Ha nincs nálad a labda, akkor is te vagy a főnök

Magyarország hatodik Európa-bajnoki selejtezőjét játssza szombaton, Finnország az ellenfél, idegenben.

Novemberben Dárdai Pál itthoni bemutatkozó meccsén 1-0-ra nyertünk, pontosan úgy, ahogy a kapitány megjósolta: egy késői góllal. Most a huszadik percig már vezetni szeretnénk.

„Inkább csak a vágyam ez, mint jóslat. Múlt pénteken, a litvánok ellen élhettem át először, milyen az, amikor megnyugtató előnyből játszik a csapatom, és úgy megyünk ki a második félidőre. Ez az érzés az Bundesligában sem adatott meg eddig nekem egyszer sem. Pedig nagyszerű dolog, szívesen kipróbálnám még egyszer.

Eddig még szerencsénk nem volt, sem a románok ellen idegenben, sem a görögök ellen itthon.

Ha most esetleg a szerencse is segítene, akkor a finneket kvázi kiírhatnánk a további versenyfutásból. A görögök ellen is ez volt a legfontosabb. Egy pontot fogtunk ellenük, most kellene az a másik három, és akkor az újabb ciklust, amire négy pontot irányoztam elő, ezzel be is fejezhetnénk. És így lenne igazán szép az idényzárás” – kezdte a szakember.

Hozzátette, amíg novemberben nekünk volt hatalmas a tét, mert egy vereséggel igencsak hátrányos helyzetbe kerültünk volna, most a finneknél ketyeg az óra. Ha veszítenek, még nagyobb bajban lesznek. Nekünk ellenben akkor is megmarad a harmadik hely, ha kikapunk Helsinkiben, de persze nem így megyünk neki.

A két legutóbbi meccsünkön az utolsó utáni pillanatban gólokat szereztünk, 97-ben döntetleneztünk, 2011-ben nyertünk. Felvetésemre, hogy a finnek tartanak tőlünk, és öt éve az volt az érzésem, hogy mentális többlettel lépünk ellenük pályára – nem sok ilyen ország van Európában -, így reagált Dárdai.

„A finnek ide nyerni jöttek novemberben. Meglepte ugyanakkor őket, hogy fizikailag a magyar csapat mennyire bírta a terhelést, és a végén még fölénybe is tudtunk kerülni.

Nem hiszem, hogy most számíthatunk a félelmükre. Van elég önbizalmuk, sebzett ellenféltől mindig jöhetnek váratlan dolgok.

De nekünk talán több meccset eldönteni tudó emberünk van, mind a középpályán, mind a csatársorban.”

Egyetértett azzal, hogy a finn válogatott a mi súlycsoportunk, de kellemetlen a labdatartásra épülő játékuk – Eremenkót remek szervezőnek tartja –, a hamisfutsalos elemekre épülő középpályásjátékuk.

A szombati győzelmet ugyanolyan értékesnek tartaná, mint a görögök elleni gól nélküli meccset.

Nem nagyon szeretne foglalkozni a múlttal, de ezúttal is kiemelte, ha kritizálták is a márciusi görög meccset, az egy tökéletesen megszerkesztett 90 perc volt. Nem egyforma szemmel nézik néhányan a meccset és a valóságot, hiszen nincs olyan sebességű játékosunk, aki egy gyorsan játszó görögökkel fel tudná venni a lépést.

„Nem tudok mit kezdeni azokkal, akik nem reálisan értékelnek. Dszudzsáknak pontosan olyan tempóban kellett kimennie a szöglethez. Nem azért nem sietett, mert nem akart nyerni, hanem mert ilyenkor kell egy nagy levegőt venni, hogy a pulzusa visszaálljon. Ha odarohanna, nagyobb eséllyel kapkodná el a helyzetet. Pedig egy szögletért sokat kell tenni, és az egy közvetlen veszélyforrás, és nem állunk olyan jól, hogy könnyen elherdáljuk. Mindenhol úgy tanítják, ahogy ő tette. A másik ilyen, hogy bunkerfocit játszom. 28 méteren védekezünk, ott van a komfortzónánk. Ettől még gyakoroltuk a középpályás letámadást, mert a finnek ellen szükség lehet rá.

Ha túlságosan kitámadunk, és ha csak valaki nem találja meg a helyét, rosszul tolódik, dől az egész, mint a dominó. Vagy mint a kártyavár, láttunk már ilyet korábban, én pedig ezt nagyon nem szeretném.

Ellentmondásokba keverednek azok, akik nyíltabb játékot várnak tőlünk. Nem ismerik a játékosok teljesítmény-profiljait, nem tudják, hogy nincsenek meg hozzá a megfelelő embereink. Erről nem a játékosok tehetnek, hanem az a közeg, ami csak ennyit hozott ki belőlük. Megváltoztatni ilyen rövid idő alatt nem tudom őket. De begyakorolni sok mindent lehet, ezen vagyunk, még ha rövid is az idő.”

