A 150 tonnás vonat sem akadály a litvánok elnyűhetetlen titánjának

GettyImages-177573708
2022.07.31. 11:16
Zydrunas Savickas neve idehaza is ismerősen csenghet, noha fő sportága, a strongman, azaz az erősemberkedés korántsem nálunk a legnépszerűbb. Európa északibb részein sokan áhítattal ejtik a litván kolosszus nevét, aki többek között négyszeres egyéni világbajnok és nyolcszor lett aranyérmes az erősportok legnagyobb tengerentúli seregszemléjén, az Arnold Classicon. Nyugodtan mondhatjuk, sportága élő legendája, aki még 47 évesen is aktív – s nem csupán a masters korosztályban. A többször is a világ legerősebb emberének választott Savickas az augusztus 2-án kezdődő budapesti fekvenyomó Európa-bajnokság sztárvendégeként látogat hazánkba, majd a Prémium Média & Sport Management meghívására a Scitec Muscle Beachen tart bemutatót. Ezt az alkalmat kihasználva beszélgettünk vele.

Mikor és hogyan ismerkedett meg az erősembersporttal?

Még gyerek voltam, amikor a szülővárosomban rendeztek egy erősemberversenyt, amit láttam. Később tévében is elkezdtem követni a hasonló versenyeket. Teljesen lenyűgözött, és elég hamar a fejembe vettem, hogy amilyen gyorsan csak lehet, ki akarom próbálni a sportágat. Talán tizenhat éves voltam, amikor először indultam. Több se kellett, az első versenyem után éreztem, megérkeztem, ez a sport az enyém. A világ legerősebb embere akartam lenni és ezt újra meg újra bizonyítani.

A nyolcvanas évek végén jártunk ekkor. Az információ finoman szólva sem úgy áramlott, mint manapság, az internet világában. Ki volt a példaképe, ha egyáltalán volt?

Arnold Schwarzenegger, ki más? Már akkor óriási sztár volt, sportolóként és filmesként egyaránt lenyűgöző hírnévre tett szert. A sportágon belül az amerikai Bill Kazmaier volt az, akire példaképként tekintettem. 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben is ő lett a világ legerősebb embere, megnyert mindent, amit annak idején lehetett erősemberként. Hihetetlennek tűnő rekordokat állított fel, például ő volt az első, aki fekvenyomásban 300 kilogramm fölé jutott versenyen.

Van mottója?

Nem hívnám igazi mottónak, inkább mantra. Azt mondogattam, meg akarok nyerni minden versenyt, ahol elindulok; én akarom tartani a világrekordot minden számban, amiben csak kipróbálom magam. Ez motivált.

Tudja fejből, hány trófeát nyert? Melyikre a legbüszkébb közülük?

Több mint 250 serlegem van országos bajnokságokról és világversenyekről. Nem tudnék egyet kiemelni közülük. Amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy nincs olyan sorozat, amelyben elindultam volna és legalább egyszer ne nyertem volna meg.

Még 2020-ban is litván bajnok tudott lenni, pedig ekkor már elmúlt 45 éves. Mi a titka, hogy tudott ennyire hosszú karriert összehozni szinte végig a csúcsot ostromolva?

Az idei már a 31. szezonom erősemberként. Talán kevesebb versenyen indulok, mint korábban, de még mindig aktív vagyok. Hogy mi a titok? Egyszerűen ugyanolyan szerelmes vagyok a sportba, mint az első versenyem után. Imádom a versenyhelyzetet, a kihívásokat, ez visz előre a mai napig.

Mi volt az eddigi legdurvább, legmeghökkentőbb vagy épp legviccesebb rekordja, bemutatója, amit közönség előtt véghez vitt?

Egyszer 30 méteren keresztül vontattam egy 150 tonnás vonatot – azt hiszem, ez volt a legkeményebb kihívás. Az az élmény nagyon megmaradt. Ami meghökkentő vagy talán néhányak számára vicces lehet, az pedig a rekordkísérletem egy élő ember minél távolabbra való elhajításában. Több Guinness-rekorddal is próbálkoztam karrierem során, szintén kifejezetten látványos volt és a tévénézők is imádták, amikor külön erre a célra hitelesített súlyú – talán 50 kilogrammos – mosógépeket dobtunk a lehető legmesszebbre.

Milyen módszerekkel készül? Egyáltalán mennyit edz?

