Ott leszünk a Bajnokok Ligájában

A 90-es évek közepe óta nem nagyon érdekel a nemzetközi klubfutball. Az azóta elhunyt Focivilág egyszemélyes publicisztikai rovatát képeztem akkortájt, amikor a Lennart Johansson vezette UEFA kitalálta, jó csapatokkal kell bővíteni a Bajnokok Ligáját, jöjjenek a nagy futballországok másodikjai is. Mérgemben Második Helyezettek Ligája címmel írtam felháborodott újságcikket, más kérdés, hepciáskodásom nem rengette meg a szervezetet.

Kézenfekvő, hogy min háborodtam fel: attól tartottam, az angol, spanyol, olasz, német világválogatottak ezáltal végképp elszívják a levegőt a kicsik elől, az európai futball kettészakad, az elit játszadozásává válik végképp. Nem kellett nagy jósnak lenni, ami várható volt, be is következett, pláne azok után, hogy bevonták a harmadik-negyedik helyezetteket is. A létszámemelésnek hála így is felfért egy-két cseh, norvég vagy román csapat a BL-őtáblára, de ritkábban a tudásának, gyakrabban csak a szerencséjének köszönhetően. Minden azon múlott, összesorosolják-e a törpét egy izmos negyedikkel, vagy mákja lesz, és hozzá hasonlóba szalad bele. Mint mondjuk tavaly a fehérorosz BATE Boriszov épp a Levszki Szófiába.

Nem mondhatni, hogy a Ferencváros 1995-ös főtáblája óta magyar csapatnak reménye sem volt a sikerre – az MTK például akár el is kaphatta volna a Rosenborgot 1997-ben –, de ahhoz, hogy összejöjjön valami, tíz esetből kilencszer csoda kellett volna. Így aztán másfél évtizeden keresztül nem maradt más, mint szurkolni a nagyok ellen. Ez nem hoz túl sok sikerélményt. Egy igazán jó év volt, az 1999-es, a Dinamo Kijev eljutott az elődöntőig, és csak saját töketlenkedése miatt nem finalistaként jött ki a Bayern Münchennel szembeni párharcból.

Amikor májusban megírtuk, hogyan is kell ezután selejtezni a BL-ben, máris azt mondtam, nocsak, ott leszünk a Bajnokok Ligájában. Michel Platini UEFA-elnök kiváló kezdeményezésének eredményeként bár csökkentették az elérhető üres helyek számát, a bajnokok számára járhatóbbá tették az utat. Azt az öt pozíciót innentől erővel és akarattal is el lehet érni, nemcsak orbitális mázlival. Látom, tudom, hogy a nem bajnokok ágán sokkal erősebbek a csapatok, mint a bajnokokén, de ez így van jól. Hiszen mégiscsak Bajnokok Ligájának nevezzük a sorozatot.

A legkevésbé sem százas, hogy a Debrecen túljut a kőkemény riválisnak tűnő Levszki Szófián. De több a sansza, mint a Lyon vagy az Atletico Madrid ellen lenne. És ami még ennél is fontosabb: bárki nyerje a most kezdődött magyar bajnokságot, nem lesz esélytelen jövőre. A következő főtáblára aligha kell még másfél évtizedet várni. Még egyszerűbben: megint van értelme ennek az egésznek.