Jácint
15 °C
31 °C

Egy ember, 45 perc, négy világcsúcs

2013.09.12. 15:40
Az 1930-as években még nem volt akkora sztárkultusz, mint manapság, de az éppen száz éve született Jesse Owens legalább akkora nagysága volt az atlétikának, mint az 1980-as években Carl Lewis, vagy most Usain Bolt. Sőt, negyvenöt perc alatt felállított négy világcsúcsával örökre utolérhetetlen marad. Owens sporteljesítményével még a náci Németországot is megfricskázta, de afroamerikai származása egész karrierjére rányomta a bélyegét.

1936-ban Berlinben rendezték az olimpiát, és Goebbelsék mindent megtettek azért, hogy az a náci propagandát szolgálja és az árjának titulált sportolók legyőzhetetlenségét hirdesse. Emiatt több állam bojkottal is fenyegetőzött, új rendezőt akartak, de végül a nácik tettek néhány engedményt, így az Egyesült Államok is elutazott Berlinbe. A németek a zsidó származású sportolóikat szinte kivétel nélkül eltávolították a csapatukból. Más országokkal ezt nem tehették meg, de a faji megkülönböztetéstről azért nem mondtak le. Jesse Owenst csak „a néger Owens”-ként emlegették sajtójukban, az afroamerikaiakat pedig következetesen „Amerika fekete segédeinek” titulálták. Ezek a segédek azonban tönkreverték a világot.

Hitler nehezen viselte, mikor megtudta, hogy feketéket kellene köszöntenie a dobogón, otthagyta az olimpiai stadiont verseny közben. Persze a Führer környezete arra hivatkozott, hogy az eleredő eső miatt távozott, de a legenda szerint pont Jesse Owens 100 méteres győzelme után hagyta ott díszpáholyát. A futó egy későbbi interjújában azonban azt mondta, nem miatta ment el, és ugyan kezet nem fogott vele, de odaintett neki.

Owens egyértelműen uralta a mezőnyt, négy számban nyert olimpiai aranyat és állított fel olimpiai vagy világrekordot, a 100 mellett győzött 200 méteren, 4x100 méteres váltóban és távolugrásban is. Utóbbiban egy német, Luz Long volt az ellenfele, aki nem tette magáévá a szélsőséges eszméket, és a két atléta között a pályán igaz barátság szövődött.

Owens a selejtezőben szenvedett, már csak egy ugrása volt, a többit belépte. Long javasolta neki, hogy a rohamát korábbról indítsa, így nem fog belépni. A tanács eredményes volt, Owens 30 centivel túlugrotta a szintet. Nem sok ideje volt pihenni, a távol után szinte rögtön a 200 méter előfutamában indult. De hogy indult! 21.45-tel olimpiai csúcsot is futott.

Délután már újra a távolugrógödörnél volt, ahol éppen Longot győzte le. Óriási csatát vívtak, mindketten 787 centivel álltak, de Owens még kétszer javítani tudott, végül 806 centivel nyerte a döntőt. Először Long gratulált neki, majd karon fogva mentek az öltözőbe. „Hatalmas bátorság volt tőle, hogy Hitler előtt barátkozzon velem” – mondta Owens.

„Luz Long a berlini olimpián az ellenfelem volt. Fehér ember, aki később az én hazám ellen fogott fegyvert. Úgy szerettem Luz Longot, mint a testvéreimet. Még ma is szeretem..." – idézte Owenst Peterdi Pál Hoppá című könyvében.

Longhoz hasonlóan azonban nem volt mindenki ilyen bátor. A faji előítéletek erősen tartották magukat, az ameriaki szállodákban Owens továbbra is csak a teherliftet vehette igénybe, és a buszokra sem szállhatott fel elől, a fehérekkel nem utazhatott együtt, és a szokásoktól eltérően Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök sem gratulált neki.

Owens csak negyven évvel később, 1976-ben kapott hivatalos állami elismerést Gerard Ford elnöktől.

A számhalmozó Owens négy olimpiai arannyal kápráztatta el a világot, de ez nem is volt tőle meglepő, egy évvel korábban még félelmetesebb eredményeket ért el. Negyvenöt perc alatt négy világcsúcsot állított fel Ann Arborban, az egyetemi válogatottak versenyén.

