A bajnok Barcelona receptje

Bajnoki címet nyert a Barcelona vasárnap este, amikor az utolsó előtti fordulóban idegenben verte 1-0-ra az Atletico Madridot, így megtartotta négypontos előnyét a már biztos második Real Madrid előtt.

Az utóbbi 11 szezont nézve, vagyis a 2004-05-östől számítva 11 idényből már hetedszer nyert a Barca, amihez csak a Bayern München ugyanilyen 11/7-es sorozatát, valamint a Manchester United 1993 és 2003 között nyújtott teljesítményét lehet hasonlítani, amikor szintén 11 idényből, ám nyolcat nyert meg.

A Bayern szériájával azonban nem igazán érdemes összevetni, mert a Bundesligában olyan fölénye van a többiekkel szemben, az ellenfelek annyira versenyképtelenek, hogy már az is óriási bravúr, ha egyszer-egyszer sikerül legyőzniük a münchenieket. Az utóbbi két évben a Bayern például megvette egyetlen riválisa, a Borussia Dortmund két legjobb játékosát, előbb Mario Götzét, majd Robert Lewandowskit, hogy aztán velük immár saját soraiban vegye vissza a bajnoki címet.

Hogy lehetne ezt elképzelni a Barcelona és a Real Madrid, de akár a Manchester United és a Chelsea vagy a Manchester City között?

A mostani Barcelonát azzal a bő 10-20 évvel ezelőtti Manchester Uniteddel lehet a leginkább összevetni, amely a Premier League indulása után egyszerűen kisajátította a ligát. Nagyszerű játékosai nagyszerű címeket nyertek egy nagyszerű edzővel. És itt, az utóbbinál van a nagy különbség:

Vagyis a titkot inkább a játékosok között is kell keresni.

Tudjuk, még a legnagyobb futballklubok életében is kritikus pont az edzőváltás, mert az első év átmenet, igazodni kell a stílushoz, az edzőnek meg kell találnia a hangot a játékosokkal, legalábbis mindig erre hivatkoznak, ha nem jönnek az eredmények az elején. Nem így a Barcelonánál.

Itt az öt edzőből négy megnyerte a ligát a csapattal, a négyből három első nekifutásra, míg a negyedik egy év beilleszkedés után. Mindössze egy maradt a trófea nélkül.

Frank Rijkaard 2003-04-ben még csak második lett - a Valencia mögött, a Realt megelőzte -, aztán kettőt nyert. Pep Guardiola azonnal behúzta 2008-09-ben, majd még kétszer, utódja, Tito Vilanova is elsőre nyert 2012-13-ban, és most Luis Enrique is egyből. Fontos megjegyezni, hogy egyikük sem győztes csapatot vett át, úgy nyertek elsőre, hogy valakitől

vissza kellett hódítaniuk a címet.

Mi a közös a négy ember sikerében? A sokpasszos stílus alap, emellett a három istenadta tehetség: Xavi, Messi és Iniesta.

Ők hárman már ott voltak Rijkaard bajnokságainál is, sőt, a másodiknál, 2005-06-ban meghatározó emberként. Folytatták Guardiolával, karrierjük ekkor teljesedett ki, majd jött Vilanova, akivel megint a csúcsra értek Spanyolországban. Csak Tata Martino nem tudott velük bajnokságot nyerni, bár ő is nagyon közel került, az utolsó meccsen egy gólon múlt a siker. (Amit 1-1-nél, az Atletico elleni kvázi bajnoki döntőn Messi be is rúgott, csak les miatt tévesen érvénytelenítették.)

A három emberből kettő Luis Enriquénél is fix kezdő, és Xavi is kulcsember maradt a ligában, hiszen 37-ből 30 meccsen játszott, 18-szor kezdőként. Azért nem többször, mert már 35 éves, és a szezon végén várhatóan búcsúzik, Katarba megy levezetni.

Őket Guardiola a tökéletes keretemberekkel egészítette ki, majd ezt folytatta Vilanova és tavaly nyár óta Luis Enrique is. Közös bennük még, hogy csapattársak voltak a Barcelonában, Guardiola és Vilanova még a korosztályos csapatokban szerepelt együtt, mindketten a klub saját nevelései, Luis Enrique és Guardiola pedig éveken át trófeákat nyert együtt a nagy Barcában. Vagyis úgy néz ki, aki otthonról jön, az jó eséllyel a padon is sikeres lesz.

