Pogba minden idők legdrágább játékosa

Most már hivatalos, hogy Paul Pogba 89 millió fontért (105 millió euró), átszámítva 33 milliárd forintért igazolt a Juventusból a Manchester Unitedbe. Hogy ez mennyi? Körülbelül ennyibe került volna felhúzni tíz felcsúti stadiont. Ezzel

mint Gareth Bale volt, amikor Real Madrid 2013-ban megvette.

Pogba Manchesterbe igazolása nem csak a rekordösszeg miatt érdekes. 16 évesen szerződött az erős utánpótlásképzéséről híres Le Havre-tól a United akadémiájára. Az átigazolásból óriási nagy botrány lett, mert fél Európa (köztük a Juventus) sorban állt a csodagyereknek tartott középpályásért, de mivel nem volt még elég idős a felnőtt szerződéshez, végül ingyen ment Angliába. A Le Havre azzal vádolta a játékost, hogy megszegte a szóbeli ígéretét, a Unitedet meg szimplán letolvajozták, de végül a FIFA nem talált törvénytelenséget a transzferben.

A Unitednél még belecsöppent Sir Alex Ferguson utolsó éveibe, de hiába hangoztatta a sajtónak, hogy hamarosan eljön a francia ideje, végül mindössze hét felnőtt meccset játszott, azokat is mind csereként. Nem is hosszabbított szerződést, mert nem fért be Scholes, Pak, Nani vagy Valencia helyére.

Ferguson nem vette jó néven a dolgot, és azzal gyanúsította meg Pogbát, hogy már jóval a bejelentése előtt megegyezett az olaszokkal, és szégyent hozott a Manchester Unitedre. A Juventust valószínűleg ez egyáltalán nem érdekelte, mert egy forintjukba nem került az egész.

A Juventusba szép fokozatosan bejátszotta magát, első szezonjában még csak 9 meccsen kezdett, de legalább ennyiszer be is cserélték és több kiemelkedő meccse volt. Meg is kapta a legjobb fiatal európai játékosnak járó Golden Boy-díjat 2013-ban, amit korábban olyanoknak adott oda a nemzetközi sportsajtó, mint Messi, Aguero, Rooney vagy Götze.

Mire 2015-ben BL-döntőt játszhatott a Juventus, Pogba már stabil kezdő volt, és Marchisióval, illetve Vidallal végre úgy tűnt, hogy a Del Piero visszavonulása óta identitását kereső Juventusnak megvan az a gerince, amire építeni lehet.

Del Piero neve nem véletlenül bukkan fel. A legutóbbi szezonban már Pogba viselte az ikonikus 10-est mezt, miután Tévez otthagyta a Juventust. Ebben játszott Torinóban többek között Roberto Biaggio, Michel Platini, Fabio Capello és Omar Sivori is, vagyis azok a játékosok, akik zsenialitásukkal kitűntek a többiek közül. Mindezt úgy, hogy a kicsit konzervatívabb olasz sportközegnek Pogba folyamatos fejfájást okozott az elmeroggyant frizuráival, hajfestésével és extravagáns megjelenésével.

A reneszánszát élő Pirlón kívül nem volt igazi erős karaktere az elmúlt évek Juventusának, Pogba pedig úgy robbant be a csapatba, mint aki egész életében erre vált. Elképesztő súlypontáthelyezései, street focis cselei és a kiszámíthatatlansága visszahozta a reményt a szurkolóknak, hogy végre megint van egy Nedvedjük, Del Pierójuk, Zidane-juk. És életükben először nem ők húzták a rövidebbet.

Történelmi költekezések

Még a legelvetemültebb Juve-drukkerek is tudták, hogy Pogbát sokáig nem fogják tudni a csapatnál tartani. Már csak az volt a kérdés, hogy mikor és mennyiért. Vidal eligazolása után még nem volt annyira sürgős, de idén már elkerülhetetlen volt, hogy ne fizessen súlyos milliókat érte egy spanyol vagy angol csapat.

Végül a bajnokságban (ötödik hely) és a BL-ben (kiesés a csoportból) is csalódást keltő, José Mourinhóval és Zlatan Ibrahimoviccsal erősítő Manchester lett a nyerő, akik így elmondhatják magukról, hogy

Ráadásul annak a Juventusnak, ami közismerten az egyik legnagyobb balfácán a nemzetközi átigazolási piacon. Csak pár méltán elfeledett név ás átigazolási összeg az elmúlt évekből

• Tiago: 13 millió euró (2007)
• Sergio Almirón: 9 millió euró (2007)
• Amauri: 22,6 millió euró (2008)
• Felipe Melo: 25 millió euró (2009)
• Diego: 24,5 millió euró (2009)
• Jorge Martinez: 12 millió euró (2010)
• Milos Kraszics: 15 millió euró (2010)
• Alessandro Matri: 15,5 millió euró (2011)
• Eljero Elia: 9 millió euró (2011)

és akkor a maguk idejében szintén nem aprópénzért karrierkatasztrófát okozó emberekről még nem is beszéltünk, mint Juan Esnaider, Marcelo Salas, Christian Poulsen vagy Davide Baiocco. De ez az a klub, ami képes volt egy keretbe rakni Nicklas Bendtnert és a már egy erősen szenior korú Nicolas Anelkát. 

