További Futball cikkek
- Három pontnál sokkal többet ért a ZTE felcsútiak elleni sikere
- A transzferguru szerint megvan az egyezség Szoboszlai Dominikék új edzőjéről
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
Már csak két óra van a római futballderbi kezdéséig, az olasz főváros mégis meglepően nyugodt. Villamossal közelítjük meg a nyolcvanezres Stadio Olimpicót, a Lazio és a Roma otthonát, de nincs tömeg, sőt, még ülőhelyet is találni.
A segítők inkább csak hátráltatnak
Leszállunk, a szurkolók szállingóznak, a büfések sütögetnek, az árusok portékáikat teregetik, vevőt nem nagyon látni.
A stadionba korszerű beléptetőrendszeren keresztül lehet bejutni, ha van nálunk jegy. Megszerezni nem egyszerű, a Lazio sajtóközpontjaként funkcionáló nagy zöld konténer öt ablakán át huszonéves lányok válogatnak az akkreditációk, fotós- és tiszteletjegyek közül. Nekünk szerencsénk van, két elutasítás után - "itt nincs ilyen névre jegy" - kiszúrjuk a sajátunkat a kupacból, míg egy olasz kolléga maga olvassa el a nevét a lapon, miután a hölgy elé teszi: "Tessék, nézze meg, a maga neve nincs itt!" Utána már minden simán megy, második próbálkozásra meg is találjuk a helyünket a stadionban.
A halottak nem támdnak fel
Egy óra a kezdésig, a kanyarok már megteltek. Az északi, a Curva Nord a laziósok, a déli, a Curva Sud a romások helye. Körülbelül húszezer férőhelyes mindkettő, ám nagyon gyanús, jóval többen vannak. Mindenki áll, gombostűt sem lehetne leejteni.
A félig telt stadionban már akkora a hangzavar, hogy egymás szavát sem halljuk, mindkét ultra tábor saját dalait énekli, közben óriási transzparensekkel üzengetnek egymásnak. Öt-tíz percenkét újabb és újabb, a másikat pocskondiázó felirat jelenik meg. "Ti még rómaiul sem beszéltek" - ez arra utalt, hogy a Lazióért szorítók inkább a főváros környékéről kerülnek ki. A Roma-drukkerek még saját játékosaiknak is üzentek: "Mi értetek küzdünk, ti értünk nyertek." Az újságírók is megkapták a magukét: "Ti csak írtok és cáfoltok, de a kanyarba még sosem jöttetek el."
A legdurvább természetesen a sérült római csapatkapitánynak szólt, a laziósoktól: "Totti, a halottak nem támadnak fel." A rosszindulatú felirat a hangvétel ellenére tükrözi az apátiát, ami Olaszországot sújtotta a játékos sérülése után. A kórházban még Silvio Berlusconi is meglátogatta Tottit, akinek a felépülése az idei világbajnokságon ismét a végső győzelemben reménykedő válogatott szempontjából létfontosságú.
Hiányoznak a fasiszta jelképek
Az emberi zajorkán csak akkor csitul, amikor hanggránátokat robbantanak. Tőlünk legalább száz méterre, a futópályán landolnak az iszonyúan zajos szerkezetek, de még így is kellemetlen a fülnek. A hangulatnak persze jót tesz.
A játékosok bő félórával a kezdés előtt jönnek melegíteni, a táborok kifütyülik az ellen futballistáit. A vendégek viszont hirtelen váltanak, taps és felhördülés, a fotósok egy kupacban a rekortánon: Francesco Totti a stadionba érkezett. A múlt hétvégén súlyosan megsérült futballista mankókkal biceg a kispadig, interjút ad, majd letelepszik.
Az Olaszországban szokásos élőképek a játékosok bevonulása alatt következnek. A Lazióé egészen impozáns, a teljes kanyar sötét, illetve világoskék, benne egy nagy fehér kereszttel. A fasiszta jelképek ezúttal hiányoznak, a politikusok megmondták, ha egy ilyen is megjelenik, a bíró lefújhatja a mérkőzést, és ezúttal nem viccelnek, meg is teszi.
