Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Magyarnak tapsoltak az Antillákon

2006.03.30. 10:24
Gimnáziumi géptantanárként kezdte egy félmilliós karibi szigeten, a Franciaországhoz tartozó Guadeloupe-on, megszállottként ténykedett a vívás meghonosításért, őrültnek nézték, de a terve sikerült. Gara Róbert kétszeres olimpiai bajnokot nevelt és Laura Flessel egycsapásra ismertté tette őt. Az addig őket "le se hányó" franciák is elismerték, és a sportminiszter kitüntetésének aranyfokozatát is átvehette. A Magyarországot 1956-ban elhagyó Gara az év elején nyugdíjba ment, de most nemzetközi versenyt szervezett, társai meghatódva köszöntötték.

"Csak azt az egyet sajnálom, hogy magyar vívót nem sikerült idecsábítani, és nem amiatt, mert azzal fel tudtam volna vágni a szervezőtársaim előtt. Hanem mert szeretném, ha minél többen megismernék otthon a szigetet, illetve a magyar versenyzők ilyen mentalitású, ilyen vibráló mozgású riválisokkal ritkán találkozhatnak" - mondta Gara Róbert, miközben útban voltunk Guadeluope szigetének első nemzetközi, kadett Világkupa-versenyére. A hazai anyagi helyzet ezúttal nem tette lehetővé, hogy a magyarok is megtapasztalhassák a körülményeket, bár Tóbel Nóra már korábban vívott ott.

Sokáig csak a cukornádat látták a szigetben

#alt#

Azt hazai gondolkodással nem igazán tudnánk felfogni, mit jelent ez a verseny a Franciaországhoz tartozó Karib-szigetnek és nem utolsósorban az említett Garának, aki így némi magyarázattal is szolgált.

Guadeloupe szigete ugyan már 1946-ban francia vármegye lett, csak később fedezte fel az anyaország. A hetvenes évek végétől kezdték kiaknázni, hogy nemcsak a cukornád és a rumkészítés a sziget értéke, hanem a színvonalas nyaraláshoz is kitűnő természeti feltételeket kínál. A felemelkedés is akkor kezdődött el.

Azzal kapcsolatban azonban nagyon sokáig szkeptikusak voltak, hogy az élsport gyökeret verhet. A vívás még speciálisabb helyzetben volt, hiszen az állandó, harminc fok körüli hőségben a legtöbb kisgyereknek esze ágában sem volt a rosszul szellőző, nehéz, valamint fülledt plasztronban vívnia, izzadnia.

Nem adta fel, megmaradt az európai modora

"Nekem nem is hitt senki, őrültnek néztek, amikor a gyerekeket a vívócsarnokba hívtam. Azt várták, mikor fogok lelassulni, mikor adom majd fel és hagyom el magam, mikor fogja lerágni rólam a közeg az európai modort. De én megszállott voltam, és kitartóan tettem a dolgomat" - emlékezett vissza a Guadeloupe-on 1969 óta élő Gara, aki az első vívóklubot 1972-ben alakította a szigeten, és aztán még tizennégy életre hívását intézte el. A feladás egyszer merült fel benne, miután a szigetet a 1985-ben a Hugo hurrikán kis híján megsemmisítette és ezután zavargások törtek ki az éhezők között.

Az első siker aztán a franciák általános megdöbbenésére 1985-ben jött össze, amikor a korosztályos csapatbajnokságon a junior párbajtőrözők a legjobbak lettek. Aztán Laura Flessel tehetségének kibontakozásakor nyújtott "edzői-menedzseri-vezetői-másodapai" segítséget. Gara jósként is tehetséges volt, mert pártfogoltja sikerét három hónappal az atlantai játékok előtt bejelentette az egyik magazinban.

1996-ban felkerültek a térképre

"Akkor kerültünk fel a franciák térképére, addig le se hánytak bennünket. 1996-ban Laura és Marie-José Perec négy aranyat nyert az atlantai olimpián, emellett Patricia Girrard bronzot szerzett. A kis szigetünk, félmillió lakossal egycsapásra híres lett, nekem pedig igazi elégtételt jelentett, hogy a francia elnök helyett a gratulálók hozzám jöttek."


Jó messze van....

A sziget híres lett, Laura Flessel is, addig két tust kellett adnia, hogy egyet megadjanak, addig nem akartak vele egy szobában lakni válogatottbeli társai, mert ő fekete volt, utána viszont mindenki vele akart mutatkozni.

Élete harmadik nagy napja 2003-ban érkezett el

Gara élete azonban jottányit sem változott, ugyanolyan szerénységben él, mint korábban, ő tovább folytatta a harcát, és a még nagyobb bázis megteremtését tűzte ki céljaként. Egyre több embert nyert meg a sportágnak, elhivatottságára tökéletes példa, hogy alig volt szabad hétvégéje. Jelenleg ötszázan vívnak a szigeten szervezett körülmények között.

2003-ban lett igazán teljes élete, mert akkor adták át a légkondicionált vívócsarnokot, az ötmillió dolláros beruházás nélküle nem jött volna létre. Ebben a csarnokban - Magyarországon valamennyi sportvezető vágyakozna ilyenre - rendezték meg a versenyt, amit szeretne bővíteni, minél több európai országot vendégül látni, mind a hat fegyvernem legjobbjait.

Vastaps a géptantanárnak

"Pán-Amerikai Bajnokság volt sok volt nálunk, de egy vívóverseny akkor teljes, ha Európából is minél több nemzet küldi el legjobbjait, mert egymás között mi többet vívhatunk, velük kevesebbet" - értékelt.

Most tízen voltak, köztük osztrákok és belgák, a szervezők pedig a himnuszok után könnyek között méltatták Gara fáradhatatlan szervezőkészségét.

A közönség, lehetett háromszázfős, vastapssal köszöntötte az egykori gimnáziumi géptantanárt, aki 2006 elején a sportminiszter kitüntetésének aranyfokozatával vonult nyugdíjba.

Garát a szigeten az egyik legnagyobb üzletemberként tartják számon, hiszen a vívás mellé nagy vállalatokat állított, így teremtve meg a pénzügyi feltételeket. Közülük a térség vezető légitársaságára, az Air Caraibesra és a Hotel Arawakra a legbüszkébb, mert a két nagy cég évek óta mindenben segíteni a tehetséges helyi fiatalokat, akik közül néhányan hamarosan olimpiai bajnokok lehetnek.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!