Erzsébet
0 °C
7 °C

Ugandában sztár lett a magyar thai-bokszos

2011.12.13. 22:19 Módosítva: 2011-12-13 22:40:47
A pécsi Nagy András profi Muay Thai interkontinentális bajnoki címmeccset nyert a hétvégén Ugandában, de győztesnek ugandai ellenfelét, Moses Gololát hirdették ki, az eredményhirdetés botrányba fulladt. A hivatalos thai-boksz-bajnokkal a pécsi Honvéd Kórházban beszélgettünk, gipszelés előtt és után.

Hogyan kerültél Ugandába?

Repülővel... A menedzserem, Rozman István Európában nagyon sok helyre kijuttata már a magyar versenyzőket, profi gála-, és címmeccseket szervez nekünk. Ő a WKF (World Kickboxing Federation) európai képviselője is. Ezt az interkontinentális címet pedig épp nem birtokolta senki, és ennek az afrikai srácnak, Moses Gololának szerettek volna egy címmérkőzést, mert jogosultságot szerzett hozzá a különböző ranglisták alapján. Valamiért úgy döntöttek, hogy Magyarországról hívnak neki ellenfelet, és én kerültem szóba. Nem is nagyon mérlegeltem, mivel ez nagy lehetőség, és ki tudja, adódik-e újra ilyen. Mondjuk nem is egészen az én súlycsoportomba tartozik Golola, mivel én úgy voltam 73 kiló, hogy nem kellett figyelnem a súlyomra, általában kevesebb szoktam lenni. Ő 77 kilóval mérlegelt.

Ki nyerte az interkontinentális világbajnoki címet?

Volt, ahol olvastam, hogy mindketten nyertünk. De nálam van az oklevél, amely igazolja a címem, illetve a WKF hivatalos honlapján is engem neveznek meg győztesnek. A kinti újságok és a pontozóbírók is engem igazoltak, a szudáni bírónál például öt menetből négyet tisztán én nyertem. A ringszpíker olvasta fel fordítva az eredményeket. A címmeccsekkor mindig van egy szupervízor, aki ebben az esetben a WKF elnöke volt. Ő látta, hogy a többi pontozóbírónál is én nyertem, és az ő szava is számított. Csak hát az ötezer fős ugandai közönség elkezdte éljenezni és ünnepelni a helyi hősüket, és óriási felfordulás kerekedett.

Nagy András

1985 január 24-én született Pécsett. A PTE-TTK-n testnevelő-edző szakon végzett.

Mi követeltük az övet, de nem voltak hajlandóak odaadni, mivel ekkor már felcsatolták Gololára. Szóval volt ez az egész félreértés, hogy véletlen volt-e vagy nem, nem tudom, és nem is akarok vádaskodni. Eközben özönlöttek oda a ringhez az emberek, a biztonsági őrök pedig próbálták őket távol tartani. Én először kicsit veszélyben éreztem magam, aztán kiderült, hogy nekem jöttek gratulálni. A biztonsági őrök a mi épségünk érdekében úgy döntöttek, hogy levezetnek a ringből, de ötven lépést alig tudtunk megtenni, mert annyian jöttek az ugandai szurkolók közül engem éljenezni, gratuláltak és megöleltek, hogy nagyon jó meccsem volt. A meccs után nagyobb sztár voltam a szemükben, mint Golola. Ha a barátaim, családom megnézik egy meccsemet, és azt mondják, sokkal jobb voltam, az nem ugyanaz, mikor egy másik kontinensen a helyiek a saját vérük ellen állítják ezt. Ez nekem nagyon jól esett.

Az öv viszont Afrikában maradt.

Az öv egy szimbólum, amelyet ők eltettek maguknak, nem tudtuk visszaszerezni. De a Világszövetség elnöke írt, hogy fognak küldeni egy övet, mert az engem illet. Az ugandai főszervező viszont a meccs után eltűnt, nem is lehetett többé megtalálni. Az Ugandai Kick-box Szövetség elnöke pedig akárhányszor kérdeztük az övről, folyamatosan félrebeszélt. Gondolom, ezzel próbálják a saját javukra fordítani a helyzetet, esetleg megóvni a mérkőzést.