Csak a jelzőrakéta látszódik
A jóval kevésbé szélsőséges Roma görögtüzekkel, füstbombákkal és klubzászlókkal készült, remek ez is. Az ellenfélnél szintén akad füstölő, így néhány percig teljes ködben a pálya, csak az északról belőtt piros jelzőrakéta világít benne.
A körítés első osztályú, jobb nem is lehetne, és még rátesz a Lazio gyors, ritmusos indulója. Az atmoszféra a kezdés után még azt is feledteti, hogy a játék nem igazán világszínvonalú.
Útban a csúcsdöntés felé
A Lazio többet támad, de mindkét félnél sok a hiba. A Romának nincs is helyzete, szöglet utáni fejesből mégis ők szereznek vezetést. Táboruk eksztázisban, azonnal gyullad néhány görögtűz, füstbomba. Totti a partvonal mellett ujjong, persze csak visszafogottan.
Neki és társainak különösen fontos derbi ez, ha nyernek, új olasz csúcsot állítanak föl: korábban egy csapat sem nyert meg sorozatban tizenegy meccset a Serie A-ban.
Egyórányi játék után még közelebb kerülnek céljukhoz: szép és egyszerű kontra végén épp a Totti helyett a csapatba került fiatal Alberto Aquilani talál be. Ekkor ünnepelhet igazán a Roma, a fiatal középpályás a déli kanyar alatti kapuba lövi a gólt, majd az ultrákhoz fut, nyakán a többiekkel.
Tottit istenként tisztelik sérülten is
A lefújásig ünnepel a kanyar, az igazi fieszta - pontosabban festa, olaszul - viszont csak utána kezdődik. Megvan a rekord, Tottit a betegszállító kisautóra ültetik, és a kanyarhoz viszik. Kezében akkora zászló, hogy az is csoda, hogy elbírja, csapattársai egytől egyig az ő 10-es számú mezét viselik. Még öltönyös edzőjük, Luciano Spalletti is, aki a gyepen is meghempereg boldog futballistái között. Paolo Di Canio, a Lazio vezére a meccs előtt azt mondta, Totti hiányzik majd, mert ő maga a Roma. Valóban így van: személyi kultusz övezi, istenként bánnak vele, úgy lett a derbi sztárja, hogy labdába sem ért.
A Lazio-oldal percek alatt kiürül, senkit nem érdekel, amint a nagy rivális játékosai a dísztribünre is fölmennek idős elnöküket, Franco Sensit köszönteni. A bürokrácia egy ideig gátolja őket, de Mancini eléri, nyissák ki a kiskaput.
Visszafogottan, de meglett a rekord
Miután eltűnnek a színről a főszereplők, a sajtónak kialakított vegyes zóna felé vesszük az irányt, itt lehet a játékosokkal, edzőkkel interjút készíteni. A hivatalos út a tribünök alatt vezet le egy hosszú lépcsőn, de az olasz lazaságnak hála, simán le lehet sétálni a pályáról is, azon a folyosón, amin a játékosok mennek. Vicces, de az újságírók útja rövidebb, Tottiéknak jó száz métert kell a föld alatti katakombákban megtenniük, hogy az öltözőkhöz juthassanak. Pontosan nem is tudom, hol járok, de amikor a laziós Dabo és Zauri, illetve a másik oldalról Vincenzo Montella jön szembe, biztos vagyok benne, jó felé haladok.
Az öltözőajtókig könnyen be lehet jutni, balra a Lazio, jobbra a Roma, de a kevés biztonsági emberek egyike innét már kitessékel.
Szerencsére, a romások ugyanis másik ajtón jönnek - Tottit egy Volkswagen Golffal viszik el - , Mexés mosolyog, De Rossi siet, Aquilanit lányok veszik körül. Simone Perrotta a legkedélyesebb, egy pillanatra nem tűnik el arcáról a vigyor, míg eljut a csapatbuszig, lóhalálában csevegünk: "Visszafogottan játszottunk, de a lényeg a rekord!"