HGH, a növekedési hormon a csúcsdopping
További Sport cikkek
- Jön Pestre a világrekorder: 224 csirkeszárnyat, 51 grillkolbászt falt fel 10 perc alatt!
- Imre Géza, Kökény Beatrix és Kammerer Zoltán is rangos kitüntetésben részesült
- Már olimpikon is van az orosz–ukrán háború halálos áldozatai között
- Újabb sikert könyvelhetett el a magyar sportdiplomácia
- Meghalt Soponyai Géza, a balatoni vitorlázás egyik legjelesebb alakja
A növekedési hormont - angol rövidítése után HGH - feltehetőleg egyre több sportoló használja, kimutatni eddig viszont csupán kétszer tudták. Az angol rögbis, Terry Newton bukott meg vele 2009 novemberében, annyira megviselte kétéves eltiltása, hogy felakasztotta magát.
Szeptemberben Matt Socholotiukot, a Waterloo Warriors amerikai futballistáját érték HGH-használaton.
Az anabolikus szteroidok örökébe lépő szer használóinak száma viszont nincs arányban a lebukások számával - csak nagyon nagyon keveseket kapnak el.
Szakértők szerint a 2012-es londoni olimpián különösen sokan fognak ehhez a szerhez nyúlni, mert szinte kimutathatatlan. Peter Sonksen professzor már tíz éve fejleszt teszteket a HGH megbízható leleplezésére, de állítja: “Rengeteg sportoló él a HGH-val, ám egyelőre nem tudjuk megfogni őket.”
Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója hasonló véleményen van. “Szinte mindenki használ HGH-t, csak a versenyzőkre kell nézni. Mégis majdhogynem örömünnep, ha valaki lebukik vele”.
A HGH elterjedésének ráadásul szinte semmi nem szab gátat, az interneten is könnyedén hozzá lehet jutni, tíz ampulláért 420 eurót (120 ezer forintot) kell fizetni.
A növekedési hormon
A növekedési hormon hasonló a szteroidokhoz, látványosan megnöveli az izomtömeget, csökkenti a testzsírt, növeli a csontsűrűséget, és javítja az immunrendszert. Tavaly májusban egy tesztcsoport segítségével kimutatták, hogy a HGH használatával a sprinterek négy tizedmásodpercet javultak száz méteren. A növekedési hormont eredetileg a gyerekgyógyászatban, a fejlődési rendellenességben szenvedő betegeknél használták. Az 1990-es évekig holttestek agyalapi mirigyéből vonták ki, azóta már szintetikusan is előállítják, injekcióval juttatják a szervezetbe.
A HGH kimutatására már léteznek módszerek, ám azok csak akkor megbízhatóak, ha a használat és az analizálás között 48 óránál több nem telik el. “A vér nagyon romlékony, ezért van szükség a gyorsaságra. Sok esetben a HGH kimutatása logisztikai probléma. Magyarországon nagyon rövid idő telik el a vérvétel és a laborvizsgálat között, de például Oroszországban már előfordulhat, hogy a mintavétel után nem tudják elég gyorsan a megfelelő laborba szállítani a vért” - mondja Tiszeker.
A lebukásnak így nagyon kicsi az esélye, a doppingellenőrök csak akkor tudnak több pozitív esetet felmutatni, ha fülest kapnak egy sportolóról, vagyis ha valaki szándékosan fel akarja nyomni az atlétát.
A londoni olimpián az ellenőrök is sok pénzt ölnek abba, hogy távol tartsák a HGH-sokat. Még két évük van, hogy érzékenyebb, pontosabb kimutatási eljárásokat fejlesszenek ki, Sonksen szerint az eredmények biztatóak: “Már tesztelünk egy új eljárást, a HGH detektálási mutatói immár sokkal jobbak, ám egyelőre hivatalosan még nem használjuk. Meggyőződésem, hogy ha bevezetjük, sikerül elkergetni vele a csalókat a sporttól”.