Vörös hajnal hasad Amerikában

Korlátlan demokrata uralom rémképével ijesztgeti olvasóit a vállaltan republikánus Wall Street Journal (WSJ) október 17-i szerkesztőségi vezércikkében. 1993-ban, Bill Clinton győzelme után ugyan a demokraták uralták a Fehér Házat és a kongresszust is, de arra 1965, Lyndon B. Johnson választási győzelme óta nem volt példa, hogy a szenátusban 3/5-ös többségben legyenek. Most előfordulhat, és ez azért jelentős fordulat, mert 3/5-ös többséggel a szenátus bármilyen törvényt megszavazhat, az ellenzéknek nincs lehetősége az obstrukcióra.

Pedig az obstrukció az egyik legfontosabb fegyvere a kisebbségnek, írja a WSJ. Ugyanis nem pusztán a munka megakadályozásáról szól, hanem hatásos fenyegetés, amivel kikényszeríthető, hogy a törvénytervezeteket kidolgozó képviselőház eleve kompromisszumos javaslatokat terjesszen a szenátus elé. A vezércikk szerint az obstrukciónak köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy a kongresszusi demokrata többség korlátozza az iraki háború finanszírozását, mesterségesen megerősítse a régi szövetséges szakszervezeteket, vagy két biztos szenátori helyet garantáljon magának azzal, hogy a fővárosnak, Washingtonnak is képviseletet adjon a törvényhozásban. (Az amerikai fővárosnak nincs parlamenti képviselete, az Egyesült Államok alapító atyái így akarták garantálni, hogy a főváros független maradjon az államok politikai érdekharcaiban.)

Jelenleg a közvélemény-kutatások szerint Obama elnökségét akár biztosra is vehetjük, és egyre valószínűbb, hogy a demokraták nem pusztán növelik szenátusi frakciójuk létszámát, de 3/5-ös többséget szereznek. Nem véletlen, hogy az amúgy pénzszűkében lévő párt 20 millió dollárt fordít a szenátusi kampányra - teheti, hiszen Obama korábbi ígéretét megszegve nem korlátos közpénzből, hanem adományok millióiból kampányol.

De hogy mivel is fenyeget a teljes és korlátlan demokrata uralom? A WSJ hét pontban sorolja fel a veszélyeket. A lap szerint a totális demokrata győzelem esetén semmi sem akadályozhatja meg az egészségbiztosítási rendszer államosítását. Az egészségpolitikával foglalkozó Lewin Group elemzése szerint Obama mostani egészségbiztosítási terve 32-52 millió embert csábítana át a magánpénztáraktól az államiba. Ez pedig kiszámíthatatlan folyamatokat indítana el. A költségek nem azonnal, hanem lassan jelentkeznének, majd elszabadulnának, végül elkerülhetetlenné téve a rendszer teljes államosítását - ami Obamától, nyilatkozatai alapján nem is áll annyira távol, írja a lap.

A demokrata törvényhozást immár semmi sem akadályozhatná meg a piacszabályozás szigorításában, azaz a piac egyre nagyobb szeletei kerülnének kormányzati ellenőrzés alá. Ez a WSJ szerint akár a válság elhúzódását is okozhatja. Ez és az egészségbiztosítás államosítása pedig elkerülhetetlenné teszi majd az adók emelését - egyre nőne ugyanis a kormányzati újraelosztás mértéke, amit egyre inkább az átlagnál jobban keresők fizetnének meg.

A WSJ az Obama által igért zöld forradalomtól is tart. Obama az európaihoz hasonló Cap and Trade, azaz emissziós kvótarendszert vezetne be, de az európai gyakorlattal szemben a kvótákat egyből pénzért árulná, nem pedig kiosztaná. Azaz, azonnal egy többmilliárd dollárral rendelkező kormányügynökséget hozna létre, amitől a jövőben munkahelyek milliói függenének.

A demokrata többség ezután a baloldali érdekcsoportokat is teljes mértékben kiszolgálhatná. Így például a kártérítési peres ügyvédek a jövőben is korlátlan összegekre perelhetnék a gonosz nagyvállalatokat és a hibázó orvosokat, a tanárszakszervezetek meg elérhetnék a követelmények könnyítését.

A két legrémisztőbb változás azonban a munka világában és a választási rendszerben következhet be. A demokraták végre keresztülvihetnék a mostani Kongresszusban a kisebbségi obstrukción elbukott szakszervezeti törvényt, ami lehetővé tenné, hogy a szakszervezetek titkos szavazás helyett nyiltan toborozzák tagjaikat - régi hagyományaik szerint, nyomásgyakorlással. Ennél is rémisztőbb, hogy az elfektetett javaslat szerint a kollektív szerződésekkel kapcsolatos egyeztetések legfeljebb 130 napig tarthatnának, kudarcuk esetén pedig automatikusan a szakszervezetek ajánlata lépne életbe két évre - függetlenül attól, hogy hány szervezett munkás van egyáltalán a munkahelyen. (Amúgy a rpivát szférában dolgozók csupán 7,4 százaléka szakszervezeti tag.)

A legkomolyabb változás azonban a választási rendszer reformja lehet. A WSJ szerint a demokrata kongresszus végre megvalósíthatja a baloldali érdekcsoportok - például a most szavazóregisztrációs botrányba és választási csalás gyanújába keveredett Acorn - régi tervét, a választás napján történő regisztrációt. Ez gyakorlatilag lehetőséget teremtene a kékcédulás választásokra és a demokrata többség bebetonozására.

Összegezve, a WSJ szerint az Egyesült Államok, hogy egy a hazai politikából ismert kifejezéssel éljünk, jóléti rendszerváltás előtt áll. Emlékeznek rá, mekkora siker is volt ez Magyarországon?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!