Szomorú, felejthető győzelem Kuvait ellen
További Futball cikkek
Amióta húsz éve kellemetlen júniusi vereségeink voltak Izlandtól, a mindenkori magyar futballkapitány úgy kalkulál, jobb kihagyni ezt a meccsidőpontot, mert a lélekben már szabadságon lévő játékosokat igen nehéz motiválni, bármilyen selejtezőről is legyen szó.
Egervári sem akart semmiképp júniusi tétmeccset játszani, helyette inkább egy kellemes felhozó meccsre vállalkozott. Kuvait a 111. a világranglistán - Tanzánia és Tadzsikisztán közé ékelődött -, és mivel Libanontól kikapott a selejtezőcsoportban, nem juthattak tovább.
Magyarország a 33. helyen áll pillanatnyilag a rangsorban, ennek megfelelően hatalmas favorit volt. A kapitány kicsit kísérletezni akart, igaz rá is volt kényszerítve alapfelállásának megváltoztatására, mert Varga mellől kidőlt Pintér Ádám, így két védekező középpályással nem kezdhettünk.
A 4-1-4-1-es hadrendnek furcsasága volt viszont, hogy Dzsudzsák került a jobb oldalra, ahogy klubcsapatában is. Gyurcsó Ádámot a bal oldalon vetette be a kapitány, értelemszerűen nekik kellett labdákkal segíteniük Böde Dánielt.
Kantának, Komannak kellett volna szerveznie a játékot, de előbbi szinte semmi vizet nem zavart, míg Koman is némileg idegenül mozgott a posztján, bár a 44. percben, a legnagyobb magyar helyzetnél ő adott kiváló labdát Gyurcsónak, aki ballal lőtt, de a kapus kiütötte a labdát. Ha ez a helyzet az eredeti felállás szerint Dzsudzsákra jön ki, még veszélyesebb lehetett volna.
Gyurcsónak volt még egy távoli lövése 28 méterről, rajta látszott az aktivitás és Vanczákon. A védő háromszor fejelhetett, egyre inkább szembetűnő, ha pontrúgásunk van, a Sion játékosa megtalálható, és rendre veszélyes is. A három fejesből csak egy nem talált kaput.
Rejtély, hogy ezzel a felállással mit akartunk kezdeni, hogy esetleg Bukarestben szeretnénk-e bevetni, vagy a szerényebb képességű észtekkel szemben lehet hasznos és hatásos. Mindenesetre egy szögletünk után tíz másodperccel végigfutottak a pályán a kuvaitiak, a szép kontrát lövéssel fejezték be, de Bogdán könnyedén védett.
Bár ahogy a helyzetek felsorolásából kitűnik, a több támadó nem hozott agresszívebb letámadást, átütő labdabirtoklást - Kanta helyenként idegen testként mozgott -, és igazából az esetlegesség volt érezhető a támadásokon. Dzsudzsák akart és hajtott, ezúttal is bizonyította, hogy bármikor képes odarúgni a labdát a társhoz, de mivel kevés mozgás volt, kényszerpályán mozgott.
A második félidőre bejött Priskin és Németh is – két csatárral támadtunk innentől -, a poznani Lovrencsics pedig a jobb szélen foglalta el a helyét, ami egyúttal azt is jelentette, Dzsudzsák visszatért eredeti posztjára.
Priskinnek rögtön volt is egy nagy helyzete az 55. percben, egyértelműen támadóbb szellemben játszottunk.
Két perc múlva meglett a vezetés, Dzsudzsák hajszálpontosan ívelt középre, Vanczák pedig hat méterről ezúttal már tökéletesen fejelt. A románoknak is gólt fejelt, Isztambulban pedig az első félidőben az egyetlen helyzetünk előtte adódott.
Kádár távolról lőtt, Priskin másodszor is fejelhetett közelről, szemben a kapuval, de ezúttal sem találta el.
A 70. percben a másik oldalról is jól működött a Dzsudzsák-Vanczák kapcsolat, a védő most csúsztatott, Németh elé került a labda, a kuvaiti kapus, El-Rasidi (Nottongham Forest) viszont ritkán látható bátor repüléssel ütötte el előle a labdát.
A 75. percben Bogdánnak is védenie kellett, a rövid sarokra tartott egy szép csel után a labda. Két perc múlva sokkal jobb kuvaiti lövést láttunk, Szoliman kísérlete centikkel kerülte el a kaput.
A hajrában Dzsudzsák nagy erejű lövése a kapufán csattant, Lovrencsics szép emelgetés után eresztett meg óriási erejű lövést, ezt a kapus csak kiütni tudta a rövid felső elől. Priskin jobbal ugyanőt találta el, ballal pedig a kapufát, így a második gól nem született meg. Németh ugyan a kapuba csavart az utolsó előtti percben, de akkor meg a partjelző - jogosan - beintette a lest. Zárásul Lovrencsics még egyszer meghúzta a szélen, majd a magyar védők közelről és tétlenül végignézték, hogy az utolsó lövés az ellenfélé.
Megfelelő koncentrációval nagyob arányú lehetett volna a győzelem, főleg, ha 45, hanem 90 percet akarunk futballozni.
Jegyzőkönyv:
Magyarország-Kuvait 1-0 (0-0)
Győr, 8000 néző, v: Nikolaj Hänni (svájci)
gólszerző: Vanczák (57.)
Magyarország: Bogdán Ádám - Vanczák Vilmos, Guzmics Richárd, Korcsmár Zsolt, Kádár Tamás - Kanta József (Lovrencsics Gergő, a szünetben), Varga József (Juhász Roland, 93.), Koman Vladimir (Pátkai Máté, 81.) - Gyurcsó Ádám (Németh Krisztián, a szünetben), Böde Dániel (Priskin Tamás, a szünetben), Dzsudzsák Balázs
Kuvait: H. el-Rasidi – M. el-Rasidi, Sahin, A. el-Rasidi, el-Hadzseri – el-Sejk (el-Szamali, 60.), el-Enezi (el-Haszan, 67.), Ali (Makszid, 67.), el-Szoliman (el-Harbi, 85.), el-Anszari (el-Fatel, 88.) – el-Mutva