Hedvig
7 °C
23 °C

3 gyomrost a saját védelmétől jobb csapat se visel el

HUSZ3737
2016.10.08. 10:06
Induljunk ki abból, hogy az eredményjelző nem hazudik. Nem mi rúgtunk hármat, hanem az ellenféllel rúgattunk hármat. Kikaptunk, de ez most nem egy kilátástalan vereség, igaz attól még kínzó. Mert újra arcul ütött, eltűnt a védelem stabilitása. Jó játék anélkül nem létezik.

Jó néhányszor veszített már pontot az utolsó percekben a magyar futball-válogatott. Most Svájc ellen mégis egészen más hangulata volt (2-3), mint a svédekkel (1-2, 2009) vagy a románokkal (2-2, 2013) szemben.

Nyilván közrejátszott ebben, hogy mindkét másik meccs a nem túl jó hangulatú Puskás stadionban volt, pláne, hogy a románok ellen még nézők sem voltak, csak a nyomasztó beton. Most egyértelműen arénahangulat volt.

Ám ennél lényegesen fontosabb: szimpátia.

Míg régebben az volt inkább a fejekben, a szurkolói gondolkodásban, hogy már megint ezek a nagyképű focisták, akik nem tudnak koncentrálni az utolsó percig, most az Eb olyan kitörölhetetlen eufóriát hozott, hogy alig lehetett kárörvendő szavakat hallani, sokkal inkább őszinte sajnálatról. A nem ezt érdemelték - szinte minden értékelésben elhangzott, legyen szó egyszerű szurkolóról, szakemberről.

Nem ezt érdemelték, persze, de a futball gyakorta igazságtalan játék. Régi anekdota: aki azt mondta, hogy a futball igazságos, az hazudott magának.

A meccs előtt azt írtam, jó lenne viszontlátni az Eb-játékot egy félidőre. Megtörtént, de a hajrábeli összeomlás egy másik időszakot idézett vissza.

A hajrában pedig minden mozdulatnak jelentősége van. A „moneytime”-ban felértékelődnek a jó megoldások, ahogy a hibák is felnagyítódnak. A jó játékosok ilyenkor villannak. Stocker már megszokta, negyedóra, 20 perc jut neki a Herthában, akkor kell kiadni mindent magából. Most 5 perc jutott neki, mindjárt az első labdaérintésre gólt szerzett. Szerencsés gólt, de gólt.

Bernd Storck másodszor élhette át, milyen az, amikor az utolsó percekben nem tud rendeződni a védelem, nincs jó értelemben szemtelenség, csibészség, és jön egy gól. Belfastban is sokkoló volt kicsivel több mint egy éve, most sem volt jobb látvány. (Dárdai pontosan tudta, milyen ez, mert játékos korában átélhette, talán ezért is tudott ellene védekezni.)

Meggyőződésem, ha ezt a meccset az Eb-n játsszuk, minimum a döntetlen megvan. Mert júniusban a magyarok élesebbek voltak 10 százalékkal, míg a svájciak tompábbak tízzel. Ők egy hosszú, és megterhelő szezon után érkeztek, míg most, a szezon elején mindenki kicsattanó erőben van. Ez a megállapítás nálunk nem mindenkire igaz. Mi akkor voltunk a legjobb állapotban.

Nem elsősorban fizikai problémákról van szó, hanem mentális többletről.

Az első félidőben nem véletlenül nem jutottunk el kaput eltaláló lövésig. Nem jött a legjobb a megoldás, mert késett a kellő reakció.

Bár ha már a kondíciónál tartunk, nyilván nem tett jót Dzsudzsák állapotának - a szabadrúgásai pontosságának -, hogy rendszeresen lecserélik, hangulattalan stadionokban játszik az Emirátusokban, messze nem olyan edzésterhelést kap, ami kívánatos lenne, és Németh Krisztián formáját sem segíti elő a katari liga.

Az első svájci gól nagy egyéni hibából jött, és valami azt súgja nekem, ha Király van a kapuban, megfogja a labdát. Vagy nem oda pattan ki róla. Lehet, hogy Gulácsi is megfogja már két év múlva, de most nem, most rossz helyre jött ki a labda, az ismétlést így is érintette.

Mindez csak azért fontos, mert Lang Ádám hibájára nem is emlékeztünk volna, ha van utána egy félelmetes kapusbravúr.

