Schmitt Pál indította be a csapatot, Nemeréé volt a győztes találat

GettyImages-141565584
2020.04.28. 05:07

A szovjetek elsöprő lendülettel érkeztek az 1968-as mexikói olimpia férfi párbajtőr csapatdöntőjébe, de a magyarok megfékezték őket. Nemere Zoltán fontos fordítása nagyon kellett, de igazi csapatmunka volt.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

1964-ben nem várt győzelmet aratott a magyar férfi párbajtőrválogatott, de a mexikói olimpiára nem favoritként érkezett az átalakuló válogatott. A már Tokióban is győztes Kulcsár Győző és Nemere Zoltán (1965-ben az egyéni bajnoka volt) mellé érkezett az olimpiára Fenyvesi Csaba és Schmitt Pál. Az ötödik tag a szolnoki B. Nagy Pál volt, aki a döntőben nem jutott szóhoz, a döntőig vezető úton viszont fontos győzelmeket ért el.

Jó előjel volt, hogy Kulcsár az egyénit sérülten is megnyerte. Amikor Kulcsár ki akarta engedni a gőzt Nemerével, akkor nem öt, hanem ötven Coronita sört hoztak ki nekik. A pincér állította, ennyit kértek, nem fejenként ötöt. A csapat tagjai nem nézhették tétlenül, hogy ketten ötven üveg sörrel boldogulnak, Schmitt visszaemlékezése szerint besegítettek.

A csapat aztán Ausztrália (14:2), Mexikó (11:4) és Ausztria (8:3) ellen a kötelezőket hozta, és máris a nyolc között találta magát. Ott pedig nem a mindig veszélyes svédek következtek, mert Rerrich Béla csapatát váratlanul felülmúlta az NDK, egytalálatnyi különbség volt a két ország között: A mieink dolgát a keletnémetek nem tudták megnehezíteni (9:3), és a lengyelek is kifulladtak az elődöntőben. A lengyelek ellen 9:5 lett az eredmény, Kulcsár ellenállhatatlanul vívott.

A szovjetek eközben magabiztosan meneteltek a másik ágon, az olaszok például meccset sem tudtak nyerni ellenük, de a nyugatnémetek is megálltak háromnál. A versenynap két vitathatatlanul legjobb csapata futott össze a fináléban. Az előző vb-n a szovjeteké lett az aranyérem, ezért inkább őket nevezték favoritnak.

Az első csörtében Schmitt lépett pástra, és nemcsak ő, hanem riválisa, Vityebszki is azt az utasítást kapta, hogy a kettős vereség mindkettőjüknek megfelelő. Nem sok mindent történt tehát, gondosan távol maradtak egymástól nehogy véletlenül is történjen valami. A közönség ugyan nem értette, mi történik, a füttykoncert egyikük nyugalmát sem törte meg. A kettős vereség után Nemere nyert, utána viszont jött egy viszonylag mély hullámvölgy. A szovjetek ezt kihasználva megléptek 3:1-re, Nemere például találat nélkül kapott ki második asszójában.

Ismét Schmittre került a sor, ellenfele, a szovjet Nyikancsikov egyéniben 1967-ben világbajnok volt, ráadásul Kulcsárt is megverte az első körben. Schmitt viszont nagyon koncentráltan, fegyelmezetten vívott. 4:3-as vezetésekor már kevés volt hátra, Nyikancsikov egyenlíteni próbált, de az együttes találat a vesztét okozta. Fenyvesi ezután átgázolt Szmoljakovon, és máris 3:3 lett az állás. A Kulcsár-Krissz asszó az egyéniben az aranyról döntött, itt most egyikük sem kockáztatott, a kettős vereséggel az eredmény nem változott.

Két teljes kör után 3:3 volt az állás, vagyis nem dőlt el semmi.

Végül a Nemere-Nyikancsikov csörte hozta a következő fordulópontot. A szovjet ugyanis félelmetesen kezdett, 3:0-ra és 4:1-re is vezetett már, Nemere azonban három tussal kiegyenlített, és ez úgy elbizonytalanította riválisát, hogy a magyar a döntő találatot is elhelyezte. 

