További Futball cikkek
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
- A Roma az utolsó pillanatban nyerte meg a védője rosszulléte miatt félbeszakadt mérkőzést
- Címvédés a Magyar Kupában, tizenegyesek döntöttek a trófea sorsáról
- A Manchester City négygólos győzelemmel lépett közelebb a címvédéshez
- Marco Rossi a legszexibb szövetségi kapitányok toplistáján
A hírnek minden jó érzésű futball-barát alighanem örül, hiszen az egykori csillag az utóbbi időben már nem a sporthírekben, hanem a bulvársajtó botránykrónikáiban hallatott magáról. Az immár negyven éves játékos kábítószerfüggősége közismert, szenvedélye egy esetben majdnem életébe került. Jelentős túlsúllyal is küszködik, és az sem vetített jó fényt hírnevére, amikor rálőtt egy újságíróra.
Legyen bármilyen viharos jelenlegi élete, azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy a pályán sikerült maradandót alkotnia "Dundiegónak".
Diego Armando Maradona |
A válogatottban még 1977-ben, éppen a mieink elleni, 5-1-es gőzelemmel végződött találkozón debütált. A kék-fehér csíkos mezt összesen 91-szer viselte, és 34 gólt szerzett. Négy világbajnokságon (1982, 86, 90, 94) vett részt, legnagyobb sikerét 1986-ban, Mexikóban aratta, ahol világbajnoki címet szerzett. Különösen emlékezetes maradt az angolok ellen kézzel szerzett találata, amelyről utólag ő is elismerte, hogy szabálytalan volt.
Négy évvel később Olaszországban tagja volt az ezüstéremig menetelő csapatnak. Utoljára az Egyesült Államokban (1994) láthattuk, ahol parádés kezdés után (a görögöket és a nigériaiakat is legyőzték) hidegzuhanyként érkezett a hír: Maradona doppingolt, és ezért számara befejeződtek a küzdelmek. A felnőtt vb-elsőség mellett még egy ifjújági világbajnoki címet is begyűjtött, még 1979-ben, Japánban nyert Argentína.
A Nápoly csapatával elhódította az UEFA Kupát
Nem csak a válogatottal, hanem klubcsapataival is sikeres volt. Pályafutása kezdetén két hazai egyesületben az Argentinos Juniorsban (1976-1980, 166 meccs, 115 gól) és a Boca Juniorsban (1981, 40 meccs, 28 gól.) játszott. Utóbbival a bajnokságot is megnyerte. Európába 1982-ben érkezett, elsőként Barcelona (1982-84, 58 meccs, 38 gól) tagja volt két szezon erejéig. Itt 'mindössze' egy kupagyőzelemig jutott, így nem is volt csoda, hogy örömmel mondott igent az S.S.C. Napoli hívó szavára.
Klubkarrierjének legszebb éveit töltötte Nápolyban (1984-91, 259 meccs, 115 gól), ahol két olasz bajnoki cím (1986-87, 89-90), és egy kupagyőzelem (1987), mellett 1989-ben az UEFA Kupát is elhódította.
A parádés nápolyi évek után már nem sok babér termett az egyre inkább válságba kerülő játékosnak. Játszott még egy félszezonnyit Sevillában (1992-93, 25 meccs, 4 gól), majd hazatért a Newell's Old Boys (3 meccs, gólt nem szerzett) csapatába, majd az egykori klub, a Boca Juniors (24 meccs, 5 gól) következett. Ekkor már messze túl volt pályafutása delelőjén, emlékezetes momentuma már alig akadt.