Hiszen ki emlékszik már arra, hogy az Eb-n az osztrák Junuzovics lövése előtt ki hibázott? Senki, mert Király utána egy nagy vetődéssel a helyén volt.

Szalai Ádám nagy meccset játszott, már a góljai előtt is sorra nyerte a párharcokat, ártalmatlan helyzetekből is valahogy a kapu felé irányította a labdát. A góljai pedig önmagukért beszélnek. Az elsőnél a védők fel sem ocsúdnak, mire ő már a labda felé indult, tökéletesen mozgott, a másodiknál két embert sodort a kapuba a labdával együtt.

Ha Nagy Ádám vagy Kleinheisler László veszélyesebb a kapura, az csapatszinten is érződik. A pillanat megragadásában kell még fejlődniük. Hogy tudnak egy pillanat alatt veszélyt teremteni egy jó és váratlan megoldással.

Gera Zoltán kihajtotta magát - néhányszor elkésett a szereléssel -, viszonyítási pont a pályán a többieknek. Hozzá igazodnak a többiek a helyezkedésnél. Belőle 37 évesen már nem fog sokszor extra teljesítmény kijönni, de hogy rendezettebbek, gördülékenyebbek voltunk, mint Feröeren, az részben neki is köszönhető.

Bernd Storck a meccsvégi értékelésben elmondta, jobban érdekli a mutatott játék, mint a vb-remények.

Legyünk reálisak: a vb álom, pláne ebben a csoportban.

A mutatott játékról viszont meg kell állapítanunk, hogy a védekezés nem masszív, hanem törékeny. A portugálok három gólt lőttek nekünk, a belgák négyet még júniusban, a svájciak most ismét hármat.

Az a szervezettség, ami Storcknál az elején megvolt, már csak nyomokban van meg. Nyilván a felsoroltak ellenfelek a krémhez tartoznak, nem a norvégok vagy a románok szintjén állnak.

Pontosabban, nem tudunk egyszerre hatékonyan védekezni, és hatékonyan támadni jobb csapatok ellen. Nincsenek sztárjaink, topligákban meghatározó játékosaink, ahol ez minden héten alap, nemcsak a válogatott meccsekre kell összekapniuk magukat a játékosoknak. A kihagyások törvényszerűek, ezen csodálkozni sem lehet.

Viszont ettől még nem szükségszerű, hogy apró vagy súlyosabb helyezkedési hibákból rendre gólokat kapjunk. Ha nem adnánk meg az esélyt, minden más lenne. Ezért volt nehéz megemészteniük a játékosoknak, mert ők adták meg az esélyt a gólszerzésre. Igazán kimunkált, megkomponált támadása a svájciaknak nem volt. Ahogy Behrami kiemelte középre a labdát Rodrigueznek a második gólnál, szép volt, de ha Fiola közelebb áll, elfejeli és nincs gól.

A harmadik gól előtt pár centin múlt, hogy Kádár nem tudta az alapvonalon kiengedni a labdát, bedobásra rúgta. A többit tudjuk, 3 magyar közt Dzemaili fejelte el, és jött a gól. A klubjában középső védő Fiola ezúttal is Guzmicshoz közelített, holott neki nem arra kellett volna mozognia, mert ő volt a jobbhátvéd.

Az ilyen apróságok okoztak nagy csalódást a végére, és ebből a keserűségből kellene majd erőt meríteni, hogy Rigában legyen esélyünk hétfőn a lettek ellen. Nem azért kell megverni a letteket, mert akkor még halvány – itt jöhet a jól ismert matematikai esély fordulat - esély lenne a vb-re. Azért kellene megverni őket, mert a harmadik kalapból érkező válogatott, mint a magyar, az ötödikből érkezőt, mint a lettek, illik megvernie. Mert ott kellene maradni a harmadik kalap körül.

Az a realitás, ebből a játékosállományból több nem várható. Ha majd, ahogy Szalai mondta, többen lesznek topligákban, jobb csapatunk lesz.

Ettől még próbálkozni kell. De meg kell állapítani, három olyan szintű meccsel, mint amit az Eb-n láttunk, nem lehet kijutni a vb-re. Hat is kevés lehet. Hatra pedig nem vagyunk képesek.