenkt hat) van megjelölve a jogosítvány bevonásának körülményeként, csakhogy kézírással van beírva az, hogy gyorshajtás (fahrgeschw.) miatt vették el a vezetői engedélyt.

"Félreértés ne essék, mi nem vitattuk a gyorshajtás tényét, a büntetést is kifizettük. Azt sérelmezzük - túl azon, hogy milyen megalázóan bántak a fiammal -, hogy az osztrák rendőrök nem adtak erről semmiféle hivatalos papírt. Ez pedig kőkemény bűncselekmény. Ezért tettünk feljelentést a korneuburgi ügyészségen június 1-én (a feljelentés első oldala és második oldala).

Az ügyész, akivel beszéltünk, áttekintette a beszámolónkat, majd azt mondta, tucatnyi szabálysértést elkövettek a rendőrök. Például az adatok felvétele után azonnal vissza kellett volna adni a fiam iratait. Nem vonhatták volna be a jogosítványát. Értéktárgyait lefoglalhatták ugyan - a büntetés kiegyenlítésére -, de autóját már nem. Önhatalmúlag a bankártáyról sem kísérelhettek volna meg pénzlevételt. És ami a legsúlyosabb szabálysértés, hogy nem adtak a maradék 960 euróról papírt.

Az ügyész szigorú kivizsgálást igért, és mi megnyugodva jöttünk haza ezzel. De két hónapig semmi sem történt. Illetve érdekes módon annyi történt, hogy június 12-i keltezéseel kaptunk egy hivatalos iratot az osztrák rendőrségtől arról, hogy mi a 960 euró büntetést letettük (a rendőrségi irat első oldala, második oldala)."

Az igazukat kereső Oroszék két hónappal a feljelentés után, augusztus 6-i keltezéssel kaptak levelet az osztrák ügyészségtől: arról, hogy megszüntették a nyomozást, és az érintettek, a két magyar állampolgár és a három osztrák rendőr polgári peres úton folytathatják a vitás ügy rendezését (az ügyészségi levél első oldala, második oldala).

Nem avatkoznak be

„Ebben az ügyben a bécsi magyar konzulátus minden tőle telhetőt megtett, amire a konzuli tisztviselőt a konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény, továbbá a konzuli érdekvédelemről szóló törvény feljogosítja. Amennyiben egy magyar állampolgárt külföldön szabálysértési eljárás alá vonnak és segítségért fordul a konzulátushoz, akkor az eset körülményeinek tisztázása érdekében felvesszük a kapcsolatot az eljáró osztrák hatósággal, közreműködhetünk a hatóság és a magyar állampolgár közötti kommunikációban, így a tolmácsolásban, továbbá minden szükséges tájékoztatást megadunk neki arról, hogy a sérelmezett intézkedés ellen milyen jogorvoslati lehetőséggel élhet. Fontos azonban azt kiemelni, hogy a szabálysértési eljárás menetébe nem avatkozhatunk be” - mondta megkeresésünkre Németh Krisztina bécsi főkonzul.

A konzulátus ismeri az esetet, mert amikor az 2007 májusában megtörtént, a panaszos bejelentése alapján telefonon azonnal felvették a kapcsolatot az intézkedést foganatosító rendőrrel. A magyar konzulátus információi szerint azonban a magyar állampolgár több súlyos közlekedési kihágást követett el.

Kérdésünkre, hogy a rendőr milyen alapon vette el a magyar autóvezető mobiltelefonját, bankkártyáját, Németh Krisztina azt mondta: „Magyarországon talán szokatlan, de ha Ausztriában valaki nem hajlandó kifizetni a szabálysértési bírságot, a rendőrnek joga van értékeit, személyes tárgyait lefoglalni, visszatartani a kiszabható pénzbüntetés nagyságának arányában. Ugyanígy lehetőség van súlyos közlekedési szabálysértés elkövetése esetén a vezetői engedélyt bevonására is”.

Vadásznak a magyarokra

Az osztrák szabályok szerint, ha valaki kifizeti a helyszíni bírságot, azzal elismeri a szabálysértés elkövetését. Ebben az esetben is azonban lehetőség van még arra, hogy a rendőrségi eljárás ellen panasszal éljen. Ezt meg lehet tenni személyesen eljárva vagy a konzuli érdekvédelem keretében az adott külképviselet közreműködésével, tájékoztatott a konzulátus.

Az osztrák rendőrség a vonatkozó szabálysértési jogszabályok értelmében jogosult további büntetést kiszabni akkor, ha valaki magatartásával megnehezíti az eljárás lefolytatását, vagyis nem működik együtt a hatóságokkal. A konzulátus tapasztalatai szerint e jogszabályi lehetőséggel az osztrák közlekedésrendészet előszeretettel él a külföldi autósokkal szemben.

A főkonzul megítélése szerint az osztrák rendőrség hibát követhetett el azzal, hogy nem adott elismervényt a befizetett pénzbírság teljes összegéről. Kérdésünkre, hogy mi indokolhatta, hogy a rendőrség csak az ügyészségi feljelentés után küldte el a bizonylatot a fennmaradó 960 euró kifizetéséről, Németh Krisztina azt mondta, hogy ugyan nem ismeri az eljárás részleteit, de elképzelhető, hogy a rendőrség eljárásában utólag pótolta az elmulasztott elismervény kiadását. Így az ügyészség, ami valószínűleg rendben találta az eljárás menetét, megszüntette a magyar állampolgár panaszára indult vizsgálatot.

Az egykor rendőrtisztként dolgozó Orosz Ferenc szerint nemhogy előszeretettel él az osztrák rendőrség a jogszabályi lehetőséggekkel a külföldi autósokkal szemben, de egyenesen utaznak a Hegyeshalom felé tartó magyar autósokra.

"Amióta megjelent a Zugügyvéden a levelem, azóta rengetegen jelentkeztek, hogy ezer, kétezer euróra megbüntették őket gyorshajtásért a schwechati rendőrök, és számlát, csekket egyszer sem kaptak a helyszínen leperkált összegről. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy nem egyedi esetről van szó, csak eddig senki sem vette a bátorságot, hogy a sarkára álljon. Én azonban nem fogom annyiban hagyni, bár az világos, hogy segítség nélkül nem tudok eredményt elérni az osztrák hatóságoknál."

Oroszékat azonban nem a bírság vagy a rendőri túlkapás bántja a legjobban. "Mi tagjai vagyunk az Ausztria Baráti Körnek. Gyakran járunk a sógorokhoz, tizenhat éve ott nyaralunk vagy síelünk. Az egyik kapruni fogadóba szinte hazajárunk, csak oda kell szólnom telefonon, és már adják is a megszokott szobánkat. Nem vagyunk bűnözők, ezért nem csoda, ha nagyon fáj, amit a fiam mondott: én nem akarok többet Ausztriába menni."