Egyszemélyes csapat még sose nyert Eb-t

Spanyolország

Csak azért sem visszük el abba az irányba a spanyolok értékelését, hogy élvezhetetlen, lagymatag meccseket játszanak. Onnan sem közelítünk, hogy élvezettel várjuk, mikor képesek azt az egy gólt belőni, mikorra törik fel az ellenfél a védelmét. Mivel gólt úgysem kapnak, azzal az eggyel ki is húzzák a végéig. Inkább az az érdekes, mikor lesz olyan csapat, amelyik bátran megy ki ellenük. Ki fogja felvállalni, hogy nem visszahúzódva játszik? A választ sejtjük.

Lehet, hogy nincs hátul Puyol és nincs elöl Villa, ennek megfelelően az írek elleni meccset leszámítva csatárgóljuk nem is volt. Túlságosan gyors ez a válogatott, bárkit kipasszol, és az olaszok ellen akkor sem jött zavarba, ha hátrányba került. Igaz pár perc múlva egyenlített, vagyis nem tudatosult a veszélyérzet, a nyomás, hogy akármilyen jól is támadnak, nem könnyű gólt lőni a labda kapuba cipelésével. Ha a portugálok gól nélküli első félidő után a 60-70. perc táján gólt lőnek, utána azért nagyon össze kell kapniuk magukat a spanyoloknak, hogy a masszív portugál falat feltörjék. De a nagy kérdés ezzel együtt is a bátorság lesz. Ha Nani és Cristiano Ronaldo - Jordi Albával valamint Arbeloával szemben - bátran és gyorsan játszanak, és miután átjátszották védőjüket, lesz egy használható labdájuk, a spanyolok bajba kerülhetnek. A spanyol védelem két széle sebezhető, a horvátok mutatták meg, mennyire. Csak oda el kell juttatni a labdát, Xavitól, Iniestától el kell venni. Utóbbi szeret nagy meccseken dönteni. Az addig leginkább észrevétlen Xabi Alonso mentette meg a legutóbb a spanyolokat, aki addig nem sokat mutatott.

Spanyolország az elmúlt két torna (2008, Eb; 2010, vb) egyenes kieséses szakaszában nem kapott gólt - nem is próbált senki nekirontani a védelemnek -, hatványozottan igaz, egy meccset támadásokkal, egy hosszú versenyt védekezéssel lehet megnyerni. Utoljára a franciák verték a spanyolokat komoly tétmeccsen, 2006-ban, de az még nem erre a filozófiára épített, egyben gyengébb játékosokkal felálló gárda volt, még ha Xavi már volt is, de akkor még ütköznie kellett.

Portugália

Az egyetlen csapat, amely nem változtatott a kezdőjén az első meccs óta, ami csak azt jelzi, hogy a kezdő tizenegy mellett nincs komolyan bevethető játékos. Nani nem szolgált arra rá, akár csak nevelőcélzattal is kihagyva őt, hogy mindig kezdőként lépjen pályára. És Quaresma így sem került be.

Helder Postiga sérülése után Hugo Almeyda bevethető, a változás elég valószínű, és a Besiktas csatára akár nyerőember is lehet, ha jól érkezik a belőtt labdákra.

Bento az első két meccs bekapott fejesgóljai után valamelyest jobban rendezte a védelem előtti védekezést, igaz, nem volt nehéz dolga a csehek ellen.

Cristiano Ronaldo az első meccsen abszolút alázatos csapatember volt, a csehek ellen már vitte előre a vére, nem akart semmit a véletlenre hagyni, érezte: neki kell döntenie. Valakinek fel kellene javulnia mellé, legyen Meireles vagy Coentrao vagy Moutinho, mert Spanyolországot is le tudja egyedül győzni, de ahhoz nála kellene hogy legyen a labda. Ha valakik, akkor a spanyolok pontosan tudják, hogyan lehet elérni a labdaszerző, indító középpályások kikapcsolását.

Bentóval óriásit fejlődött ez a csapat, még ha a négyből csak egy meccset hoztak le kapott gól nélkül. Kétszer játszottak hátrányban – egyszer veszítettek, egyszer nyertek -, egyszer eladtak kétgólos előnyt, de nyertek, vagyis már mindent kipróbáltak.

Nem látszik, a padról ki lehet a megmentő, az ugyanakkor a győzelem jele, ha Rolando érkezik. Mert ha beállt, mindig nyertek.

