Emma
3 °C
10 °C

A momentum, ami az evezést a legszebb sportággá teszi

2016.08.14. 09:09

Lát valami furcsát, ha megnézi egy evezősverseny eredményhirdetését?

Elsőre minden ugyanolyannak tűnik, mint más sportágaknál, a potentátok jönnek, gratulálnak, aztán a versenyzők nyakába akasztják az érmeket. Egy valamiben azonban mégis különbözik minden nyári olimpiai sportágtól.

A helyezettek nem állnak dobogóra, mindannyian egy szintben, ráadásul stégen állnak.

Régi hagyománya van ennek az egyenlősdinek, és praktikus okai is vannak, hogy nem ácsolnak dobogót.

Az egyik ok a tisztelet, ahogy azt négy évvel ezelőtt Matt Smith, a nemzetközi szövetség igazgatója nyilatkozta a BBC-nek. Régi alapérték, hogy a versenyzők egymás teljesítményét is nagyra becsülik, a döntőben mindenki egyenrangúnak számít. Ez tükröződik vissza az eredményhirdetésben is, ami meglehetősen puritánnak tűnik, de ebben rejlik a nagyszerűsége is, egy diákolimpia ceremóniája szinte semmiben különbözik az olimpiáétól.

Az is az evezést könnyen átélhetővé tevő elem, hogy sokszor szinte rögtön futam után hirdetik ki az eredményeket, a versenyzők még csatakosan, lihegve, a döntő izgalmától meg sem szabadulva veszik át az érmeiket.

Dobogó azért sincs, mert nehéz megállapítani egységes méretet, háromtól huszonhét versenyzőt, az egypárevezősöktől a nyolcasokig (plusz kormányos) kéne kiszolgálnia mindenkit.

Régen persze nem csak az evezés volt az egyetlen dobogó nélküli sportág, az 1932-es olimpiától vált általánossá a használata.