Fantasztikus körbe került Dárdai, milliárdokat hoz

Utoljára Csernai Pált vette körül olyan figyelem, mint jelenleg Dárdait. A legnagyobb német újságok, a Kicker, a Bild, és még sokan mások is a berlini futballcsoda okait kutatják, hiszen egy nem túlságosan megerősített állománnyal a Hertha BSC sorra nyeri a meccseit, a német kupában negyeddöntősök, a bajnokságban a harmadikok.

A bajnokságban már most tíz győzelemnél, 32 pontnál tart a Hertha, holott az előző szezon végén kilencig jutottak, és az utolsó fordulóban akár még ki is eshetett volna a klub.

Dárdai az idénre 40 pontot ígért.

Azért mondtam a szezon elején negyven pontot, mert csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy öttel többet szerezve nem lesznek kiesési gondjaink.

De a legfontosabb még most is az, hogy minél előbb legyünk nyugalomban, mert teljesen más úgy meccseket játszani tavasszal, hogy nincs rajtunk nyomás. A szurkolók szeretnek minket, tavasszal itthon lesznek a rangadóink, akkor még többen jöhetnek ki” - értékelt az Indexnek Dárdai a Leverkusen legyőzése után.

Az előző szezonban Dárdainak év közben egy szétesett Herthához kellett beugrania. Hogy mire ment ő hozzájuk képest, azt a következővel érzékeltetjük. A beugró edzők közül most ő áll a legjobban.

• Thomas Schmidt a Mainzcal 8.
• Bruno Labbadia a Hamburggal 10.
• Viktor Skripnik a Werderrel a 16.
• Michael Frontczek a 17. Hannovertől épp a héten állt fel.
• Huub Stevens benttartotta a Stuttgartot tavaly, most a Hoffenheimmel pillanatnyilag utolsók. 

Dárdai az idén egy, a szezon elején beugró edzővel, a mönchengladbachi André Schuberttel áll nagy harcban a szezon felfedezettje képzeletbeli címért.

Nem kis különbség persze, hogy

A Hertha a harmadik, és három ponttal előzi a 29 pontos Gladbachot. Kettejük meccse egyébként kifejezetten érdekes volt, mert eddig a Gladbach volt az egyetlen csapat, amely a szervezettségre mindig ügyelő Herthának négyet vágott. Az a meccs 1-4-gyel zárult a berlini Olimpiai Stadionban.

A Hertha a szezonnak ebben a szakaszában csak egyszer szerzett eddig többet 32 pontnál. Akkor Dárdai védekező középpályásként játszott, és az a kiugró teljesítmény legalább annyira váratlan volt, mint a mostani. Milyen érdekes, 2008-ban Lucien Favre volt a vezetőedző, a 33 pontos Hertha kettővel maradt el a Hoffenheimtől és a Bayerntől.

Aztán a szezon végén egy karlsruhei győzelem BL-t jelentett volna, ehelyett a fixen kieső csapat 4-0-ra verte a Herthát.

A 39 éves magyar edző így is elkönyvelhette, hogy neki sikerült az is, ami például Otto Rehhagelnek nem: jó válságmenedzselés, majd a klub bennmaradt. Rehhagel 2012-ben igyekezett az élvonalban tartani a klubot, nem sikerült neki.

Visszanéztem az elmúlt 20 évet, hogy a téli szünetben harmadik helyen álló csapatokat kik vezették:

A legnagyobbak:

Ottmar Hitzfeld, Jupp Heynckes, Otto Rehhagel, Louis van Gaal, Joachim Löw.

Az első kettő BL-t nyert, a harmadik Eb-t a görögökkel, az ötödik vb-t a németekkel. Löw a Stuttgarttal dobott egy nagyot még 37 évesen, 1997-ben.

De ugyanígy a harmadik helyre vezette csapatát Thomas Schaaf (Bremen), Christoph Daum (Leverkusen) Matthias Sammer (Stuttgart), Lucien Favre (Hertha és Gladbach), Huub Stevens (Hamburg és Schalke) vagy épp Jürgen Klopp (Dortmund).

Nem rossz körbe került tehát most be Dárdai.

Visszanéztem azt is, hogy az év végére meg tudták-e tartani a harmadik pozíciót. Ehhez persze sok minden kell, de azt azért alaptételként rögzíthetjük, hogy ha új játékost akar szerezni, egészen más alkupozícióban van most a Hertha, mint a szezon előtt.

Nagy pénzük biztosan nem lesz igazolásokra, de most már meg tudnak szerezni máshol feleslegessé váló, a koncepcióba nem illő fiatal játékosokat.

Maga a Hertha-keret amúgy egyébként sem gyenge, akik most körön kívül rekedtek, az Eb-re hajtanak, elég csak a svájci Stockert megemlíteni.

