Magyarból lett szerb Benedek: Esélyem sem volt az iramot felvenni, amit Danuta diktált

2016.08.20. 09:41 Módosítva: 2016.08.20. 09:46

Benedek-Ruzicic Dalma volt az egyetlen a szerb női kajakcsapatból, aki döntőbe tudott kerülni. Ötszázon végül hetedik lett, a 2008-as olimpiai bajnok, Rióban 200-on bronzérmes Oszipenko Radomskát előzte meg.

„Azt hittem, ha előtte vagyok, akkor a negyedik-ötödik helyre beférhetek. Tudtam, hogy a végét nem fogja bírni, könnyedén el is mentem mellette, de persze esélyem sem volt azt az iramot felvenni, amit Danuta diktált.

Hetedik lettem, de nézz rám, iszonyú boldog vagyok.

Nagyobb boldogság nem érhetett volna” - mondta a szerb-kanadai férje miatt országot váltó kajakos, aki magyar színekben hat világbajnoki címet nyert.

Úgy érezte, hogy a 2008-as olimpia az övé lehet, de nem sikerült bekerülni az utazó csapatba. „Kiikszeltek” - állapította meg akkor sokkolóan.

Pekingbe egyébként tartalékként elutazhatott, de nem versenyezhetett. Farmerben a lelátóról nem élvezte a versenyeket, így csak a város kultikus helyeire jutott el. Jólesett neki, hogy azt mondták: vele nyerhetett volna az akkori négyes, de ez sovány vigasz volt számára.

„Azt hittem, hogy az olimpia most is annyi keserűség fog okozni nekem. Számtalanszor sírtam, amíg kiderült, hogy ott lehetek a döntőben. Sőt, nemcsak sírtam, zokogtam is. Először azért, mert úgy látszott, kiestem. Utána azért, mert bejutottam. Aztán azért, mert szóltak, még nem hivatalos. Utána azért bőgtem, mert szóltak, már hivatalos.

Nézz szét, szuper környezetben vagyunk, a Krisztus-szobor felettünk van, én döntőben vagyok. 34 éves vagyok, nem tudom, hogy lesz-e még egy olimpián. Sok évet vártam erre. Panaszkodhatnék, de minek. Párosban nyilván előbb lehettünk volna, hiszen tavaly ezüstöt nyertünk Danáék mögött. Három hete szóltak körülbelül, hogy az egyessel foglalkozzak. Kihajtottam magam, kiszáradt a szám, de annyira boldog voltam, hogy még arról is megfeledkeztem, hogy ezzel a vízzel mosakodni se nagyon szabad. Szép az élet.”

A szobor felhőben

A versenyzővel a Megváltó Krisztus szobor alatt beszélgettünk, amikor elindultunk, még napsütés volt, mire felértünk, felhőbe borult. Így a kajakpályát felülről már nem tudtuk megnézni. Az egyébként összegányolt olimpia nem jellemző a szobornál, mert itt minden flottul ment, bár egy órát kellett várni, amíg a becsekkolás után feljutottunk. A város felkészült arra, hogy ide minden turista felmegy egyszer. Még ha felhő is van. Mert annál nagyobb öröm, ha kisüt a Nap. Volt is nagy ováció, amikor kisütött pár percre.
Mindenesetre a szobornál többen voltak, mint egy atlétikai döntőn. 

 Benedek arról is beszélt, hogy neki jobban tetszik a Himnusz hosszabb, ünnepélyesebb változata – ami még neki is szólt Szegeden, a 2006-os vb-n -, a rövidebbet nehezen tudja megszokni.

A szerbek négyesben sem jutottak az A-döntőbe, ami alighanem csalódás a vb után, hiszen a hatodik helyen futottak be a célba.

Benedek egyébként Szerbiától életjáradékot kap, mert ott az Eb-győzteseknek is jár. Magyarországon az olimpiai érmek után ad az állam járadékot.