Kozármisleny most csak stadiont kapott, továbbjutást nem

"Eljutunk, ameddig eljutunk / Majd onnan újra indulunk."

A Kozármisleny futballindulójából hallottuk ki ezt a két sort. Ennél tökéletesebben aligha lehetne megírni, miért is imádja az ember a focit. Minden évben tiszta lappal indul szeretett csapatunk, minden sorozatot megnyerhet, amire csak az intéző benevezte, aztán a dolgok soha nem úgy alakulnak, az első helyről lemaradunk, a kupából kiesünk, de a rémálom legkésőbb kora nyárra véget ér, és kezdődhet minden elölről. 

Kozármisleny pont olyan, mint Getafe, Bournemouth, Grödig, Hoffenheim vagy Frosinone. Az ember képes leélni úgy egy egészen kerek életet, hogy soha nem hall ezekről a településekről. Kivéve minket, futballbuzikat, akiknek a földrajzi tudásuk nagyban függ attól, hogy kik alkotják a legfontosabb bajnokságok mezőnyét.

Kozármisleny a focitérképen

Kozármislenyről a kilencvenes években, illetve az előtt még semmit sem hallottam, pedig a település csapata 1999-ben a Baranya megyei első osztályban felkapaszkodott a harmadik helyre. 2002-ben jött a feljutás az NB III.-ba, innentől kezdve  rendszeresen olvastam a Kozármisleny nevet a megboldogult Dráva-csoport tabelláját böngészve a hétfői Nemzeti Sportban. De 2007-ben vettem csak a fáradtságot, hogy megnézzem magamnak a falut a térképen, azaz a várost, az avatás ugyanis éppen abban az évben volt, amikor Kozármisleny mindenki elképedésére megnyerte az NB III.-at, és vállalta az indulást a másodosztályban.

A hatezresre hízott város Pécstől néhány kilométerre délre fekszik. Konkrétabban: a pécsi belváros szíve, a Széchenyi tér 19 percre van a kozármislenyi focipályától. A kisváros olyan, mint Gyirmót Győrnek, Szőreg Szegednek azzal a különbséggel, hogy itt külön önkormányzat van. Az elmúlt évtizedekben újabb és újabb osztások révén családi házas lakónegyedek nőttek ki a földből, a családok Pécsen dolgoznak, járnak iskolába, de Kozármislenyben hajtják álomra a fejüket.

Rongyos Misleny a múlté

Hol vannak már azok az idők, amikor a puccos pécsiek kosármislenyieknek, szatyormislenyieknek csúfolták a piacon cipekedő kozármislenyieket, a szegény, lesajnált falut meg Rongyos Mislenynek hívták. Most egy igazi alvóváros nyugalmas utcákkal, ahol egyre magasabbra nőnek a fák, és nincs különösebb látnivaló. Na jó, három nevezetesség csak van: látványtó Kozármisleny központjában, egy templom, amit 1971-ben csak torony nélkül és egy eldugott utcában engedtek megépíteni a komenisták, valamint a futballcsapat.

A pálya egy ékszerdoboz, kis fedett lelátóval,  és két kiegészítő mobil lelátóval. Itt fogadja a csapat az NB I.-es Békéscsabát a Magyar Kupa negyeddöntőjében. Ez már szokatlan magasság egy NB III.-as csapatnak, megkockáztatom, a magyar futballtörténelemben harmadosztályú csapat még nem jutott be a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé, most bekövetkezhet a csoda.

Nem foci, tündérmese

A Kozármislenynek most erre minden esélye megvolt, mivel az első meccsen minimális, 2-1-es vereséget szenvedtek úgy, hogy valójában győzhettek volna. De ez semmi: a legjobb nyolc közé az NB II.-es Siófok és az NB I.-es Puskás, Diósgyőr és Honvéd kiverésével jutott. Erre egyébként a lelátón egy transzparens emlékeztet, ahol az említett települések névtáblái szerepelnek áthúzva, mint amikor főúton elhagyunk egy várost.

De hogy a fenében volt képes ekkorát ugrani Kozármisleny? Miért pont ez a település az, amelyik – a pécsi futball szerencsétlen összeomlásával – jelenleg Baranya megye legmagasabban jegyzett futballcsapata? 

