Mi jött a Videoton csodás menetelése után?

A Videoton kb. 30 éve érte el a magyar klubfutball utolsó nagy sikerét, amikor a jugoszláv Zseljeznyicsar legyőzésével az UEFA-kupa döntőjébe jutott. Itthon 3-1 volt, kint 1-2.

Rengeteget lehet beszélni erről a menetelésről, hiszen a Dukla ellen Koszta bravúrjaival lett 0-0, az Európa-bajnoki aranyérmesekkel felálló PSG-t kétszer sikerült verni, a Partizannak Szabó négyet vágott  Fehérváron, amivel el is döntötte a meccset, a Manchester United ellen pedig büntetők döntöttek. Csuhay az elődöntőben a legjobbkor érkezett , és élete legfontosabb gólját lőtte.

A döntőben aztán a Realt hazai pályán sikerült felülmúlni 1-0-ra – igaz, az első meccsen már eldőlt a végső siker sorsa, amikor a tartalékos Vidi hármat kapott Sóstón.

Most azt néztük végig, hogy a nagy menetelés után hová igazoltak el a Videotonból, és azt is, hogy a legyőzött ellenfelek játékosai milyen csapatokban játszottak később.

• Disztl Péter – Honvéd, Erfurt, német másodosztály, Leipzig, Brandenburg, Selangor (maláj), BVSC, Győr, Veszprém, Parmalat, Pécs
• Csuhay József – Honvéd
• Disztl László – Honvéd, Bruges (belga bajnok), Parmalat
• Végh Tibor – Kirschlag (alacsonyabb osztályú osztrák), Veszprém
• Horváth Gábor – Hirtenberg (alacsonyabb osztrák)
• Vadász Imre – ZTE, MTK, Videoton
• Májer Lajos – Rába, Bruck (alacsonyabb osztrák), Straubing (alacsonyabb német)
• Szabó József – Iraklisz, Dorog, Kalamaria, Bruck
• Burcsa Győző – Auxerre, Melun
• Novath György – Kirschlag
• Csongrádi Ferenc – Rába, Veszprém, Lamzenkirchen
• Wittmann Géza – ZTE, alacsonyabb osztrák csapatok
• Borsányi István – Gyöngyös, Velencetours
• Palkovics István – Újpest, Ferencváros, Siófok
• Gyenti László – Ajka, Paks
• Vaszil Gyula – Ferencváros, Budafok
• Gömöri Ottó – Hatvan, Gyöngyös

Nagyobb baj, hogy a Videotonban akkor játszó fiatalok közül, amikor már lehetett volna, vagyis 1989 környékén, senki sem ment külföldre, pedig ők még tudtak futballozni, ahogy a menetelés mutatta.

És akkor lássuk, a bosnyákoktól merrefelé vezetett az út. Ha csak az első négy játékost vesszük, már látható, mennyivel egyszerűbb volt az átmenet akkor is, ez a magyar sportpolitika számlájára is írható, hiszen akárki nem szegődhetett el légiósnak.

Baljics és Sabanadzsovics ott volt az 1990-es világbajnokságon szereplő csapatban, utóbbit az argentinok elleni negyeddöntőben kiállították. Bazsdarevics az Eb-n szerepelhetett volna 1992-ben, de kizárták a csapatot, pedig az ő góljával verték a későbbi győztes dánokat az idegenbeli selejtezőn. (A két ország egy csoportban szerepelt.)

• Mehmet  Bazsdarevics – Sochaux
• Refik  Sabanadzsovics – Olympiakosz
• Radmilo  Mihajlovics – Bayern München, Schalke
• Haris Skoro – Torino, Zürich
• Edin  Bahtic – Arisz Szaloniki
• Edin  Curic – Las Palmas, Portimonense, Zwolle
• Mirsad  Baljic – Sion, Zürich
• Vlado  Capljic – Partizan, Zagreb,
• Zoran  Samardzija – Rouen, Aalst, Arisz  Limassol

A korábban búcsúztatott Partizanból Zivkovic a Benficához került – igaz, nem ragadt meg a portugáloknál –, Kalicanin pedig Spanyol Kupát nyert a Zaragozával, de a svájci és a török bajnokság volt a többségnek vonzó, illetve ott volt rájuk kereslet.