Meghalt Keleti Ágnes

Keleti Ágnes, aki pont egy hét múlva ünnepelte volna 104. születésnapját, múlt szerdán lett rosszul, a bajnoknő szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel került a budapesti Honvédkórházba.

Keleti Ágnest legendának nevezni hatalmas understatement. Bár a magyar nyelvnek is lenne erre egy olyan frappáns szava, mint az angolnak! Ami ilyen tömören kifejezi azt, amikor egy jelenségnek vagy egy személynek nem tudjuk kellőképpen kifejezni a nagyságát, az egyediségét, és csak megközelíteni tudjuk a lényeget.

Igen, a lényeget. Hogy Keleti Ágnes maga volt a viharos huszadik század, és még a huszonegyediknek is az első harmada, akinek az életébe annyi minden fért bele, mint talán senki máséba a sport, de talán az egész emberiség történetében.

Pedig, ha volt valaki, akinek a fogadóirodák nem adtak volna fikarcnyi esélyt sem arra, hogy megéri nemhogy a százat, de még a harmincat sem, az Keleti Ágnes. Miután édesapját, aki Magyarországról elsőként exportált dobozolt sonkát, szegény Klein Ferencet 1944-ben Auschwitzban elgázosították. Ágika Szalkszentmártonban, Juhász Piroska álnéven vészelte át a nyilasuralom hónapjait, majd amikor bejöttek az oroszok, cseberből vederbe esett, továbbá 1956 után, amikor nem tért haza a melbourne-i olimpiáról, még a bankbetétjét is elkobozták. Nem beszélve a Wallenberg utcai három szoba, hallos öröklakásáról. De ne szaladjunk előre ennyire.

„Bosszúból” fiúnak nevelték

Amikor 1921. január 9-én a Rákóczi tér 14. szám alatti házban megszületett Klein Ferenc húsnagykereskedő és Gyárfás Rózsika második gyermeke – akkoriban a jómódú polgárcsaládoknál még nem volt divatban a kórházban szülés –, senki sem sejtette, hogy később, immár Keleti Ágnes néven ötszörös olimpiai bajnok magyar sportolónővé serdül a kislány. Az apa mindenesetre – legalábbis a családi legendárium szerint – nem örült a jövevénynek, mert fiúra számított, állítólag hetekig rá se nézett. Később persze megbékélt a ténnyel, hogy „csak” lányai vannak, de „bosszúból” fiúnak nevelte Ágit. Ma már tudjuk, ennél jobbat nem is tehetett volna vele, a sok sport, az úszás, az evezés, a kirándulás és természetesen a torna megacélozta a kislány testét és a lelkét egyaránt. Erre pedig a későbbiekben óriási szüksége volt a tengernyi nehézség, gyötrelem elviseléséhez.

A kis Ágnes már négyévesen beleszeretett a tornába, félig-meddig kényszerűségből. Az orvos egy foltot talált a tüdején, és az akkor szokásos gyógymódot, a Mensendieck-tornát ajánlotta terápiának. A folt eltűnt, a torna szeretete azonban megmaradt, és egy évszázadon át elkísérte Keleti Ágnest.

A Mária Terézia téri mintaelemiben, ahová beíratták a kis Ágit, csodálatos tornaszerek voltak, itt aztán lehetett hódolni e szenvedélynek. Ági tornász vagy táncosnő szeretett volna lenni, a család azonban előírta számára a csellózás elsajátítását, és a kislány a zenében is tehetségesnek bizonyult, de gordonkaművész mégsem lett belőle, mert beállt szűcsinasnak.

Aztán a család beíratta a híres-neves fasori Evangélikus Gimnázium leánytagozatára, ott is tornázott, igaz, hetente csak két alkalommal.

Tehetsége utat tört

Ágnes ekkor már szárnyalt, tehetsége utat tört, és tizenkilenc évesen élete első válogatottviadala előtt állt. Olaszországgal mérkőzött meg a Horthy Miklós Sportcsarnokban válogatottunk, de – Keleti Ágnes nélkül. (Klein az érettségi évében, 1939-ben magyarosított Keletire.) A csapatkapitány Csillik Margit ugyanis jelentette a szövetségnek, hogy nem volna helyes a fasiszta olaszok ellen a csapatba tenni a zsidó származású Keletit... (Ekkor már érvényben volt a második zsidótörvény.)

És 1941-ben már a tornától is eltiltották, nem versenyezhetett egyesületben. Sárkány Istvánnal 1944-ben házasodott össze, részben annak a téves elképzelésnek a hatására, hogy a fiatal házaspárok nő tagjait nem deportálják. (Ami persze nem volt igaz.)

Ágnes 1944-ben a svéd követség titkárától, Raoul Wallenbergtől megkapta a Schutzpasst, a menlevelet, és beköltözhetett az egyik Pozsonyi úti védett házba. De ez sem biztosított menedéket, és amikor 1944. március 19-én a német hadsereg bevonult Budapestre, Ágnes szerzett – nem kevés pénzért – egy Juhász Piroska névre szóló igazolványt. Új identitást vett fel, és Varga szűcsmesterékkel együtt, akiktől az igazolványt megvásárolta, házicselédként leköltözött Szalkszentmártonba, hogy ott vészeljék át az ostrom hónapjait.

