Bajnokok, akik önmaguk verték meg magukat

2006.01.26. 00:13
Az olimpiai bajnok sakkozó, Alekszandr Morozevics nemrégiben, az orosz bajnokságon elaludt egyik partija előtt, tizenötezer dollárt veszített a játszma mellett. Korábban már sok sportoló nem érte el célját saját hanyagsága miatt, olimpiai aranyak is múltak már a trehányságon. A világklasszis amerikai sprinter nyilatkozott, ezért nem ért oda futamára, az olimpiai aranyérmes Czene Attila rohanva érkezett a rajtkőre, esélye sem volt a továbbjutásra. Lakatos Pálnak tíz dekán múlott olimpiai részvétele, az iráni dzsúdós Mirashmaeili szándékosan esett át a súlyhatáron. A békéscsabai futballisták hiába utaztak, igazolásaik nélkül nem léphettek pályára Székesfehérváron. Pechvogelek, akiket nem az ellenfelek győztek le.

Profi sportolók tényleg nem engedhetnek meg maguknak lazítást? Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmük, különben bukásra ítélték saját magukat? Banális esetek cáfolják ezt, de egyben azt is igazolják, hogy az apró figyelmetlenségekért, a fegyelmezetlenségekért olykor súlyos árat kell fizetni. Eredményben, hírnévben és pénzben egyaránt.

A váltóban olimpiai bajnokok lettek a késők

Az olimpiákon történt, legnagyobb visszhangot kiváltó eset 1972-ben történt, amikor a százméteres síkfutás mezőnye a középfutamokhoz készülődött, ám három amerikai sprinter, Robert Taylor, Eddie Hart és Arni Robinson hiányzott.

Ők éppen az ABC televíziós társaság stúdiójában nyilatkoztak kedélyesen, szóba került, miként lehet megnyerni a versenyt, kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek.

A futáshoz készülődő riválisok - leginkább az övéik - azonban váratlanul élőben jelentek meg a képernyőn. Alig hittek a szemüknek, rögtön életük futásába kezdtek, de ketten már nem értek oda a rajthoz. Taylor ellenben olyan gyorsan át tudott öltözni, hogy ő egy gyatra bemelegítéssel elindulhatott, be is került a döntőbe, ott azonban már nem bírt a szovjet Valerij Borzovval, akit korábban legyőzött már.

A váltóban Taylor és Hart napokkal később vigasztalódott, miután világrekorddal nyerték meg a 4x100-as futást.

Az egyenjogúságért harcoló bajnokot eltiltották
#alt#

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntéshozói aligha lehettek büszkék önmagukra, amikor a korábbi világcsúcstartó Tommie Smith-t kétszáz méteres olimpiai győzelme után kizárták a játékokról 1968-ban. A rövidtávfutó a fajgyűlölet elleni tiltakozásként fekete kesztyűben, magasba szorított ököllel, lehajtott fejjel hallgatta végig a tiszteletére felcsendülő amerikai himnuszt. A bronzérmes John Carlos hasonlóan viselkedett, így mindkét versenyzőnek el kellett hagynia a mexikóvárosi olimpiai falut, és egyikük sem indulhatott többször a játékokon, bár érmeiket nem vették el. Smith így nem védhette meg címét 1972-ben.

A vízumproblémák reneszánszukat élik, az egyik magyarországi bokszgála műsorát is felborította legutóbb. A világbajnok amerikai sakkozó, Bobby Fischer Kubába nem utazhatott be a hetvenes évek elején, így kénytelen volt a tornát telexen játszva megnyerni.

Czene Attila nagy futása

Jóval tragikomikusabb volt Czene Attila futása a '95-ös bécsi Európa-bajnokságon, amikor az egyes rajtkőre szólították, de ő még éppen valahol a masszőrszoba és a medence között volt útban a többiek bemutatásánál.

#alt#
Czene olimpiai aranyat is nyert, az Eb-n azonban futnia kellett (fotó: epa)

A rá egy évre olimpiai bajnoki címet szerző szegedi versenyző a gyúrópadon relaxált, amikor kirángatták, mondván, azonnal rohanjon, ha úszni akar. Czene úgy emlékezett vissza az esetre, hogy ugyan előre figyelmeztették a szervezők: a menetrend csúszhat, arra nem számított, hogy jóval korábban kezdődik a futam. A másik hét résztvevő ennek ellenére időben érkezett. Végül a startpisztoly eldördülése előtt befutott, lendületből leúszta a 200 gyors középdöntőjét, de csak a nyolcadik hely lehetett az övé.

Késés, pénzhiány

A késés egyébként is általános az önhibák végtelen elemű halmazában, az egyiptomi futballválogatott amiatt nem lehetett ott az 1930-as uruguayi világbajnokságon, mert a játékosok lekésték a hajót.