Könnyű innen visszaesni

Visszatérve a 3. hely eléréséhez, az előző 20 év azt mutatja, hogy kevesebb ponttal is meg lehetett szerezni ezt a pozíciót (összesen nyolcszor). Vagyis a 32 pont ugyan nem eget rengető produkció, de nem is rossz.

A nyolcból háromszor a Stuttgart volt harmadik, de a svábok rendszeresen visszaestek. A Hamburg egyszer megtartotta a bronzot, egyszer visszaesett. A Leverkusen is a negyedik pozícióban kötött ki a bronzból, épp az előző szezon végén, nekik tavaly ilyenkor 28 pontjuk volt. A Stuttgart volt egyébként az a klub, amelyik 1995-ben a legnagyobb lejtőre került, és csak tizedik helyen fejezte be a szezont, 43 ponttal. (28 pontja volt a félidei zárás után.)

A Dortmund és a Bayern Van Gaallal kilőtt, előbbi a második, utóbbi az első helyre futott be a szezon végén. Ezen kívül nagy a szórás, hiszen a Bayern, vagy a Werder például 70 pontos lett, ám míg előbbi bajnok, utóbbi ezüstérmes.

Fiatal edzők inváziója

Az is kiderül az edzőket nézve, hogy a németek bátran mernek a fiatalok felé fordulni. A jelenleg első 10 csapatnál egyetlen 50 év feletti edző van, a wolfsburgi Dieter Hecking a kivétel, a többi nyolc csapatnál is csak két ötven felettit találunk.

Ebből arra lehet következtetni, hogy annak ellenére

Az 1990-es vb-győztes csapatból Jürgen Klinsmann az USA szövetségi kapitánya, Andy Möller Bernd Storck mellett Magyarországon dolgozik, de a kor legendái közül senki sem aktív az első vagy a másodosztályban.

Jürgen Kohler kisebb csapatoknál fel-feltűnik, a többség többnyire nagy kluboknál csak segítő pozícióba került. Augenthalernek és Völlernek is értelmezhető múltja van, az utóbbi a leverkusen sportigazgatójaként van jelen a futballban.

Nálunk válságstábok sorát hívnák össze, ha így lenne. Ott

A nyomás alatti koncentráció egészen mást jelent most, mint akár csak 10 éve is.

Az is fontos, milyen ember vagy

Emellett a Bundesligában edzői posztot kapni egyértelműen többről szól, mint a korábbi futballtudás. A jellem rendkívül fontos.

Nem véletlen, hogy Lothar Matthäus soha nem kapott egyetlen komoly csapatot sem. Nemcsak a nőügyei miatt, hanem mert például csapattárs ellen fogadni (Klinsmann nem lő 20 gólt) egyszerűen nem növeli a szimpátiaindexet. Andy Brehme emberileg lecsúszóban van, pedig ő megkapta a lehetőséget a Lauterntől.

Ezenkívül még számtalan más, nem publikus oka lehet annak, ha valaki nem tud ebbe a szűk közegbe bekerülni.

Dárdai csillaga játékosként is magasan ragyogott, és most Berlinben nem lehet úgy a futballról beszélni, hogy ne kerülne szóba a neve. Legyen taxis, egyszerű drukker – saját tapasztalat - mindenki szóba hozza a jellemét is.

Nem kell mindenáron német edző

És még egy fontos adat a német ligáról: hét külföldi edző dolgozik benne. A Bayern megint külföldi edzőt hoz, pedig nyilván találnának németet, például a 96-ban Eb-győztes Sammer sportigazgatót, aki volt már edző, de 10 éve nem az.

Mivel a németek a világ legjobbjai, felsőbbrendűen hirdethetnék, hogy minek oda külföldi edző, de ehelyett az ottani szakma nem szitkozódik, nem a fúrógépet indította be nagy elánnal, hanem sokkal inkább elfogadó, befogadó.

Dárdai esete azt is szimbolizálja, aki képes asszimilálódni, fegyelmezett, gondolkodásban megtalálja a közöst, az elnyeri a jutalmát.

Nem itthon tanulta

És hát persze az sem utolsó, hogy Dárdainak olyan érzéke és szeme van, ami kivételes adottság. Jól érzi, melyik játékosból képes még többet kihozni, és hogy oldja meg, hogy együtt mozogjanak a csapatrészek. Egyáltalán, hogy kell építeni, megfelelő taktikát választani. Ezt nem itthon tanulta meg, és csak remélni lehet, hogy egyszer majd a hazai utánpótlás is profitál belőle, hogy az a program, amit lerakott az asztalra, nem az asztalfiókban marad.

Addig persze szurkolhatunk neki, hogy Csernaihoz hasonló magasságokba emelkedjen. De legalább az Európa Ligában lássuk viszont a csapatát, vagy éppen a Német Kupa döntőjében.

Nem lesz kis feladata a téli szünetben sem, hiszen a földön kell tartania a játékosait, semmiképp se gondoljanak magukról többet, mint amit egy átlagcsapat gondolhat.