Heti öt-hat edzésem van a mai napig, ilyenkor alapvető gyakorlatokat végzek, guggolásokat, súlyzós gyakorlatokból felhúzásokat, fekvenyomást minél nagyobb súlyokkal. Emellett heti két-három alkalommal külön erősportszámokra is készülök.

Mit szokott enni? Odafigyel egyáltalán az étkezésre vagy ekkora súlyokat mozgatva szinte mindegy, mit eszik, mert akkora a kalóriaigénye, mindent felemészt?

A pályafutásom elején még kevésbé volt hangsúlyos a profi táplálkozás, mint napjainkban. Ami azt illeti, persze igyekeztem odafigyelni, hogy egészséges dolgokat egyek, de amikor az erősemberversenyekre készültem, nem volt magammal szemben megkötés. Csak az érdekelt, minél erősebb legyek, épüljön az izom, jöjjön a súly, amit hasznosítani tudok majd.

Mennyi az ideális versenysúlya?

Valahol 155 és 160 kilogramm között. 

És ehhez 190 centi.

Inkább 191.

Anno erőemelőként is rendkívül sikeres volt Litvániában. Mi mindent próbált még ki?

A strongmankedést jól kiegészíti minden olyan sportág, ahol nagy súlyokkal dolgozunk, így kerültem kapcsolatba az erő- és súlyemeléssel is. Szintén versenyeztem egy időben szkanderben. Illetve tinédzserként egész sokáig kosárlabdáztam is.

Milyennek látja az erősembersport jelenét? Mennyit fejlődött az elmúlt évtizedekben, mióta a világa része?

Főleg az utóbbi években robbanásszerű a fejlődés, a 2000-es években, talán a gazdasági válságnak is köszönhetően volt némi visszaesés, de ma már újra rendkívül nívós versenyeink vannak Európában is, nemcsak a sportág egyik őshazájának számító tengerentúlon. Ráadásul ezeken a versenyeken nagyon komoly pénzdíjak is vannak, amelyek nemcsak motivációt, de megfelelő hátteret is jelenthetnek. Évről évre egyre nagyobbak a súlyok, sorra dőlnek a rekordok és a technika mellett a rendezés is fejlődik. Jót tesz a sportnak, hogy megjelentek a súlycsoportok is, így ma már tényleg mindenki előtt nyitva az ajtó.

Az életrajzi kötetének a Man of Iron, a Vasból gyúrt ember a címe. Ön a valóvilág Vasembere?  

Inkább tartom magamat egy átlagos palinak, már ami a hétköznapokat illeti. Viszont a sportban nem ismerek lehetetlen, vasakarat jellemez. A mentális erő nagyon fontos a világunkban, a sport nemcsak alázatra tanít, hanem segít fejben is megerősödni.

Ha szuperhős lehetne, melyik lenne?

Superman. Boldogan segítenék az embereknek, például kimenekíteni a világunkat a korrupt politikusok karmai közül.

Van nekünk Magyarországon egy Iron Ladynk, a polgári neve Hosszú Katinka. Ismeri?

Igen. Bámulatos úszó. Követem a karrierjét. Ő is vasakaratú, ez világosan látszik az életútjából.

Mit tud Magyarországról? Járt már nálunk?

Többször is. Versenyeztem is önöknél, nem is egyszer. Kifejezetten szép emlékeim vannak a fővárosukról, Budapestről. Amikor megkerestek, hogy eljönnék-e előadást és bemutatót tartani a fekvenyomó Európa-bajnokságra, akkor már csak ezen emlékek miatt is örömmel mondtam igent. Őszintén mondom, gyönyörű országuk van, Európa egyik leggazdagabb történelmével.

Mit gondol, ha most, 47 évesen is ott lenne az Eb mezőnyében, milyen eredményre lenne képes?

Ami azt illeti, elég jó formában vagyok... Nem tudnék és nem is akarnék az aranynál kevesebbért küzdeni.

Különböző források azt írják, már visszavonult, de a szavaiból egyértelműen kiderül, ez közel sincs így. Szóval mi mindennel foglalkozik manapság?

Továbbra is versenyzem, bár klasszikus erősemberversenyen ritkábban indulok. Járom a bemutatókat, igyekszem népszerűsíteni a sportágaimat. Emellett bíráskodom és edzősködöm is. Szerintem én már örökre ennek a világnak a rabja maradok. Nem tudom másként elképzelni az életem. 

(Borítókép: Victor Fraile/Getty Images)