Először 100 yardos síkfutásban állította be a 9.4-es csúcsot, majd 15 centivel megjavította Nambu Csuhei rekordját, 813 centire ugrott. Ahhoz képest, hogy olyan fájdalmai voltak, hogy a melegítőjét sem tudta egyedül levenni, nem rossz teljesítmény:

„Tulajdonképpen nem is akartam elindulni ezen a versenyen. Távolban meg legkevésbé. Előző nap leestem a lépcsőn, nagyon bevertem a hátamat. Más se hiányzott, hogy még egyszer ráessem. De aztán 100 yardon sikerült beállítanom a világcsúcsot, és valahogy kedvet kaptam a távolugráshoz is. 798 centinél letettem egy zsebkendőt, ennyi volt Nambu világcsúcsa, legalább tudtam, mihez tartsam magamat. Larry Snyderrel, az edzőmmel megbeszéltem, hogy csak egyet ugrom. Így aztán tíz perccel a 100 yard után melegítettem egy kicsit, majd nekifutottam. Sikerült, megtörtént. Jóval a zsebkendőn túl landoltam, hát tudtam, hogy enyém a világcsúcs. A többi öt ugrást kihagytam” – áll Peterdi könyvében. Nem véletlen, hogy így tett, takarékoskodnia kellett az erejével, mert még két száma hátravolt.

A távolugrás után a 220 yardos síkfutás jött, 20.3-a három tizeddel jobb lett, mint az 1926 óta fennálló világcsúcs. Tiszteletkörre sem volt ideje, mert már a 220 yardos gátfutásra (az 1960 óta már nem jegyzett számban 76 centisek voltak az akadályok) készülődött. Bár nem edzett rá sokat, 22.6 másodperccel ott is új rekordot ért el. A verseny végén annyian akartak gratulálni neki, hogy a tömegtől megijedve az öltőző zuhanyzójának ablakán szökött meg. Az ünneplésnek azonban nemcsak árnyoldalai vannak. Az olimpia után New York utcáin egy nyitott kocsiban vonult fel, amikor egy papírzacskó repült az ülésére. Azt hitte, sütemények, de később kiderült, 10 ezer dollár volt benne készpénzben.

Owensnek az egész 1935-ös év félelmetesen jól sikerült, 42 versenyen indult, és veretlen maradt. Távolugró világrekordját 25 évig nem tudták megdönteni, csak 1960-ban ugrotta túl Ralph Boston.

Az 1913. szeptember 12-én, rabszolga felmenenőktől született Owensről 15 évvel korábban aligha hihette volna bárki is, hogy az atlétika legnagyobbja lesz. Gyerekként sokat betegeskedett, krónikus hörgőgyulladás gyötörte és gyakran kapott tüdőgyulladást is. Ennek ellenére már hét évesen szüleivel dolgozott az alabamai gyapotföldeken. Tanárai már az általános iskolában felfigyeltek rá, mindenkinél gyorsabban szaladozott a játszótéren, itt szúrta ki első edzője is a nyughatatlan gyereket.

Középiskolában már elismert atléta volt, korosztályos rekordokat állított fel, de hogy eltartsa magát, egy cipésznél is dolgozott, majd az Ohio Universityn teljesedett ki karrierje.

Mivel akkoriban a profizmus még összeférhetetlen volt az olimpiai eszmével, Owens Berlin után visszavonult a versenyatlétikától, rájött, pénzt is kereshet kivételes képességeivel. Így autók, motorbiciklik és lovak ellen futott gálákon, vagy a profi ligák játékosaival futott versenyt úgy, hogy 10 yardos előnyt adott nekik, és egyszer még a Harlem Globetrotter kosárlabdázói közé is beszállt. A lovak ellen is győzött, de egy kis trükköt mindig bevetett, arra kérte a startert, hogy a lovak füléhez minél közelebb süsse el a pisztolyát. Az állatok természetesen ettől eléggé megzavarodtak ahhoz, hogy Owens előnyt szerezzen.

Ezekkel a kunsztokkal azonban kényszerűségből élt, arra számított, hogy a később Tarzanként is ismertté vált Johny Weissmüller úszóbajnokhoz hasonlóan ő is filmszerepet kap, vagy valamelyik cég reklámarca lehet. Feketeként azonban erre esélye sem volt, pedig rendkívül szuggesztív egyéniség volt, remekül beszélt és a kamera előtt sem jött zavarba. Később ezt a képességét több cég is kihasználta, Owens volt az Amerikai Olimpiai Bizottság és a Ford pr-osa is, majd saját kommunikációs céget is alapított. Előtte azonban még benzinkutasként is dolgozott.

Az atlétikától való elfordulása azzal is igazolást nyert, hogy a második világháború miatt két olimpiai is kimaradt, 1948-ban, 36 évesen pedig már aligha lett volna esélye újabb aranyakat nyerni.

Owens sportolóként lett naggyá, de túlzás lenne azt állítani, hogy az egészséges élet elkötelezettje lett volna, naponta egy doboz cigarettát elszívott, és végül tüdőrákban hunyt el 1980. március 31-én.