Sőt, nézzük csak meg, milyen edzők nyertek bajnokságokat ebben az évadban a környező ligákban:

• Bundesliga, Bayern München - Pep Guardiola
• Ligue 1, Paris Saint Germain - Laurent Blanc
• Eredivisie, PSV Eindhoven - Philip Cocu
• Premier League, Chelsea - José Mourinho

Blanc és Cocu Guardiola és Luis Enrique csapattársai voltak anno a Barcában, pont amikor Mourinho a csapat edzősegédje, majd másodedzője volt.

Vagyis a siker nem véletlen, ha valaki a Barca-suliban nevelkedett, sanszosan megtalálja a helyét edzőként is. (Természetesen Mourinho azért kivétel, az ő Chelsea-je nem is úgy játszik, ahogy a többiek csapatai, hiányzik például ebből az összeállításból is.)

A Barca-siker receptje eddig tehát a 3 szuperklasszis és egy exbarcás tréner, ehhez jönnek még azok az emberek, akikkel a trénerek jó szemmel körülvették őket. Ebben is persze Guardiolát kell kiemelnünk, a jelenlegi keretbe ő rakta fel először a Barca ifiből vagy igazolta le:

• Sergio Busquets (saját nevelés)
• Pedro (saját nevelés)
• Dani Alves
• Javier Mascherano
• Gerard Piqué (saját nevelés, 16 évesen került a MU-ba, 21 évesen vissza)
• Sergi Roberto (saját nevelés)

Közülük négyen még mindig az alap 11 tagjai, Busquets, Dani Alves, Piqué, Mascherano. Adjuk hozzá Iniestát és Messit, már megvan több mint a fél csapat.

Neymar megszerzését az egy éve elhunyt Tito Vilanova sürgette, de azt már betegsége miatt nem érhette meg, hogy beépíthesse a csapatba. A brazil egy évet szenvedett Martino alatt, Luis Enriquével viszont fejlődni kezdett, 37 góllal vette ki a részét a szezonból, eddig, a bajnokságból 22-vel.

Suarezt Enrique akarta a csatársorba, Rakiticot a középpályára, Mathieu-t a védelembe, Claudio Bravót a kapuba, és el kell ismerni, mindegyikkel beletalált. Suarez beépülése még folyamatban van, mivel csak október 25-én játszotta első meccsét, de már így is 24 gólos, Rakitic tökéletesen egészíti ki Iniestát és Busquets-t, Mathieu középhátvédként bizonyított, és gólt fejelt a Real Madridnak, Bravo meg csak 19 gólt kapott  37 meccsen.

Összeállt tehát a csapat,

ami megszerezte a bajnokságot, és még két fontos feladat előtt áll, mert bejutott a Spanyol Kupa döntőjébe és a Bajnokok Ligája döntőjébe is.

Most el kellene filozofálnunk azon, milyen jövő vár rájuk. Ehhez viszont jó lenne tudni, mi lesz az Athletic és a Juventus ellen. Az valószínű, hogy Xavin kívül senki nem öregszik ki, és nem is akar távozni a klubtól, úgyhogy a bajnokságban újra összeállhatnak.

Messi júniusban lesz 28 éves, a legjobb futballistakorba lép, Suarez január végén töltötte be, vagyis még bőven benne van. Neymar egy évvel tapasztaltabbá válik, ahogy igaz ez a többiekre is.

A jövőben kutakodás helyett inkább gondolkozzunk el azon, mi lett volna, ha 2009 nyarán a Barcelona Zlatan Ibrahimovic helyett Cristiano Ronaldót szerződteti le. A svéd az Interből akart lépni, és mindenképp a Barcát szerette volna, a portugál akkor hagyta el a Manchester Unitedet, és úgy gondolta, jobb lesz neki a Real Madrid. A Barca - Eto'ót beszámítva - 90 millió eurót adott Ibráért, a Real ugyanennyit Ronaldóért.

Egyéni szinten Cristiano Ronaldo valószínűleg nem bánta meg a választását, 299 meccsen 310 gólt lőtt, mindjárt háromszoros spanyol gólkirály lesz (45-41 most Messi ellen), már háromszoros BL-gólkirály - ha Messi a mostani döntőn nem talál be, négyszeres -, ő a BL gólrekordere is tavalyi 17 találatával. De ha a csapattrófeákra néz, azért már elgondolkozhat: a Barcelona 4 bajnokságot nyert, a Real az ő Spanyolországba érkezése óta csak egyet.

Egyértelmű, ha ő a Barcában lenne, az a négy bajnokság sanszosan a maximális hat lenne, és Messiék nem csak 2011-ben, illetve most játszanának BL-döntőt 2009 óta: a Barcelona kisajátította volna a futballt. 

Így azonban az egyéniség a Real Madrid mellett döntött, a Barcelona csapata pedig optimistán nézhet a jövőbe.