Kép: Esti hírlap, 1968. október 26 / Arcanum Digitális Tudománytár

A folytatásban Fenyvesi megverte Vityebszkijt, Krissz vívott Schmitt ellen, ezen volt egy ijesztő jelenet is. A Népsport úgy tudósított, hogy a magyar 2:0-ra vezetett, és amikor bemondták, egy perc van hátra 2:1 volt a javára. Egy Krissz-támadás után azonban lelépett, pontosabban leesett az emelt pástról, ezért a lengyel zsűrielnök technikai tust Ítélt ellene. Majd 20 másodperccel a vívóidő letelte előtt Krissz a vezetést is megszerezte, egy kettős találattal 4:3 lett. Ezek után a szovjet fiú az utolsó találatot is be tudta vinni, ezzel ismét egyre csökkent tehát előnyünk. Kulcsár kettős veresége azt jelentette, az utolsó, negyedik kör előtt 5:4-re vezetett Magyarország.

A verseny utolsó szakasza előtt nyilvánvalóvá vált, hogy két győzelemmel már behozhatatlan a mienk előnye. Fenyvesi elintézte Nyikancsikovot, Nemere ugyan hátrányba került Krissz ellen, de 2:3 után három pazar találattal bevitte az aranyérmet jelentő találatot. Az utolsó találatnál villámgyorsan szúrt, és ezen az ütemen múlt a siker.

Nemere azt mondta a találat után, hogy mindvégig érezte ellenfele tempóját és mozgását, ezért azt gondolta, neki kell eldöntenie az arany sorsát. Technikai fölényüket érvényesítették, szerinte ez volt a siker kulcsa. Kulcsár megköszönte, hogy a gyengébb vívását a többiek ellensúlyozták. Nem vált jóllakottá az egyéni siker után, egyszerűen biztosabbnak gondolta a kettős vereségeket.  

Schmitt azt nyilatkozta, mivel felesége, Makray Katalin tornász négy évvel korábban ezüstérmes volt, neki eggyel feljebb kellett lépnie. Egy szerény győzelmet tett be a közösbe a döntőben, és csak csodálni tudja társait, magyarázta a finálé után. Fenyvesi úgy értékelt, hogy a nagy tét rá jó hatással van, akkor valahogy jobban megy neki a vívás. 

Kép: Esti hírlap, 1968. október 26 / Arcanum Digitális Tudománytár

Schmitt így emlékezett vissza a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján az ünneplésre: „Akkoriban a kávé, a koffein, még nem tartozott a tiltott szerek közé, így a hosszúra nyúlt küzdelemben feketével frissítettük, stimuláltuk magunkat, ellenfeleink fehér tablettákat rágcsáltak. A szovjetek arra gyanakodtak, hogy a kávéban alkohol is volt, annak hatásától vívtunk bátran, vagányul, doppingellenőrzést követeltek a versenybíróságtól. Erről értesülve azután, biztos, ami biztos, szegény Varjú Vilit hívtuk segítségül. Az eredményhirdetéskor már az emelvényre álltunk, amikor kérésünkre egy üveg ginnel jelent meg, és jó barátjának, Nemere Zolinak a torkán jó adagot leöntött belőle. A közjátékot rendkívüli derültség kísérte, az ünneplés nem volt tiltva, és a versenybíróság ezek után természetesen lemondott a doppingellenőrzésről.”

Schmitt az aranyérem után már a mesterhármasról is beszélt, ami összejött Münchenben, 1972-ben. B. Nagy Pál és Nemere Zoltán akkor már nem jutott szóhoz.

B. Nagy Pál pályafutása befejezése után edzősködött, de korán abbahagyta, és a szolnoki járműjavító gépésztechnikusaként, a tanműhely vezetőjeként nyugdíjazták. Városának egyik sportcsarnoka a nevét viseli, Szolnok díszpolgára is.

Nemere Zoltán (1942-2001) két olimpiai csapataranya mellé begyűjtött még két világbajnoki aranyat is. 1972-ben elhagyta Magyarországot, Essenben lett fogorvos. 1980-ban hagyta abba a vívást, a rendszerváltás után sokszor járt Magyarországon, mindkét ország állampolgára lett. Autóbalesetben halt meg Csongrád megyében. Szülőfalujában, Bokodon emléktábla őrzi a nevét, Csongrád díszpolgárává választották halála után 10 évvel.

(Borítókép: vívók a mexikói olimpián. Fotó: Mario De Biasi/Sergio Del Grande/Giorgio Lotti/Mondadori / Getty Images Hungary)