A börtön semmiség apám elvesztéséhez képest

A szabadságvesztését tavaly augusztusban letöltő, jelenleg egy évig feltételesen szabadlábon lévő Farkas Péter interjút adott a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) honlapjának.

Az olimpiai bajnok (1992) birkózót marihuánatermesztés miatt ítélték el, az ítélethirdetésről megszökött.

Hét éves büntetésről annyit mondott, hogy mind a mai napig méltánytalannak tartja. Farkast 2009 Karácsonyán fogták el Andorrában, több mint egy évet bujkált, miután az ítélethirdetés előtt kisétált a bíróságról.

Az 1991-ben világ- és Európa-bajnok Farkas kifejezetten örült, hogy a családja, a felesége és a két gyereke megvárta a büntetés után. „Ö nmagában is ellentmond a józan észnek, hogy megvártak, de én bíztam benne.”

Pár hete, a szigetszentmiklósi bajnokságon megtapsolták, ez jól esett neki, de nem vágyik arra, hogy az utcán felismerjék, a média egyébként sem az ő világa.

Azt is elmondta, egy korábbi barátja, és birkózó társa, Forgó György karolta fel, az ő autókereskedésében dolgozik. Testhez álló feladat, szereti csinálni, Svájcból hoznak autókat.

Egy hosszabb monológot mondott a börtönéletről.

„Nem vagyok az a típus, aki a börtönben összeomlott, akit sírógörcsben vittek le az orvoshoz, ahol nyugtató injekciókat kapott. Valahogy mindig feltaláltam magam, szerencsére nem kellett panaszkodnom senkinek. Mert ha azzal a tudattal üldögélsz a rácsok mögött, hogy itthon minden rendben van, a gyerekeid nem szenvednek hiányt, az sokat jelent. A rutin vitte a dolgokat, az ünnepek elszürkültek. Annyira ingerszegény volt a környezet, hogy egy pillanat alatt eltűnt az egész, nincs mire emlékezni. Kijöttem, és pikk, elszállt. Persze, ami idekinn történik, az mind extra, például az is, hogy reggel felkelsz, belekoccintasz két tojást a serpenyőbe, hogy tükörtojás legyen, vagy mondjuk, bundáskenyeret készítesz. Azt eszel, amit akarsz, nem pedig müzlit, tartós tejjel, újra meg újra. Szóval, eleinte minden különleges volt, aztán nyilván egy kis idő elteltével ez már a mindennapjaid részévé válik.”

Hozzátette, hogy a börtönbüntetés meg sem közelítette azt a csapást, mint mikor édesapját elveszítette.

Edzője, az 1980-ban bajnok Kocsis Ferenc így emlékezett vissza az Indexen Farkas édesapjának halálára.

„Még a fülemben a Himnusz csengett, de az együtt ünneplés helyett ennyi hallottam: meghalt a Karcsi. Talán ennyit bírt kipréselni magából Péter anyja a telefonban. Engem bízott meg vele, hogy ezt Péterrel közöljem. A lelkiállapotom a dobogó tetejéről egy száz méter mély pincébe zuhant. Kapkodtam a levegő után, nem akartam elhinni. Mit fogok mondani ennek a 20 éves gyereknek? Hogy fogom neki elmondani, hogy rövid ideig fog tartani az ünneplése, nem lesz sok ideje a fellegekben járni. Gyötrődtem hazafelé a volánnál. Valamit megérezhetett belőle, mert ugyan örültem, de nyilván színlelt volt az örömöm, pedig végig arról beszéltünk, hogy fogja két vállra csapni az egész világot ezek után, hogy őt senki sem fogja megállítani a barcelonai olimpiáig. Ahogy megérkeztük a kocsival a házuk elé, már rögtön mondta: meghalt apu. Bólintottam. Látta a nyüzsgést a házban, hát így érezte meg, milyen baj volt náluk otthon.”

Farkas édesapja segíteni indult az egyik méhész barátjának, esős idő volt, amikor a kaptárokat kiemelték, az egyik agyonázottnak kiszakadt az alja, a méhek kiszabadultak, az életerős férfit összecsípték, ez okozta a halálát.

Farkas és Kocsis hamarosan újra együtt dolgozhatnak - együtt nyertek olimpiát -, Kocsis lett ugyanis nemrégiben az utánpótlás kapitánya, és azt szeretné, ha Farkas segítene neki.