Katonákat vezényeltek Tibetbe

Az utolsó Tibetből tudósító nyugati újságíró a német Georg Blume volt. Őt szerdán utasították ki a kínai hatóságok, a rendőrök mondták neki, hogy ő az utolsó külföldi újságíró, aki a tartományban volt. Blume indulása előtt azt látta, hogy Lhásza, a tibeti főváros utcáin nagyon erős a rendőri készültség. A rendőrök házról-házra jártak, és átkutatták a gyanús emberek lakásait. Tibet határáról több helyről is megerősítették, hogy csütörtök reggel katonai csapatokat láttak a tartomány felé haladni.

A zavargások március 10-én törtek ki Tibetben, egy 1959-es felkelés évfordulóján. Buddhista szerzetesek vonultak akkor utcára, tiltakozva a kínai uralom ellen. Kína 1950-ben szállta meg a hegyvidéki tartományt. A dalai láma, az ország vallási és politikai vezetője 1959-ben menekült el, nyolcvanezer hívével együtt. A láma udvara azóta észak-indiai Dharamszalában működik. A mostani zavargások alig fél évvel a pekingi olimpia előtt törtek ki. Az időzítés különösen kényelmetlen Kína számára, ám úgy tűnik, hogy a fokozott nemzetközi figyelem sem akadályozza meg a kormányt abban, hogy titokban és erőszakosan verjék le a tiltakozásokat.

A tibeti emigránsok szerint a napokig tartó tüntetés-sorozatnak körülbelül száz halottja van. Többségüket Lhászában ölték meg, de további négy településen is voltak vérbe fojtott tüntetések. Az emigráció szerint ők csak a rokonok által azonosított, biztosan meghalt embereket vették számba, valószínűleg még több áldozat van. Már Tibeten kívül, a szomszédos Szecsuán tartomány két városában is voltak zavargások.

A kínai hatóságok azt állítják, hogy csak tizenhárman haltak meg, és őket sem rendőrök vagy katonák ölték meg, hanem egymásnak esett randalírozók vagy csőcselék által felgyújtott épületekben lelték halálukat. A kínai kormány határozottan tagadja, hogy éles lőfegyvert vetettek volna be a tüntetőkkel szemben.

Sok fotó készült azonban lőtt sebekről és halottakról, egy ilyen albumot itt nézhet meg.

A kínai kormány azt mondja, hogy a zavargásokat fosztogatások és erőszak kísérte. A tibeti források szerint fegyvertelen és békés tüntetőkre rontottak a rendőrök és a katonák.

Kína hermetikusan elzárta a tartományt. A beutazást mindenkinek megtiltották, a külföldieket kiebrudalták, az internetkapcsolatot megszüntették.

Kínai források szerint alig két tucat embert tartóztattak le, de 170-en önként jelentkeztek a rendőrségen. Aki részt vett a zavargásokban és hétfőig feladja magát, az enyhébb büntetést kap, ígérik a hatóságok. Már a zavargások előtt is keményen büntették a tibeti függetlenségi jelképek - például zászló - vagy a dalai lámát idéző tárgyak birtoklását, az őt méltató szavak kimondását. 1990-ben például egy 13 éves apácát is börtönbe zártak, mert társaival a lámát méltató dalt énekelt. A kislány börtönben nőtt fel, és mivel nem volt hajlandó megtagadni a lámát, több mint 20 évig lesz elzárva.

A kínai kormány azt állítja, hogy az erőszak mögött a dalai láma áll, aki emigrációjából szervezte az erőszakos cselekményeket, hogy az olimpia előtt lejárassa a pekingi vezetést. Ezt már több vezető kínai politikus is elmondta, Kína amerikai nagykövete is határozottan állította. Csütörtökön a kormány képviselői nemzetközi sajtótájékoztatón ismételte meg a vádat, ám az egyórás találkozó alatt egyetlen bizonyítékot sem mutattak be.

A dalai láma határozottan állítja, hogy nem szervezett semmit, sőt, arra kérte népét, hogy éljen békében együtt a kínaiakkal. Amikor Peking felvetette a szervezkedés vádját, meglepő választ adott: lemond, ha tovább folyik a vér Tibetben. A dalai láma nem csak az ország politikai vezetője volt, de szent ember is, aki évszázadok óta újabb és újabb testben újjászületve irányítja híveit. Vagyis ha lemond, akkor nem pótolható, legfeljebb halála után egy újszülöttel, aki ugyanő lenne. Így a lemondással való fenyegetőzésnek különös súlya van.

A láma azt is felajánlotta, hogy kész fogadni kínai ellenőröket, akik átkutathatják irodáját és megvizsgálhatják székletét is, úgyse találhatnak semmit arra utalót, hogy ő erőszakos cselekményekre buzdított volna.

Jelezte továbbá, hogy kész elmenni Pekingbe tárgyalni a békés rendezésről. Utóbbi azt jelentené, hogy a kínai kormánynak valamilyen szinten legitim vezetőnek kellene elismernie őt, amit 1959 óta nem hajlandók megtenni. A pekingi külügyminisztérium azzal a feltétellel menne bele most a találkozóba, ha a láma lemondana Tibet függetlenségéről. A feltétel azért furcsa, mert a láma már évtizedek óta kinyilvánította ezt, és régóta azt ismétli, hogy az elszakadás nem lehet napirenden. Ő kulturális autonómiát akar Tibetben, elfogadva a kínai fennhatóságot. Ha a találkozó létrejönne, az mindenképpen nagy engedmény lenne Peking részéről.

A nyugati politikai vezetők békés rendezést követeltek Kínától, ám a hadosztályok Tibetbe küldése ennek ellentmondó fejlemény. Ennek ellenére nincs politikai akarat az augusztusi olimpia bojkottjára, bár az EU-s politikusok felvetették, hogy a megnyitó ünnepségre nem mennének el. Gordon Brown brit miniszterelnök pedig azt mondta, hogy májusban kész találkozni a Londonba látogató dalai lámával.