Sakk-matt Amerikának

[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs a Massachusetts-i Bostonban él, egy biotechnológiai cég munkatársa.]

Lassan kezd világossá válni, hogy képtelenek hatásosan kezelni Amerikában az utóbbi nyolcvan év legsúlyosabb gazdasági válságát. 

Az okosabbak már Alan Greenspan Fed elnökségének vége felé gyanakodtak, bár legtöbbünk még nem sejtette, hogy az ünnepelt monetáris guru addig ügyeskedik, hogy “soft landing” pályára terelje a lassuló amerikai gazdaságot, míg végül a kamatlábak fokozatos csökkentésével szinte egymaga fújta fel a mostani válságot nagyrészt előidéző ingatlanlufit.

A válság a közvélemény számára a Lehman Brothers bukásával és a “subprime” jelzálogpapírok piacának összeomlásával vált egyértelművé. A válságot kezelni hivatott páros, Ben Bernanke Fed elnök és Henry Paulson pénzügyminiszter ekkor még úgy döntött, hogy nem pazarolják az adófizetők pénzét a közepes méretű befektési bank megmentésére. Utólag úgy tűnik, hogy ez hiba volt. A Lehman által forgalmazott jelzálogalapú értékpapírokat annyi más pénzintézet, vállalat és ország vette meg, hogy a rendszer nem tudta felszívni a veszteséget, és más egyéb tényezőkkel összejátszva olyan láncreakciót indított be, amelynek eredménye a hitel – a gazdaság motorjának olaja – elapadása lett.

Következett a világ legnagyobb biztosítócége, az AIG. Piaci források szerint a cégnek 20 milliárd dolláros hitelre lett volna szüksége, de Bernanke és Paulson megpróbálták az AIG-t is állami beavatkozás nélkül megmenteni. Pár nappal később világossá vált, hogy ez nem fog menni, de akkorra a szükséges összeg a piac bizalomvesztése miatt 85 milliárdra emelkedett, sőt két hónappal később már 150 milliárdos volt a cech, ami ekkor már nemcsak hitelt, hanem tőkeinjekciót is tartalmazott.

Ezután a Kongresszus bizonyította be, hogy nem tud felnőni a feladathoz a 700 milliárd dolláros válságkezelő csomag kapcsán. Az újraválasztásukért aggódó alsóházi képviselők többsége nem tudott megegyezésre jutni, vagy nem tudta felvállalni a népszerűtlen csomagot, és a javaslat elbukott. Még a szavazás délutánján bekövetkező, több mint ezermilliárd dolláros tőzsdei értékcsökkenés döbbentette rá a honatyákat arra, hogy a dolgot nem lehet annyiban hagyni. Pár nappal később átment ugyan egy módosított csomag, ekkorra azonban már értékes napokat, s ennél még értékesebb bizalmi tőkét vesztett az állam.

Hogy a képviselők mennyire nem tanultak a hibájukból, azt mutatja a bajba került autógyárakkal kapcsolatos tevékenységük. Hetek óta rebesgetik, hogy az amerikai ipar korábbi gyöngyszemei, a GM, a Ford és a Chrysler, csődközelbe jutottak. Senki nem sajnálná őket, leszámítva azt az apróságot, hogy a három cég csődje beszállítóikkal együtt több mint egymillió munkahely megszűnéséhez vezethet. Megint az a helyzet, hogy valamit tenni kéne. Azonban a képviselők, akik közül november 4-én sokan elvesztették alsóházi és szenátusi helyüket, megintcsak egymással marakodnak. A tőzsde pedig zuhan, a bizalom - ami a pénzügyi rendszer kártyavárát összetartja - tovább csökken.

Nem lehet tudni, hogy más jobban kezelné-e a helyzetet, vagy hogy egyáltalán lehetne-e jobban csinálni. Egy biztos, hogy rátermettebb szakembereket keresve sem lehetne találni. Paulson a legpatinásabb befektetési bank, a Goldman Sachs vezérigazgatója volt. Buta ember nem kerül oda. Ben Bernanke pedig a nagy gazdasági világválság elismert szakértője. Mind a ketten pontosan tudják, hogy csak az állami beavatkozás enyhítheti a problémákat. A Kongresszus két házában pedig az amerikai politikai elit színe-java ül, (elvileg) nagyformátumú államférfiak és asszonyok.

Ezzel együtt a válság egyre csak gyűrűzik tovább. A piac és az emberek egyre kevésbé bíznak benne, hogy választott képviselőik hatékonyan tudják kezelni a problémát. A válsággal folytatott sakkjátszmában a fekete bábukat mozgató amerikai állam állandó lépéshátrányban és folyamatos időzavarban van. Már nem kérdés, hogy világgazdasági recesszió elé nézünk, csak az, hogy milyen mély és hosszú lesz. Csak idő kérdése a matt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!