Németország

Joachim Löw, amikor a három meccs után azt érezte, hiányzik a sebesség a csapatából, három helyen változtatott. A Gomez–Klose-csere e tekintetben indifferens, Schürrle valamint Reus játéka nagyon nem az. A görögök kibillentéséhez nagy szükség volt rájuk. Az olaszok is nagyon tudnak védekezni. Mióta visszaálltak a 4-4-2-re a háromvédős felállásról, gólt sem kaptak. Az írek ellen kötelező volt a győzelem, az angolok ellen már korántsem. Löw a három cserével fenntartotta a feszültséget a csapatban, ki kerül be, ki nem – még a gólkirály helye sem sérthetetlen -, emellett az ellenfél felé is azt sugallja, több taktikája, több forgatókönyve létezik, esetleg még azt is: mindenkire külön van egy.

Még az is lehet, Özil is pados lesz, mert semmi olyat nem nyújtott, ami tőle elvárható, igaz, az ő helyére nincs igazi csere. A dortmundi Götze fiatal még, és sérült is volt sokáig. A támadónégyest rendszeresen variálta Löw, igaz, általában csak akkor, amikor már minden eldőlt.

Schweinsteigerért nyilván a nemzet háromnegyede aggódik pillanatnyilag – a hátsó hat embert csak Boateng eltiltásakor bolygatta a kapitány -, mert a brusztolás mellett gólpasszokkal, távoli lövésekkel is veszélyes. Ha ő kiesik, a bayernes csapattárs, Kroos készen állhat, de ezzel tíz százalékkal gyengül a középpálya. Elsősorban amiatt, mert Pirlo szervezőjátékának kikapcsolására egyszerűen jobb a rutinos Schweinsteiger.

Az olaszoknál a támadási pont Abate pozíciója lehet. Nehéz eldönteni, Podolski vagy Schürrle a hatékonyabb-e ellene. Utóbbi mellett kiszámíthatatlansága szól, ami nyilván játékhelyzetekben hátrány is. A védelem adott, Balotellire is megvannak a tervek. Igaz, Balotelli olyan sok helyzet után most egyszer szerencsés helyen lehet.

Németország két nappal többet pihent, igaz, sokkal keményebb csoportból jutott tovább, mint az olaszok. Emellett az olaszok 120 perc után érték el az elődöntőt. Cserében a németeken nagyobb a nyomás, mert 1996 óta nem nyertek semmit. Igaz, egyszer sem volt az övék a legfiatalabb csapat, nem úgy, mint most.

Olaszország

Maggio eltiltás miatt nincs, ha Prandelli vissza is térne a háromvédős felállásra, az egészet új alapokra kellene helyeznie, ami több mint kockázatos.

Olaszországgal lehet a tudat, ők már elérték, amiért jöttek, tőlük reálisan senki sem várta, hogy a döntőért legyenek harcban. A bundabotrányt persze így sem altathatják el, de egy döntővel egész más lehetne a játékosok (Buffon, Bonucci) megítélése, pontosan úgy, mint 1982-ben, és pontosan úgy, mint 2006-ban. Olaszország 2000 óta nem volt négyben, Prandelli viszont jó embereket talált, hiszen West Ham-es múltja ellenére Diamantit eddig igen kevesen ismerték. (Ha már mondani kellett volna egy játékost a Bolognából, akkor az di Vaio lenne.) Az elmúlt két élvonalbeli szezonjában (Brescia, Bologna) 14 gólt lőtt, 2009-ben a Livornóban 13-at. Ő például nyerő ember lehet, de az Marchisio és Montolivo is. Előbbi ősszel nagy formában volt, rangadókat döntött el (Inter, Milan) azóta csak agyonnyert meccsen volt eredményes, meg a Lecce ellen.

A hangsúly a védekezésen lesz, valamint Pirlo szabaddá tételén, hátha képes lesz még egyszer a védők mögé jól bejátszani a labdát. Mint az amerikai fociban. Az olasz válogatott nagyon sokat köszönhet már eddig is neki, mert vannak ugyan alibipasszai, de azért meccset befolyásolók is. Igen, azokat még be is kellene lőni. Di Natale az első meccsen bevágta, Balotelli viszont eddig csak elhibázta a ziccereket.

A kevesebb pihenő természetesen egy erő felett teljesítő csapatot visel meg jobban, pláne egy német csapat ellen, amelyik duzzad az erőtől.

Az olasz csapat eddig csak az Eb-lúzer íreket verte, a másik három meccsen döntetlenezett. Vagyis egy döntetlenre általában jók. Tizenegyesekkel is általában jók. Máshogy nem is lehetne esélyük.