Másfél nap szenvedés egy olajágért

A 35. Spartathlon magyar idő szerint reggel hatkor startol el Athénból, az Ultra stábjával közösen az Index is közvetíti majd a versenyt. Ébredjen velünk pénteken.

A görögök jók a legendagyártásban, a maraton története sokak számára ismert, a marathóni csata győzelmét Athénba hírül vivő futár bele is halt a nagy rohanásba. Pedig csak nagyjából 40 kilométert teljesített. Az első spartathlonos, Pheidippidész viszont hatszor annyit is kibírt. Az ókori történetíró Hérodotosz szerint időszámításunk előtt 490-ben az athéniak Spártába menesztettek egy követet – ez volt Pheidippidész – , hogy segítséget kérjenek a perzsák elleni háborúhoz. Több történész szerint később az ő sztoriját használták fel a maratonfutás legendájában is, de ez most mellékszál Pheidippidész az Athén és Spárta közötti utat másfél nap alatt tehette meg a leírások alapján.

Hogy ez igaz lehetett-e, annak a bizonyítására a lehető legegyszerűbb módszert választotta ki John Foden. A brit légierő tisztje 1982-ben néhány társával együtt nekivágott az útnak, amiről azért bebizonyosodott, hogy elég komoly kihívásokat támaszt.

A mozikban most is futó Ultra című film stábja a Spartathlon-alapítóval is forgatott

Kutyatámadásokkal, eltévedésekkel és szomjúsággal nehezített órák után végül csak hárman jutottak el Spártáig. Az egyikük, John Scholtens másfél napon  belül, 34 óra 30 perc alatt jutott el Spártáig. Mivel nem volt több kétség a teljesíthetőséggel kapcsolatban, a következő évben már ki is írták az első versenyt.

Az első Spartathlonokon megdöbbentő idők születettek, a görög Jánisz Kúrosz 1984-ben már 20 óra 25 perces idővel nyert, azóta sem volt senki ennek közelében. A magyarok is elég hamar felfedezték maguknak a klasszikussá vált ultrafutást, az első teljesítő Sipos István volt 32 óra 49 perccel 1985-ben, de egy év múlva már dobogósunk is volt, Kis-Király Ernő 26 óra 7 perces idővel futott be másodikként. A férfiaknál eddig az egyetlen magyar győztes, Bogár János, aki 1991-ben 24:15:31-es idővel nyert, míg Hári Gyula harmadikként futott be.

Ezután húsz évig nem volt magyar dobogós, de 2011-től a nőknél indult sikersorozat. 2011-ben Lubics Szilvia győzött, aki egy harmadik hely után még kétszer (2013, 2014) nyert. Közben már az amerikai színekben versenyző Nagy Katalin karrierje is beindult. 2014-ben második volt, de 2015-ben és 2016-ban már ő nyert, a legjobb női idő is már az övé 25:06:05-tel, és tavaly már Maráz Zsuzsanna is ott volt a dobogón. Címvédés most nem lesz, Nagy sérülése miatt nem vállalta az indulást.

Bár a helyezetteket soroltuk, a Sparathlon egyáltalán nem a versenysportról szól, maga a szintidőn belüli teljesítés is ünneplésre méltó, nem véletlen, hogy nincs pénzdíj, minden induló ugyanazt kapja a befutásnál: egy olajágkoszorút, egy érmet és egy korsó vizet. Meg persze eufóriát és sok tapsot.

A magyarok közül ezt legtöbbször Löw András élhette át, már 19-szeres teljesítő, és természetesen most is ott lesz a rajtnál. Idén 24 magyar indul, 13-an most debütálnak a Spartathlonon.

 A versenyre hét futót felkészítő Lőrincz Olivér szerint minden most induló magyar képes arra, hogy végigcsinálja a Spartathlont. „Amióta kvalifikációs szintek vannak, a teljesítők aránya is emelkedett, a magyarok közül is már mindenki bizonyított valahol. A legtöbben a rossz tempóválasztáson csúsznak el, vagy a rossz frissítéssel. Az ultrások közül kevesen szeretik használni a tudomány vívmányait, pedig pulzusméréssel, jól megtervezett frissítéssel sokra lehet menni."

Lőrincz azt is kiemelte, hogy az időjárás is kedvezőnek ígérkezik, Athénban szokatlanul hűvös, 20 fok körüli hőmérséklet lesz a 30-35 helyett, így most valószínűleg nem kell jéggel hűteni az indulókat.

„Verseny közben sem szeretek kommentálni, nem is nézegetem kik indulnak, ilyen hosszú távon olyan sok minden történik, nem lehet megmondani, ki lesz a győztes. Az biztos, hogy Maráz Zsuzsanna jó formában van, megint ott lehet a dobogó-közelben, a férfiaknál Rudolf Tamás a legjobb tízben lehet. Kétszer már teljesítette a Spartathlont, kísérőként is végigment már, ismeri a pályát, ennek pedig nagy jelentősége van" – mondta Lőrincz.

A pálya nem egyszerű, tele van kisebb-nagyobb emelkedőkkel, alaposan megdolgoztatja a futókat. A legnehezebb mindig a Parthenio-hegy, mert az 1200 méteres csúcsra az utolsó pár kilométerén futhatatlan emelkedő vezet fel, ráadásul a legtöbb induló éjszaka, hidegben ér oda, elgémberedett tagokkal mászik a szakadék szélén.

A terep mellett az órával is folyamatosan küzdeniük kell az ultrásoknak, a 246 kilométeres távon 75 időmérő pont van, mindegyiknek meghatározzák a zárási idejét, aki nem éri el addig az adott pontot, kizárják. Ezek a zárási idők az elején elég szigorúak, a Korintuszig tartó első 81 kilométeren muszáj viszonylag erősebb tempót diktálni, ezután viszont már jobban lehet gazdálkodni az idővel, de aludni, ottragadni a frissítőállomásokon így sem tanácsos. A 36 óra nyomasztóan hosszú és rövid is lehet egyszerre.

Aki követni akarja a versenyt, figyelje a magyar csapat Facebook-oldalát, a futók mozgását mutató GPS-es térképet vagy a Spartathlon hivatalos oldalát, és persze az Index-et.

Borítókép:  Sióréti Gábor / Szász Norbert / ULTRA