Borzasztó, nehezen múló fájdalom

„Hatvan perc után nem veszítettél, hetven perc után nem veszítettél, mindent megtettél, mégis a másik csapat örül, neked pedig csak a fájdalom és a csalódottság jut”

- Ambros Martín gondolatai ezek, és kifejezőbben talán nem is lehetne visszaadni, mi történt a női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjében.

A Győrt a rendes játékidőben három másodperccel a vége előtt, a hosszabbításban 10 másodperccel a vége előtt érte utol, az eredetileg csak a negyedik legerősebbnek titulált CSM Bucuresti.

Ilyenkor a legnezehebb megfogalmazni, min múlott. A szerencsén, persze, legalábbis a heteseknél. Martín arra is célzott, hogy ilyen a sport, de az talán fontosabb megállapítása volt, hogy túlpörögtek a játékosai.

Nehéz, szinte lehetetlen kiragadni egy momentumot, ha akkor jobb döntést hoztak volna, akkor most ők ünnepelnének. Egy azonban biztos, 24-22-es magyar előnynél, amikor a hosszabbítás ötödik percében a három gólos előnyért támadhattak, sokkal türelmesebben kellett volna játszaniuk, ehelyett gyorsan elveszítették.

Ha arra nem is könnyű válaszolni, mi döntött, egyet biztosan tudunk, mi nem döntött. Hogy a románok kevesebbet pihenhettek, hiszen az övék volt a második elődöntő. Ám ennél lényegesen fontosabb: nem számított a kispad.

Elsőre úgy látszott, a Győrnek vannak a legjobb cseréi a négy résztvevőből, erre a románok lényegében végigjátszották a meccset az alapemebereikkel. Akik közül Gulldén szenzációsan lőtt, Torstensson pedig a legfontosabbkor, az utolsó támadásnál talált be, valamint a más említett 24-22-nél. Akkor, a hosszabbítás második öt percének elején még egyszer nekirugaszkodott a CSM, és hatalmas gólt lőtt a svéd átlövő.

Gulldén 79 százalékos lövési hatékonysága fantasztikus, nyolc hetest értékesített, a ráadásban sem hibázott. Kiss Éva egyszer érintette a labdáját, de általában kiszámíthatatlanul variált, és nem lehetett követni a gondolatait. Hat akciógólja volt.

Löke és Amorim, a Győr két ásza együtt összesen 13 gólig jutott. A norvég beálló amellett, hogy tarthatatlan volt, hibázott lerohanásból, egy ejtését pedig könnyen kapta le. Milyen furcsa, hogy egy ilyen kiélezett meccsen, a csapat legjobbja, ha még egy kicsit hozzátett volna, akkor most arról írhatnák, hogy ő volt a mérleg nyelve nem Gulldén.

Sullandnak ellenben nem volt akciógólja, három hetesét ugyan bevágta, öt támadást ő fejezett be, és volt kapufája is, sikeres kísérlete viszont nem akadt.

A románoknál ugyanezen a poszton, a brazil Rodrigues kétszer lőtt kapura jobbátlövőből, és kétszer volt pontos. Csak az első félidő végén volt eredményes.

Többnyire középről próbálkoztak, de nekik legalább az egyik szélsőjük élt, hiszen Carmen Martin a 4 gólja mellett kiharcolta a hosszabbítás utolsó hetesét.

Kovacsicsnak volt ugyan a szélről egy találata, Knedlikovának is, de ez pontosan a fele annak, amit az ellenfél lőtt, és ők is csak az egyik oldalukat használták.

Görbicz egy fontos, és értékesített hetes mellett egyszer lőtt kapura, akkor a szélről, Grubisic kapus pedig olvasta, mi fog történni, és hárított. Hársfalvi sérülése pech, a szélső pozíciót feladni ugyanakkor luxus.

Görbicz Anita arról beszélt, amióta édesanya, még érzékenyebben éli meg a fontos mérkőzéseket.

Hazai pályán, ilyen csodálatos közönség előtt kikapni borzasztó, ezt az érzést nem kívánom senkinek.

A közelmúltban nagyon jól ment a csapatnak, és a négyes döntőben a sérültjeinkre sem hivatkozhatunk.”

A pár nap múlva 33 éves Görbicz is könnyezett, de a nála 8 évvel fiatalabb Kovacsics Anikóból még inkább előjöttek az érzelmek, hiszen ő utolsó idényét játszotta a klubnál, a Ferencvároshoz szerződik.

"Mindenkinek az volt az álma, hogy megnyerjük a kupát. Igazi döntő volt, és mivel hétméteresekkel dőlt el, a szerencsén múlt az egész. Nem volt bennünk a szombati elődöntő fáradtsága, a finálé végig kiélezetten alakult, mindkét együttes megmutatta, miért jutott idáig" – mondta.

Grimsbö kapus kisírt szemekkel magyarázta, hogy milyen keményen, egyetlen pillanatra sem lankadva harcoltak, ezért is borzasztó és különösen fájó, hogy nem ők vehették át a kupát. 

A szerencsét szóba hozta Rasmussen edző is, akivel tárgyal a magyar szövetség, és látva a munkáját, nem lenne rossz választás a szövetségi kapitányi posztra. Az erre irányuló kérdéseket természetesen megkerülte.

Csodaszerű az, ami történt. A kezdetektől fogva bíztam abban, hogy ezt a sikert el lehet érni.

Láttam, hogyan alakul ki a csapat, hogyan formálódik. Nem nagyon emlékszem arra, mi történt a meccsen, inkább csak töredékek vannak bennek, de az utolsó hetes, amivel Gulldén egyenlített, tisztán előttem van” - mondta a csapat irányítását szeptember közepén átvevő szakember.

A második csoportkör után negyedik lett a CSM, de hogy mennyire erős volt ez a csoport, jól jelzi, az a négy csapat alkotta a Final Four mezőnyét.

A 27 éves Gulldén azt mondta: „el sem hisszük, hogy ezek mi vagyunk.” A védekezésüket dicsérte, és hogy tudtak egymásért küzdeni, és nagyon jó közösséget alkotnak.

Slusszpoén, hogy az utolsó, mindent eldöntő hetest Aurelia Bradeanu lőtte be, aki 2004-től hét ven át szolgálta a magyarokat, és három kupadöntőt veszített el. 37 évesen viszont, már csak kiegészítő emberként felért a csúcsra.