Szóval nagyon kellett már a klubvezetésnek is, hogy a több tízmilliós pazarlások után igazi gyöngyszemet találtak a szemétben. Ráadásul erre az időszakra tehető az is, hogy a Juventus egyetlen olasz csapatként még képes tartani a tempót az európai elittel. Talán pont ezért is döntöttek úgy, hogy tőlük szokatlan módon egészen brutális pénzeket költenek játékosokra.

Tavaly csak úgy repkedtek a tíz-, húsz-, harmincmillió eurók közepesen ismert játékosokért, idén pedig odáig mentek, hogy 20 milliót fizettek egy játékosért a horvát bajnokságból, majdnem harmincat Miralem Pjanicért, majd végül bejelentették, hogy rekord közeli összegért megvették Gonzalo Higuaint, a tavalyi olasz gólkirályt. Ennyibe került Gianluigi Buffon és Lilian Thuram összesen, amikor átjöttek Parmából Torinóba. Vagyis a Juventusnál már valószínűleg tudták, hogy Pogba ősszel már nem náluk játszik. Az már egészen más kérdés, hogy az öt évvel idősebb, egyszer már némileg leírt argentin csatár és Pogba között valóban "csak" 13 millió font a különbség.

Innen bukhat csak igazán nagyot a United

A Juventus viszonylag kiegyensúlyozottan dominálja az olasz ligát és képes meglepetésekre a BL-ben, a Manchester viszont csak egy árva FA-kupát és egy szuperkupának beillő Community Shieldet tudott begyűjteni miután visszavonult a klub edzőlegendája, Sir Alex Ferguson. A bajnokságban azóta még dobogóra sem fértek fel, a BL-ben szinte súlytalanok és egyáltalán nem hasonlítanak azokra a vörös ördögökre, akiktől majdnem 20 évig rettegett mindenki.

Kicsit hasonló ott is a helyzet, mint a Juventusnál, hogy a karakteres játékosok közül már csak Wayne Rooney maradt hírmondónak meg talán Michael Carrick. A United viszont simán mélyen a zsebébe nyúl, ha gázok vannak, márpedig elég nagy gázok vannak, ha a világ egyik legértékesebb csapata évek óta csak árnyéka önmagának. 

Ezért a vezetőség izomból megy neki az idei szezonnak. A padra leszerződtették az egyik legjobb edzőt José Mourinho személyében, ingyen elhozták a 34 évesen még mindig veszélyes Zlatan Ibrahimovicot, illetve majdnem 70 millió fontot költöttek Mhitarjanra és az elefántcsontparti Eric Baillyre. Most ehhez még hozzájön Pogba rekordösszegű, 89 millió fontos szerződése és majdnem 200 millió fontnál tartunk augusztus elején. A Manchester nem pöcsöl többet, de pont ezért is veszélyes az idei év, mert ennyi pénzből és ilyen alapanyaggal minimum a bajnoki cím és aztán majd a BL-döntő kell, hogy legyen a cél. Már csak az a kérdés, hogy Mourinho pontosan milyen szerepet szán neki.

A portugál alapvetően a 4-2-3-1-es felállást szereti, de már itt sem teljesen világos, hogy kinek hol a helye. Rooney Ibra mögött? Ibra már nem fog bírni 40 meccset az angol első osztályban, szóval lehet Mourinho is úgy kalkulál, hogy szerzett egy jobb, ügyesebb, hasznosabb Berbatovot, aki fél óra alatt képes meccseket megfordítani. Az Ibra mögött játszó Rooney esetében szinte biztos, hogy Pogba valószínűleg Carrickkel párban hátrébb játszik majd, azonban ha a két prémium támadóból csak egyik fér a kezdőbe, akkor Pogbát hamar az egy szem csatár mögött találhatja magát.

A francia ebből a szempontból érdekes eset, mert nehéz konkrétan megmondani, melyik pozíció illik igazán hozzá. Itt jön képbe Mourinho, aki pont megfelelő embernek tűnik ahhoz, hogy a viselkedési gondokkal küzdő és még mindig kissé éretlennek tűnő Pogbából igazi aranylabdást csináljon, és ha szerinte ehhez feljebb kell játszania, akkor gond nélkül kiveszi hátulról. Pláne, hogy a villámgyors visszatámadásokat erőlteti, ami lehet jobban fekszik Pogbának elől, mint hátul. Persze még az is lehet, hogy elköltik Andorra éves GDP-jét még három játékosra és minden kérdésre választ kapunk.

Az a sors iróniája, hogy egy méltatlanul hanyagolt, majd meggondolatlanul elkótyavetyélt tehetség négy évvel később történelmi összegért igazol ugyanoda vissza. Oda, ahol saját sikerei meggátlója. Alex Ferguson dinasztiát épített, hogy aztán a távozásával összeomoljon az egész. Most az a helyzet, hogy pont az általa mellőzött Pogba lehet az, aki igazságot ad Manchesternek és visszavezeti a klubot oda, ami pár évvel korábban Pogbának még elérhetetlennek tűnt. Idén viszont már rajta múlik.