Betongarázsban öltözött a két csapat

A Damjanich SE néven futó helyi futballcsapat összeomlása két-három évvel megelőzte a kommunizmusét. 1989-ben az akkor 18 éves és csapat nélküli Feleki Attila úgy döntött, hogy alapít egy csapatot. Ma öt sikeres vállalkozása (főleg építőipari és humán erőforrási), egy független helyi önkormányzati képviselői mandátuma és egy olyan futballcsapata van, amelyiknek a költségvetése az NB II.-es években 110 millió forint volt. Mert a java csak a 2007-es feljutás után jött: Kozármisleny 2012-ben és 2013-ben is ezüstérmes volt az NB II. nyugati csoportjában, vagyis kis híján feljutott, ősztől pedig újabb NB II.-es idény jön, mert szinte behozhatatlan előnnyel vezeti az NB III.-es csoportját.

Akkoriban a szerencsétlen kis pályától száz méterre volt az öltözőnek kinevezett betongarázs, aminek az egyik felén a hazai, a másikon pedig a vendégcsapat öltözött. Ebből nőtte ki magát a csapat, olyannyira, hogy ma már korszerű öltözője, klubépülete, fedett és nyitott műfüves pályája is van. 

Osztályváltás miatt kell a stadion

Messziről nézve érthetetlennek tűnik, miért kap a város 440 millió forintos állami támogatással egy új pályát? (Annak fényében pedig különösen meredek a beruházás, hogy Nógrád megyében négy tornatermet és egy uszodát nem tudtak felépíteni, sőt elkezdeni sem két év alatt, pedig a fideszes Balla Mihály simán megígérte a 2014-es választási kampány hevében.)

Most sokan nevetnek, és Felcsúttal, Mezőkövesddel, Kisvárdával hozzák egy szintre Kozármislenyt, de nincs igazuk. Itt nem kormányzati emberek hódolnak kedvenc játékuknak, hanem egy vállalkozó vitte vásárra a bőrét, és hozott létre egy csapatot konkrétan a semmiből.

Ez a mostani, saját erős pálya is igazán szép, és jól elfér az a pár száz ember, akik kijárnak a bajnoki meccsekre. A több száz, remek körülmények között itt focizó gyerek is meglenne az új lelátó nélkül. 

Helyben azzal magyarázzák a döntést, hogy az NB II.-ben muszáj 600 férőhelyes fedett lelátónak lenni (a mostani 3-400-as lehet), és a beruházásról akkor döntöttek az illetékesek, amikor kétszer is az NB II. második helyén végzett a csapat. Amúgy Kozármisleny nyártól tuti osztályt vált.

 Továbbjutásra álltak

A Békéscsaba elleni meccsen zsúfolásig teltek a lelátók, jöttek Pécsről, Mohácsról és a környékbeli falvakból minőségi focira kiéhezett drukkerek, a kapuk mögött általános iskolások visítoztak. A hangulat fantasztikus volt, már-már az angol FA-kupát idézte, ahol egy kiscsapatnak is jár a 15 perc hírnév. A 12. percben Gránicz Patrik, a mislenyiek tízese cselezgetett a jobb oldalon, felvágták, a szabadrúgást pedig Kocsis csavarta a kapuba, de a gólhoz az is kellett, hogy a sapkában játszó montenegrói válogatott Poleksic benézze a lövést. Az 1-0-val idegenben lőtt több góllal Kozármisleny továbbjutásra állt.

A Békéscsaba a legjobb összeállításban kezdett, bár aligha hiányzott a kiesés ellen menekülő csapatnak még két kemény meccs a Magyar Kupa elődöntőjében. Igaz, a sikerélményre is nagy szüksége van az eddigi 22 meccsen csupán 14 pontot gyűjtő csapatnak. A mislenyiek? A 19-es keretből 12-en a megyei I. osztályba süllyesztett Pécsben játszottak, kilencen pedig olyanok, akik korábban már voltak a klub játékosai, de tékozló fiúként visszatértek. A legtöbben 25 alattiak, sőt, inkább a 20-hoz közeliek.

Az osztálykülönbség nem látszott, egymás után kapták a sárga lapokat a csabaiak. Így szólt egy borízű hang, amikor a volt válogatott csabai Vaskó ügyetlenkedett: "Elfáradtak a kolbászosok".

Jövőre veletek ugyanitt

A második félidő 53. percében egy kapu elé ívelt szabadrúgás után a két perccel korábban csereként beállt Punosevac egyenlített. A meccs, bár lehetne még cifrázni, ezzel eldőlt. A lefújás után a csabai kispad úgy ünnepelt, mintha a csapat BL-t nyert volna, és örömüket még az a mély igazságot megfogalmazó, a csabaiak kiesésére és a mislenyiek feljutására célzó drukker se tudta elrontani, aki azt kiabálta oda Zoran Spisljak vezetőedzőnek: Jövőre találkozunk, de akkor már a bajnokságban, Vagyis az NB II.-ben. Mert ő is tudja: "Eljutunk, ameddig eljutunk / Majd onnan újra indulunk."