Valahol azt is olvastam, hogy újra kell játszani a mérkőzést. Ez sem igaz. Áprilisban visszavágó lesz, Golola kap egy lehetőséget a revansra, de ez nem újrajátszás, hanem egy címvédő mérkőzés. De ezt már a sajtótájékoztatón felajánlotta a WKF elnöke, hogy ellenfelem kap esélyt a visszavágásra, ha nem ő nyer, mert Afrikában rengeteg mindent elért már, egyfajta nemzeti hős. Ez abból is látszik, hogy nem csak az ugandai tévé közvetítette, hanem Afrika szerte számos társaság adta élőben a mérkőzést, szenzációszámba ment az egész. Ha pedig ő nyerte volna az interkontinentális címet, lehetőséget kapott volna egy világbajnoki címmeccsre is.

Egy ilyen meccsért mennyi pénzt kaptok?

Erről nem szívesen beszélek. A mérkőzést szervező menedzser leveszi a saját részét, 20 százalékot, aztán ami marad, azt osztjuk el az edzőmmel, neki is 20 százalék jár. De ezt korrektnek érzem, az edzőmmel is nagyon jó a kapcsolatom. Nem tudhatom, hogy ki pontosan mennyi pénzt kap, de ezzel nem is foglalkozom. Volt olyan edzőtársam, kétszeres profi Európa-bajnok, aki próbált megélni a versenyekből, de nem sikerült neki a szponzorokkal együtt sem. Nem tudta magát fenntartani, ehhez olyan marketing és menedzselés kellene, ami jelenleg számunkra elérhetetlen. Magyarországon mindenki vállal másodállást az edzések mellett, akár biztonsági őrként is.

Meccstúra

Nagy Andrásnak tíz bajnoki címe van. Külföldi gálamérkőzéseket is vállal, amelyek a címmecccset előzik meg, hiszen egyetlen meccsre nem jár ki annyi ember. Ezeknek leginkább presztizsértékük van. Ilyen mérkőzéseken vett részt Csehországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Horvátországban, Írországban, Svédországban, Dániában, Svájcban is. Európán kívül viszont most jutott először.

Hogyan fogadtak Ugandában?

Kint nagyon vendégszeretőek voltak. Engem már a kezdetektől meglepett, mekkora ováció fogadott minket. December 5-én hajnali négykor érkeztünk meg a reptérre, és már ott várt egy csapat kamerákkal és diktafonokkal. Ez pedig végigkísérte a napjainkat. Én a versenyre mentem ki, az volt a feladatom, hogy ott jól szerepeljek, ez a médiaérdeklődés egészen megdöbbentett. A mérkőzés után fényképezkedtek velem az emberek, rólam beszéltek a bevásárlóközpontban is. A sportminisztérium egyik embere pedig közölte, hogy most én vagyok kint az új Golola. Nagyon nagy tiszteletet vívtam ki magamnak Ugandában, de nem érzem magamról, hogy akkora sztár lennék. Magyarországon vannak profi Európa-, és világbajnokok, de senki sem tud róluk semmit. Itthon az egész gyerekcipőben jár. Talán egyedül Magyarországon létezik olyan, hogy ha valaki szervez egy címmérkőzést vagy gálát, neki kell fizetnie a sajtónak, hogy megjelenjen egy cikk vagy lemenjen a tévében. De én nem vágyom nagyon a közszereplésre, a kinti felhajtást túlzásnak tartottam. Afrikában a tévétársaságok horribilis összegekkel versengenek, ki adhassa le főműsőridőben a találkozókat. Ebben benne van Golola népszerűsége is, ahogyan ő népszerűsíti a sportágat, az nagyon sokakat megindít.

Hogyan érintett Golola sajtóhadjárata?

