Árpád
-2 °C
9 °C

A Dunaferr leiskolázta az MTK-t

2002.05.22. 19:52
A vendég MTK abban a tudatban léphetett pályára, hogy számára csak a győzelem tarthatja életben a bajnoki álmokat. A találkozó - csak úgy, mint valamennyi a 37. fordulóból - egyperces néma megemlékezéssel kezdődött, a múlt héten elhunyt egykori remek játékos Kubala László emlékére.
A hazaiak számára tét nélküli volt a találkozó, ezért számított meglepetésnek, hogy mégis a Dunaferr kezdett nagyobb iramban. Az első komolyabb helyzet azonban mégis a kék-fehérek előtt adódott az első negyedóra végén, amikor Illés remek passza után Füzi lőtt 13 méterről, azonban Bita szögletre ütötte a labdát.

A helyzetre góllal válaszolt a Dunaferr. Balaskó játszott Tökölihez, a válogatott csatár pedig sarokkal egyből Rósa Henrik elé továbbított, akinek nem volt nehéz dolga, és a bal alsó sarokba helyezett.

Meglepetésre a gól után is Egervári Sándor - jelenlegi - együttese maradt támadásban, a vendégek mindenféle elképzelés nélkül játszottak. Ennek a 38. percben lett meg a böjtje, amikor Tököli ismét igazolta klasszisát. A büntetőterületen kívül kapott jó passzt, három védővel a nyakán betört, majd miután tisztára játszotta magát, 10 méterről a bal alsó sarokba lőtt.

Ahogy Tököli igazolta klasszisát, úgy Komlósi is igazolta miért tartják az egyik legalattomosabb, legdurvább védőnek. Sikerült magát öt perc alatt kiállítania. . .

A második játékrész elején az emberhátrányba került MTK-nak akadtak helyzetei, azonban szépíteni nem sikerült Popovics Sándor együttesének. A mérkőzés ezen szakasza sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott mint az első félidő, a kapuk azonban nem forogtak veszélyben.

Egészen a 68. percig, amikor a frissen beállt Cvitkovics értékesítette Illés remek labdáját. Az MTK öröm egészen négy percig tartott, amikor Tököli-Lengyel-Tököli kényszerítőzés után a gólkirály jelölt 6 méterről volt eredményes.

És hogy ne maradjanak hiú remények a kék-fehérekben arról Csehi gondoskodott. Még egy perce sem volt a pályán, amikor Lengyel középre adását belsőzte a kapu közepébe, ezzel már-már megalázóvá téve az eredményt. Egervári Sándor pedig győzelemmel búcsúzhatott a dunaújvárosi közönségtől.