Meghalt Borisz Jelcin

Meghalt Borisz Jelcin, az első orosz elnök, jelentette be a Kreml sajtószolgálata hétfőn. Jelcin 76 éves korában hunyt el.

Jelcin 1992-ben George Bush mellett Washingtonban

Borisz Jelcin 1931. február 1-jén született egy Szverdlovszk megyei faluban. 1955-ben építészmérnöki diplomát szerzett, ezt követően szakmájában dolgozott. 1961-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1968-tól főállású pártmunkás. 1975 és 1985 között a Szverdlovszk megyei SZKP-szervezet első titkára, 1985-87-ben a moszkvai városi pártbizottság első titkára volt, 1981-től 1990-ig az SZKP központi bizottságának a tagja. A pártból 1990 júliusábanfele lépett ki. 1990-91-ben az Orosz Föderáció Legfelső Tanácsának elnöke.

Borisz Jelcinnek 1987-től kezdődően egyre több nézeteltérése volt a párt legfelső vezetésével, így Mihail Gorbacsov pártfőtitkárral, aki később a Szovjetunió elnöke lett. Konfliktusuk akkor éleződött ki végleg, amikor Jelcint 1991-ben az Orosz Föderáció elnökévé választották. Jelcin akkor kerekedett Gorbacsov fölé, amikor 1991 nyarán az ő irányítása mellett sikerült megakadályozni a kommunista-titkosszolgálati államcsínyt.

A Szovjetunió feloszlatásának kezdeményezője és a kommunista párt betiltója volt. Támogatta a voucheres privatizációt és a piacgazdaságra történő átállást. Ő engedélyezte a fegyverhasználatot az 1993-as politikai válság idején, s ő adott parancsot az első csecsenföldi hadjáratra 1994-ben. Kétszer választották meg Oroszország elnökének, majd 1999-ben önként átadta a hatalmat Vlagyimir Putyinnak.

Sokan nemcsak a liberalizációt és az ország működésének új alapokra helyezését, hanem az oligarchia hatalmának megszilárdulását is a Jelcin által irányított 1992-93-as politikai-gazdasági reformok eredményének tekintik. A számtalan pozitív fejlemény ellenére a magánosítást gyakran az orosz rendszerváltás legkárosabb történései közé sorolják.

Az első, 1994-96-os csecsen háború Jelcin országlásának legnagyobb kudarcai közé tartozik. A harcok számtalan halálos áldozatot szedtek nemcsak a hadsereg, hanem a civil lakosság soraiban is. 1996-ban, nem sokkal az elnök újraválasztása előtt írták alá a haszavjürti békét, amely átmenetileg véget vetett a vérontásnak.

Az 1996-os újabb Jelcin-sikert az orosz sajtó általában úgy értékelte, hogy ez akadályozta meg a kommunista reváns lehetőségét. A politikus egyetlen komoly ellenfele ugyanis akkor Gennagyij Zjuganov, az időközben legalizált Orosz Kommunista Párt elnöke volt.

Jelcin második ciklusának utolsó előtti évében, 1998-ben robbant ki a legsúlyosabb orosz gazdasági válság. Ebben az évben az elnök sorra nyugdíjba küldte a még aktív kemény vonalasokat: Viktor Csernomirgyint, Szergej Kirijenkót, Jevgenyij Primakovot és Szergej Sztyepasint. Ekkor nevezte ki az Orosz Föderáció biztonsági tanácsának elnökévé kiválasztott utódát, Vlagyimir Putyint.

Jelcin nős volt, feleségével, Naina Jelcinával még a főiskolai évek alatt ismerkedett meg. Két lánya volt, Jelena és Tatyjana. Utóbbit - a férje után Tatyjana Gyacsenkót - Jelcin országlása idején tanácsadóként foglalkoztatták és az elnök környezetének legbefolyásosabb embereként tartották számon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!