Kína az olimpia bojkottját kockáztatja

"Feszült nyugalom" jellemzi Tibet fővárosát, Lhasszát a hétvégi zavargások után, írja a Guardian helyiek beszámolóira hivatkozva. A függetlenséget követelő kínai tartományt a hadsereg zárlat alá vette, korlátozzák a belépést. Tibetet elvágták az internettől is, így nehezen jutnak ki információk.

A hivatalos kínai beszámolók szerint csupán tizen vesztették életüket a zavargásokban, sőt, ezt a hatóságok a zavargók számlájára írják, állításuk szerint a gyújtogatásokban vesztették életüket "ártatlan civilek". Az emigráns tibeti parlament ugyanakkor több száz halálos áldozatról tud, valamennyien a félkatonai rendőri alakulatok brutális fellépésének áldozatai.

A Guardian helyszíni tudósítója többször is lövöldözésről számolt be, bár szerinte a katonák a levegőbe lőttek. Beszámolója szerint a katonák egyelőre - a szokásos kínai fellépéshez képest - visszafogottak.

Ennek legfőbb oka a lázongás időzítése lehet. A tibetiek az utolsó nagy lázadásuk, az 1959-es forradalom évfordulóján kezdtek tüntetni. Mivel a kerek évforduló csak jövőre lenne, az időzítés egyértelműen a nyári olimpiának szól - Kína nyilvánvalóan nem vágyik semmilyen kellemetlenségre. Igaz, ez valójában elkerülhetetlen, az olimpia közeledtével több nemzetközi civil szervezet is tiltakozásokra szólít részben Tibet sorsa, részben a kínai kormány szudáni szerepvállalása miatt. Ugyanis Peking a dárfúri mészárlásokban aktív szudáni kormányhadsereg legnagyobb fegyverszállítója.

Veszélyben az olimpia?

Szinte biztosra vehető, hogy a tibeti események nyomot hagynak a nyári olimpiai játékokon is. Igaz, hogy az EU sportminiszterei és nemzeti olimpiai bizottságai a bojkott ellen vannak - indoklásuk szerint "a sportnak nem lehet köze a mostani politikai helyzethez, és a korábbi olimpiai bojkottok megmutatták, hogy csak korlátozott hatás, befolyás érhető el". Az EU tagállamai közül csak Franciaország, Olaszország és Románia nem bojkottált még olimpiát, a nyugati országok a 80-as moszkvai, a keleti blokk országai a 84-es Los Angeles-i játékoktól maradtak távol. Az 1976-os montreali olimpiát is 24 ország bojkottálta.

"Általánosan az volt az álláspont, hogy a sportminiszterek feladata elsősorban a sport pozitív aspektusainak kiemelése, míg a külügyminisztereknek kell felszólalni olyan ügyekben, mint például a tibeti helyzet" - nyilatkozta az MTI-nek az egyeztetésen részt vett Göntér Krisztina, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sport-szakállamtitkárságának nemzetközi kapcsolatokért felelős szakmai főtanácsadója.

Országa sportminiszterével szemben a német emberjogi biztos, Günter Nooke a nagyobb nemzetközi nyomásért lobbizik. "Kína számára világossá kell tenni, hogy nem tanúsíthat ilyen magatartást saját kisebbségeivel szemben" - jelentette ki. Az olimpia bojkottját ugyan ő is kerülendőnek nevezte, de végső esetben nem zárta ki.

Az elnyomás ötven éve

A buddhista állam 1913-ban kiáltotta ki függetlenségét, amit 1950-ig meg is tartott. A terület státusza korábban rendezetlen volt, a kínaiak szerint hétszáz éve a fennhatóságuk alá tartozik. Ezt arra alapozzák, hogy a Kínát megszálló mongolok hétszáz éve Tibetet is lerohanták. Ugyanakkor a tibetieket nem Kínából, hanem a dalai láma lhaszai palotájából kormányozták.

1950-ben a maoista hadsereg szállta meg Tibet keleti részét, ekkor a csupán 15 éves Dalai Láma 17 pontos egyezményt írt alá Kínával. Ez elviekben biztosította a szabad vallásgyakorlást és a tibetiek kulturális jogait.

De a kínai megszállással párhuzamosan megkezdődött a han kínaiak betelepülése is, ami drasztikusan megváltoztatta a nemzetiségi arányokat. A hatvanas-hetvenes évek kulturális forradalma során pedig megkezdődött a budhista rendházak rombolása is.

A tibetiek 1959-ben forradalmat robbantottak ki, ennek véres leverése után kényszerült emigrációba az akkor 24 éves Dalai Láma. A tibetiek utolsó nagy lázadása 1988-ban volt. 2002 óta folyamatosak a tárgyalások a tartomány autonómiájáról, de folytatódott a kínaiak betelepítése is, amin a tavaly átadott vasútvonal valószínűleg gyorsítani is fog. Részben ezért is robbanhatott újra a feszültség.

A mostanihoz hasonló politikai ellenállás a kínai kommunista rezsimmel szemben 1989 óta nem volt. Akkor Peking főterén százakat mészároltak le a reformokat követelő diákok közül.