Ágnes édesapja Auschwitzban halt meg. Férje, az olimpikon tornász Sárkány István szintén megjárta Mauthausent, ahonnan csonttá soványodva keveredett haza. Kaptak a Dob utcában egy lakást, odavették a mamát, és újrakezdték az életüket.

Kapcsolata az olimpiákkal rosszul indult

Ágnes – hivatalosan Sárkányné – 1947-ben megnyerte az országos bajnokságot, s ugyanabban az évben négy számban győzött a Balkán-bajnokságon. (Ugyan mit keresett Magyarország ezen a viadalon?) És 27 évesen – legalábbis úgy tűnt – mehetett élete első olimpiájára, Londonba!

Csakhogy az egyik edzésen, Chelsea-ben Ágnes rosszul ért talajt a lengőgyűrűről – akkor még az is női szer volt –, és elszakadt a külső bokaszalagja. Lőttek az olimpiának... Pedig Ágnes már akkor is nagy esélyes volt az aranyéremre.

De Sárkányné nem adta fel. Itthon egyeduralkodó volt a sportágban, miközben 1950-ben elvált férjétől, amiben vélhetően az is közrejátszott, hogy megismerkedett élete – egyik – nagy szerelmével, Kutas Istvánnal, a magyar sport teljhatalmú irányítójával. Mindez azonban titkos kapcsolat maradt, mert Kutas nős ember volt, és a „szocialista erkölcs” nem engedte meg a házasságon kívüli kapcsolatot.

Az sem törte meg Ágnest, hogy az 1950-es bázeli világbajnokságra politikai okokból nem utazott ki a magyar csapat, a tornásznő gőzerővel folytatta a felkészülést az 1952-es helsinki olimpiára. És Finnországban már senki és semmi sem állhatott közé és az olimpiai arany közé!

Első aranyunkat nem ő, hanem Korondi Margit szerezte, ő lett Helsinki első magyar bajnoka, a felemás korláton. Ágnes harmadik lett, de már csak egy napot kellett várnia, hogy a talajtorna döntője után ő álljon a dobogó legmagasabb fokára.

Ráadásképpen a magyar csapat összetettben második, kéziszercsapatban harmadik lett, tehát egy-egy arany és ezüst, valamint két bronz volt Ágnes gyűjteményében.

Ekkor 31 éves volt, mások már régen befejezik a tornát ennyi idősen, de Keleti Ágnes karrierjének legszebb négy éve következett. Népszerűsége csúcsán volt, Kisfaludi Strobl Zsigmond még szobrot is mintázott róla. Az Óbudai Hajógyárban az egyik szocialista brigád a Keleti Ágnes nevet vette fel...

Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton aranyérmes, csapatban második, gerendán harmadik. A  Testnevelési Főiskolán 1955-ben sikeresen diplomázott, és kedvező előjelekkel készült a melbourne-i olimpiára.

Október huszonharmadika Tatán, az edzőtáborban érte Keletiéket. Onnan egy tank vezette konvojjal jöttek fel Pestre, majd harmincadikán a margitszigeti Nagyszállótól elindult a busz – Prága felé, ahonnan a küldöttség repülőgépe felszállt volna Ausztrália irányába. De a fővárosig nem jutottak el, a csehszlovák „Tatán”, Nymburkban, az ottani edzőtáborban kaptak elhelyezést. Végül a magyar sportolókat szállító első gép november hatodikán, a második – fedélzetén Keletivel – hetedikén szállt fel, és kilencedikén érkezett meg Melbourne-be, ahol a repülőtéren tíz éve nem látott nővére várta. Otthonról pedig érkeztek a hírek a levert forradalomról. Az addig rendszerhívő, kommunista párttag Keleti Ágnes fejében minden összezavarodott.

De annyira nem, hogy ne nyerjen négy olimpiai aranyérmet. Pedig…

Pedig kishitű volt, mert ezt írta naplójában: „Félek, hogy idős vagyok már ahhoz, hogy újra olimpiai bajnokságot nyerjek – olvashattuk naplójában. – Latinyina, a nagy rivális tizennégy évvel fiatalabb nálam...”

De a kor csak egy szám, semmi több. Ágnes talajon, gerendán, felemás korláton győz, ugrásban és egyéni összetettben második, és az együttes kéziszercsapatot is megnyerjük! Hat érem, a helsinki néggyel együtt összesen tíz!

Itthon hősként fogadták – volna. De nem jött haza.

Már nem fűlött a foga a kommunizmushoz, kinn maradt nővérénél, majd Németországon keresztül Izraelben talált második otthonra. Itt lényegében megalapította az ország tornasportját. Másodszor is férjhez ment, ezúttal egy Bíró Róbertnevű, nála fiatalabb, jóképű, sármos úrhoz, akinek szült két fiút (Dánielt és Rafaelt, azaz Rafit ), és akivel – ahogy önéletrajzában írta – megismerte az igaz szerelmet.

Aztán a rendszerváltás óta egyre többször látogatott haza, míg végül Pesten telepedett le. Előbb a Paulay Ede utcában, majd átköltözött a szomszédba, az Október 6. utca 4.-be, ahol haláláig élt.

2022-ben Oláh Kata filmrendező remek mozit forgatott Keleti Ágnesről Aki legyőzte az időt címmel, amely bemutatta a magyar és a nemzetközi sport egyedülálló alakjának életét.

(Borítókép: Keleti Ágnes 2022. május 3-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)