Sokan úgy gondolják - több téves utalás is volt ezzel korábban -, hogy a magyar labdarúgó-válogatott is elkésett a nevezéssel az 1950-es vb előtt, de sokkal nyomósabb volt a távolmaradás okaként a szocialista blokk egyöntetű bojkottját, valamint a pénzügyi problémákat megjelölni. Pedig abban a csapatban már játszott Puskás is, és akkor formálódott a későbbi Aranycsapat.

Igazolások nélkül keltek útra Békéscsabáról

Jóval megmosolyogtatóbb, egyszersmind szánalmasabb futballsztori, hogy a Békéscsaba miért nem játszhatta le bajnoki mérkőzését a Videoton ellen. A vendégek technikai vezetője ugyanis Békéscsabán felejtette a játékosok igazolásait - erre akkor jöttek rá, amikor már átkeltek a Dunán, a visszafordulásnak nem volt értelme -, a játékvezető enélkül nem adott engedélyt a hivatalos találkozó lebonyolítására. Az eset 1990-ben történt, és már akkor látszott, hogy a hazai futball olyan mélyre süllyedt, hogy bármi megtörténhet benne.

Az iráni dzsúdós huszonötmillió forintos büntetése

Az ökölvívó Lakatos Pált ugyanakkor sokkal inkább sajnálni lehetett, amikor az atlantai olimpián szembesült az elektromos mérleg cetlijével, amely szerint tíz dekával átesett a negyvennyolc kilós súlyhatáron. Lakatos csak négy év múlva léphetett ringbe olimpián, akkor gyorsan kiesett, 1996-ban az éremre is esélyes volt.

#alt#
Miresmaeili a zászlót vitte, aztán bojkottált

Athénban az iráni cselgáncsozó, nem mellékesen hazájának zászlóvivője, a hatvanhat kilós Arash Miresmaeili esett át a súlyhatáron, de az ő bakijának már voltak előzményei. Miután a sorsoláskor megtudta, hogy első ellenfele az izraeli Ehud Vaks lesz, habozás nélkül azt mondta: nem vállalja a küzdelmet a palesztin sportolók iránti szolidaritásból.

Aztán véleményét megmásította, de a fogyasztást vélhetően önszántából nem erőltette, ily módon érte el, hogy ne kelljen megmérkőznie riválisával. A végső győzelemre is esélyesnek tartott, kétszeres világbajnok Mireshmaeili összesen százezer eurós, vagyis huszonötmillió forintos büntetést kapott tettéért.

Egy óra késés után már nem kezdhették el a játszmát

Az olimpiai bajnok sakkozó, Alexandr Morozevics a tavaly novemberi orosz bajnokságon a második fordulóbeli mérkőzése előtt gondolta úgy, ebéd utáni sziesztája nem maradhat el.

Ekkor azonban nagyot hibázott, mert nem ébreszttette fel magát senkivel a szekundánsai közül, a verseny színhelyén hiába várták, és mivel a szabály úgy rendelkezik, hogy egy óra várakozás után már nem kezdhető el a parti, Morozevics vereségét kellett megállapítaniuk a versenybíróknak. Egyidejűleg az ellenfél, Dmitrij Jakovenko kapta a teljes pontot.

A holtversenyt is az átaludt parti döntötte el

Morozevics végül a harmadik helyen végzett, ám ha ezt a játszmát lejátssza, és fél pontot szerez, akkor a második helyet éri el, hiszen épp az egymás elleni eredmény miatt szorult hátra Jakovenkóval szemben. A döntetlenre egyértelmű esélye lett volna, hiszen ő a tizenegyedik, míg ellenfele a harminckilencedik a világranglistán. Ha nyert volna, akkor holtversenyes első Rublevszkijjel. A szundítása a legszerényebb számítások szerint is tizenötezer dollárba (hárommillió forint) került, ennyi volt a második és a harmadik hely pénzdíja közötti különbség.

Étel miatt léptek vissza
#alt#

A félnehézsúlyú ökölvívó-világbajnok Erdei Zsolt egyik legnehezebb éjszakája feltehetően tavaly június első péntekén volt, amikor már a mérlegelés után gombás bélszínt evett, ami vírusos gyomorrontást okozott nála, folyamatosan hányt, infúziót kapott, és nem tudta vállalni szombati döntőjét.

Erdei akkor mutatkozhatott volna be a német közszolgálati tévécsatornán, de a debütálásra így még több mint három hónapot várnia kellett. Aztán a francia Sahnoune-t kiütéssel verte a tizenkettedik menetben, pedig a hatodik után már alig élt a ringben.

Storcz Botondot a szalmonellás eperleves fosztotta meg '96-os olimpiai álmaitól, mert hasmenése után nem tudott rajthoz állni a hazai válogatóversenyen.

2002-ben a szalmonellás madártej az evezős-válogatott javarészét fertőzte meg, ám a későbbi győztes Pető, Haller páros épp akkor nem tartózkodott a tatai edzőtáborban.