Az eddigi pár napokkal szemben most majdnem két teljes hetet együtt tölthet csapatával, ezért is van több ideje a támadások gyakorlására.

Próbálnak figurákat felépíteni - ilyenkor jó látni, hogy mindenki tudja, mi a dolga -, de ugyanígy azt is, ha a meccs végén kinyílik a pálya, és lesznek területek, akkor minél gyorsabban eljussunk a kapuig.

Ugyanakkor meg kell őrizni és szilárdítani azt a tulajdonságot, hogy a csapat fegyelmezetten, áhítattal védekezzen, mert mindennek ez az alapja. Nem véletlen, hogy eddig ziccerbe alig kerültek ellenünk, a görögöknek sem sikerült.

Az a jelmondat, ha nincs nálad a labda, akkor is te vagy a főnök, mert belekényszerítik a riválist azokba a megoldásokba és átadásokba, amik nem okozhatnak váratlan helyzeteket.

"Nem tartunk ott, hogy a négy védőt 40 méterre a kaputól állítsam fel, ezzel pedig a riválist odapasszírozzuk a saját kapujához."

Igen fontos még a félidei analízis, akkor lehet korrigálni az esetleges hibákat, 45 perc után is hozzá lehet még tenni a csapat játékához.

Úgy gondolja, nem nagy előny sem az északíreknek, sem a románoknak, hogy már tudni fogják a mi meccsünk eredményét, úgy csapnak össze egymással. Nem is kell azzal foglalkozni, ahogy a számolgatással sem.

„Mi ugyanis a románok elleni teltházas szeptemberi meccsből csak jól jöhetünk ki. Az északír idegenben már bajosabb, de az utolsó meccs Athénban akkor is rázós, ha már a görögnek tét nélküli. Játszottam jó néhányszor Görögországban a Herthával, az a hangulat mindenkire hatással van.”

A hétfői sajtótájékoztatón tiszteletlenségnek nevezte, ha a jövője szóba került. A Hertha május 29-én határozatlan idejű szerződést kötött vele, június végén már meg is kezdi a felkészülést a berliniekkel.

„Azért mondtam, hogy az, mert megkértem mindenkit, ne kérdezzenek róla. Ha megkérek valakit, hogy a nappalimban húzza le a cipőjét, majd ezek után bemegy cipővel, az nem szép dolog. Az egész csak a zavarkeltésre jó. Higgyék el nekem, nem voltam ott, amikor az MLSZ és a Hertha megállapodott.

Itt a csapatnál nem téma, hogy mi lesz velem. Nem győzöm ezt elégszer elmondani. Az első három meccsnél sem forszírozták a játékosok, hogy akkor majd utána folytatom-e vagy sem.

Nem tudok mit kezdeni ezekkel a kérdésekkel . Higgyék el, Németországban nem kérdezik ezt tőlem lépten-nyomon a jövőt. Az én olvasatomban így néz ki a jelenlegi helyzet.”

Úgy véli, szerencsére van már annyira önjáró ez a csapat, hogy az újra előszedett pletykák – Storck követi őt –, a cikkek nem zavarják össze a fejeket. „Össze van rakva a keret, össze van rakva a csapat” – jelentette ki.

 Ha a kinevezése utáni tabellát készítünk, a Hertha a 9. helyen állna.

„A nevemnek jót tett a siker. Ettől még rezgett a léc, mert ha nincs még 2 pontunk, akkor kiesünk. Ezért is fogtam vissza az optimista víziókat a Köln meccs előtt, hogy nekünk már az Európa Ligáért is megnyílhat az út. Nem lett volna realitás. A sérültek miatt nem voltunk könnyű helyzetben. Mivel igazolni sem tudunk, a következő év sem lesz könnyű. De azért megpróbáljuk komplexen felépíteni, hogy egyszer 4-3-3-ban játszunk, támadunk, de onnan a stabil védekezéshez 4-1-4-1-be tudjunk rendeződni. Ilyen komplexnek szeretném a magyar válogatottat is.”

Na de melyik Hertha, az övé vagy Luhukayé nyerné meg a képzeletbeli meccsüket? „A végeredményt nem tudom, de egy biztos, hogy az enyém többet futna, és többet ütközne. A labdabirtoklás engem nem érdekel.”

A válogatottnál nem szokta nézni azt, hogy 120 kilométert futnak-e a játékosok összességében, ami Berlinben alaptétele. Azzal indokolt, amit már említett egyszer, mást hozott ki ott a közeg gyerekkortól a játékosokból, mint a hazai.

Ettől még rendszerben jól tudnak játszani, ha nem várunk el olyat tőlük, amikre egyébként képtelenek. Ezt próbáljuk meg igazolni szombat este.