Leekens 20 éve alkotott nagyot, de félbehagyta

Meglepett, hogy Georges Leekens a magyar válogatott szövetségi kapitány jelöltjei között van, hitetlenkedtem, amikor Ághassi kolléga hetekkel ezelőtt megjósolta, őt fogják kinevezni.

Hétfőn meg is történt a bejelentés, a következő két évben a belga futballedző irányítja Bernd Storck volt csapatát.

Nem értettem, nem értettük a döntést, aztán Csányi Sándor MLSZ-elnök a sajtótájékoztatón megvilágosított, amikor azt mondta, a mai belga sikerválogatottat Leekens rakta össze.

A kijelentés nagyjából annyira meglepő, mint a belga tréner kinevezése a magyar kispadra. Leekens 2010 és 2012 között belga szövetségi kapitány volt, és valóban akkoriban volt 20 éves kor körül a mai csapatuk magja.

Ő tette be először, vagy nála lett stabil kerettag a mai Chelsea-kapus Courtois, a ManCity-középpályás De Bruyne, Lukaku a ManUnitedből, a Napoliban mostanában arató Mertens vagy az exliverpoolos Benteke és a volt tottenhames Chadli. Mertens, Hazard, Lukaku, De Bruyne, Courtois játszott is az Eb-n ellenünk, amikor 4-0-ra megvertek minket.

2010-11-ben még éretlenek voltak, bár az már bőven látszott, hogy mindegyik átlagon felüli tehetség. A 2012-es Eb-re Leekensszel nem jutottak ki, harmadikok lettek a németek és a törökök mögött a csoportban, két ponttal bukták a pótselejtezőt.

A kapitánnyal elégedettek voltak a szövetségnél, szerződését még 2011 tavaszán meghosszabbították a 2014-es világbajnokság végéig.

És ment el a Club Bruges-höz, ahonnan a következő szezonban pár hónap után kirúgták.

A válogatott volt játékosára, Marc Wilmotsra maradt, akivel kijutottak a világbajnokságra, ott a későbbi döntős argentinoktól kaptak ki, majd az Eb-re is, ahol váratlanul Wales megállította őket, szintén a nyolc között.

Hogy miért távozott hirtelen Leekens a válogatottól, azt csak mi firtatjuk, Leekensnek 1984 óta íródó edzői karrierjében 23 csapata volt, és az sem 2012-ben történt meg először, hogy félbehagy egy ígéretes projektet. Jóval korábban, 1997-ben még egy ennél is biztatóbból ugrott ki.

Biztos vannak, akik emlékeznek az Excelsior Mouscron 1996-97-es menetelésére, ha másból nem, a Eurosport Eurogoals című műsorából, amikor a noname kiscsapat megnyerte a másodosztályt, aztán majdnem az elsőt is.

Atomfutballt játszottak, ő fedezte fel az Mpenza-testvéreket, és tette be a 18 éves Emile-t és a 19 éves Mbót csatárnak. Egész Belgium nekik drukkolt, mivel az első fordulótól vezették a bajnokságot egészen a téli szünetig, és még utána is. 24 meccsen kétszer kaptak ki, 14-szer győztek február közepéig.

Amikor is a belga szövetség felkérte kapitánynak Leekenst, aki egy szó nélkül otthagyta a csapatot. Akkor is úgy tűnt, ma már végképp mondhatjuk, élete csapatát.

Hogy mennyire is voltak jók: távozása után a maradék 12 meccsből az új edzővel csak hármat nyertek meg, ötöt elveszítettek, de így is harmadikok lettek a bajnokságban. (A Lierse és a Brugge mögött 12 és 10 ponttal lemaradva.)

Leekens pótselejtezőn, az írek ellen kivitte a vb-re Belgiumot, de legenda nem lett. A csoportból három iksszel estek ki, a vb után menesztették, és az utóbbi 20 évben klubról klubra ugrált, 1-2 évet töltött mindenhol, míg kikötött nálunk.

Ami biztos, anyagilag az összes hirtelen váltásánál jól járt: az Excelsiortól kivásárolta a belga válogatott, azaz rendezte a pénzügyeket a klubbal, és biztosan jobb szerződést kapott Leekens a helyi futballszövetségtől. Amikor meg a hipertehetséges válogatottat hagyta ott öt éve, és lemondott, már a Bruges várta tárt karokkal - és egy jövedelmező szerződéssel.

Nem lehet tudni persze, mi befolyásolta még a karrierdöntéseit, de az biztos, hogy 1991 óta nyerni nem tudott semmit. A belga kupa az utolsó, amit a Bruges-zsel összehozott, az előző évi, 1990-es belga bajnokság pedig a legnagyobb sikere.

És persze az sem elhanyagolható, hogy a magyar projekt végén 70 éves lesz, így abban is reménykedhetünk, hogy az átlagos 13 hónapnyi tartózkodását ugyanazon a helyen a magyar válogatott esetében legalább egy évvel meghosszabbítja, és nem csábítja el tőlünk egy újabb vonzó ajánlat.

Borítókép: AFP / Virginie Lefour