A gyorskorcsolya első versenyét még 1676-ban futották Hollandiában, és az első olimpián is ott volt a sportág, a rövidebb pályán tartott változat csak 1992-től szerepel a műsoron. Annak ellenére, hogy a hagyományos gyorskorcsolyázók sokáig a rövid pályákra kényszerültek gyakorolni, sőt, néha még ki is próbálták magukat a versenyeken.
A rövidpályás gyorskorcsolyában szintén az óramutató járásával ellentétesen futnak, de itt nem 400 méteres oválpályán, hanem egy kb. 110 méteres csíkon, ahol nincsenek kijelölt sávok, mint a klasszikus gyorskorcsolyában.
A versenyzők itt nem az óra ellen, hanem egymással küzdenek. Egy futamban négy-négy versenyző indul. A rövidpályás gyorskorcsolya a sok fordulóról szól, amelyekben a futók leteszik a kezüket. Jellemző még a sok bukás, itt ugyanis nincs olyan leszabályozott sávváltás, mint a klasszikus változatban. Éppen emiatt kötelező a bukósisak viselése, lábukon sípcsont- és térdvédőt hordanak, valamint kesztyűt is.