Végig megőriztem a hidegvéremet, nem akartam az agresszív, fellengzős, nagyképű nyilatkozatokban felvenni a versenyt, nem is tudtam volna, nem az én stílusom. Ő minden lapnak és tévének azt ecsetelte, hogy számára nincs ellenfél, ki fog engem ütni pár menet alatt. De azt is nyilatkozta, hogy tisztel. Ám szerintem ha az ember tiszteli az ellenfelét, akkor nem mond ilyeneket. Abban is biztos vagyok, hogy ő ezt a felhajtást a marketing miatt csinálta, hogy minél több néző eljöjjön, és ő minél nagyobb sztárrá válhasson. Én nem akartam belefolyni, fölösleges feszültséget és stresszt kelteni magamban. Tudtam, hogy a ringben úgyis kiderül, ki a jobb, és ki mit tud. Próbáltam úgy hozzáállni, hogy ne tudjon ezzel rám ijeszteni. Golola öt évvel idősebb is nálam, nagyon jó eredményei voltak eddig, nagyon sok afrikai ellenfelét legyőzte már, magasabb is, izmosabb is, agresszívebb is, hazai pályán lépett ringbe, szóval minden mellette szólt. Pont ezért rajta sokkal nagyobb nyomás volt. És mikor az elején elcsattant néhány pofon, megmutattam, hogy ez nem csak róla szól, láttam a szemében, hogy megszeppent, és onnantól tartott tőlem.

Az első menetben ráestünk a karomra, ami kicsavarodott, ebből már korábban is volt problémám. Úgyhogy kézzel nem tudtam érvényesülni, de Golola sem, mert nem hagytam, hogy ezt a bokszolós stílusát rám erőltesse. Ez egy Muay Thai vagy thai-boksz címmérkőzés volt, itt lehet térdet és könyököt is használni, össze is lehet kapaszkodni. Ezekben a technikákban ő abszolút nem volt járatos, úgy érzem, ezért tudtam fölébe kerekedni. Volt szabálytalankodás, háromszor is lágyékon térdelt, de én ezt nem veszem szándékosnak, inkább az lehet mögötte, hogy nem tudja jól használni ezeket a technikákat. Emiatt egyszer kapott figyelmeztetést, kétszer talán pontlevonást is. Volt olyan, hogy a földön feküdtünk és ott is megütött és belekönyökölt a mellkasomba, szóval nem mondanám nagyon sportszerűnek sem.

A mérkőzés elején bemutattad a Wai Kru Ram Muayt. Ez mit jelent?

Ez egy harci tánc, egy thai rítus, amit a küzdelmek előtt mutatnak be. Tiszteletadást jelent a királynak, az isteneknek, a szellemeknek és az edzőnek, valamint ezzel kérnek segítséget is a sérülések elkerüléséhez, lelkiekben felkészülnek a harcra. Én mindenképp szerettem volna eljárni, mivelegy tradicionális muay thai mérkőzésről volt szó, amelyhez ez a rítus is hozzátartozik. De itt is volt egy kis kavarodás, mivel két hagyományos thai számmal készültem, de a szervezők az első után lekeverték, és egy pörgős ugandai zenét tettek be a helyére. Így viccbe fulladt az egész. Lehet, hogy azt gondolták, az időt húzom, pedig nem tartott odáig, mint az ellenfelem bevonulása.

(Az interjú  alatt derül ki, hogy András csuklója megint eltörött, gipszet kap, csütörtökön műtik.)

Mi lesz áprilisban?

Nem hagyom ennyiben az ügyet. Nem is mondok olyanokat, hogy ki szeretném ütni Gololát, mert ezt nem lehet előre tudni. De abból a szempontból jó lenne, hogy a kiütésnél nincs kétség, egyértelmű a mérkőzés eredménye, olyankor nincs szükség pontozóbírókra. De nem tudom, meddig tart majd a felépülésem. 2005-ben Koppenhágában szerepeltem egy profi K1-mérkőzésen egy elég nagy sztár ellen, az első rúgásnál eltörött a karom. Akkor megműtötték, egy évet ki is kellett hagynom miatta. Most újra eltörött az akkor beépített lemez végénél a csuklóm. Csütörtökön műtenek. Erre szokták az orvosok azt mondani, hogy soha többé ne is gondoljak a sportra, de majd meglátjuk, én szeretném folytatni.