Miklós
-7 °C
2 °C

Elhunyt Baróti Lajos

2005.12.23. 18:04
Négy vb-n volt szövetségi kapitány, és két olimpián is irányította a magyar labdarúgó-válogatottat.

Életének 92. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Baróti Lajos, a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya. A legendás szakvezető négyszer (1958, 1962, 1966, 1978) irányította a nemzeti együttest világbajnokságon. Kapitánykodásai alatt az 1960-as olimpián bronzérmet nyert a válogatott, az 1964-es tokiói játékokon aranyérmet nyert válogatottat azonban nem ő, hanem Lakat Károly edzette.

Baróti Lajos játékosként kétszer lépett pályára a válogatottban, míg szövetségi kapitányként 1957. december 22. és 1966. július 23., illetve 1975. május 7. és 1978. június 10. között tevékenykedett. Baróti Lajos temetéséről a család később intézkedik.

2000-ben az Európai Labdarúgó Szövetség életműdíjat adományozott számára, 2001-től a Nemzeti Labdarúgó Akadémia tanácsadó testületének tagjaként a magyar labdarúgó-utánpótlás elhivatott támogatójaként is dolgozott.

Baróti Lajost a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről a család később intézkedik.

Volt játékosai megrendüléssel nyilatkoztak róla.

"Borzasztó veszteség"

"Mérhetetlen nagy fájdalmat érzek. Nemrég találkoztunk, Lajos bácsi úgy nézett ki, mint egy 65 éves, tele volt energiával. Soha sem felejtem el, nála lettem először válogatott 1975-ben. Fantasztikusan szerette minden játékosát, valamennyiünkkel úgy bánt, mintha a saját fiai lennénk. Borzasztó veszteség érte a magyar futballt" - mondta Nyilasi Tibor, a '78-as csapat tagja.

"Nagyon nehéz róla beszélnem, mesterem volt az Újpestben és a válogatottban is. Nagyszerű ember volt, a legjobb edző, akivel valaha együtt dolgoztam" - emlékezett a kétszeres olimpiai bajnok Bene Ferenc.

"Nagyon régóta ismertem, 1946-ban Szegeden a Doroggal játszottam ellene, majd később Győrben is. 1957-től 62-ig volt a szövetségi kapitányom, nagyon tiszteltem rendkívüli egyéniség volt, emberileg és szakmailag is. Bármennyire is felkészülünk a búcsúra, amikor megtörténik, nagyon nehéz elfogadni. Az utóbbi időben is sokat találkoztunk, váratlanul ért a hír. Neki köszönhető, hogy 1956 után egy új nagycsapatot sikerült felépíteni. 1962-ben Chilében ez a gárda rászolgált volna egy világbajnoki döntőre" - idézte fel Barót Lajost az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula.