Kemény kérdéseket kapott Rasmussen a vb-kudarc utáni meghallgatáson

Jó hangulatú, tartalmas beszélgetés volt, sok kérdésre választ kaptunk 2,5 óra alatt. Sok ilyen kellene még

– mondta a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) szakmai igazgatója, Zsiga Gyula a dán kapitány, Kim Rasmussen szerdai meghallgatásáról.

A Dunaferr-rel BL-győztes szakember szerint árnyaltabb a kép annál, mint ahogy Mocsai Lajos fogalmazott, és nem vagyunk mindenben elmaradva a világtól, de örömködésre is kevés az ok, ő messze nem annyira optimista, mint Pálinger Katalin szakmai alelnök vagy épp maga a kapitány. Mocsai egyébként ott volt ezen a kibeszélésen, és építő jelleggel szólt hozzá.

• A válogatott a 15. helyen végzett a vb-n, ami a legrosszabb a helyezés a sportág történetében.

Zsiga szerint egyértelmű, hogy a védekezésben súlyos deficit van, ami a hazai képzés hiányosságaira vezethető vissza, mert egy-egy edző 80-90 százalékban a támadással foglalkozik kisebb korban. Azzal pedig csak elvétve, hová kell állniuk a játékosoknak, hogy semlegesítsék az ellenfél támadásait.

„Rengeteg kiállítást kaptunk, mert lemaradtunk, csak toltuk és lökdöstük a támadókat, holott meg kellett volna előzni őket.

Nem időben szabálytalankodtunk, hanem késve és látványosan.

Felvetettem a kapitánynak, hogy Szekeres Klára miért jobboldali hármas védő volt, mire azt mondta, hogy az ellenfélnek többnyire ott vannak a legjobb játékosai, és célszerűnek gondolta, hogy arra húzódjon ki. Elfogadható, amit mond, és szerinte nem volt indokolt, hogy Mészárossal együtt védekezzen többet, mert a Fradiban sem általános ez a helyzet, ezért nem nyert volna sokat az összeszokottságukkal. Ezt is el lehet fogadni.”

Zsiga úgy érzi, hogy egy mintameccs volt a lengyelek elleni, de a kapitány úgy érezte, hogy azt a fajta támadójátékot szétszedték volna a norvégok vagy éppen a svédek, ezért nem is alkalmazta.

Ráadásul a lengyelek ellen is sikerült a hajrára eladni a magabiztos előnyünket. Nem volt világos előtte, hogy mindez nem azért történt-e, mert nem hittek a taktikában, a felépített stratégiában. Rasmussen erre azt felelte, hittek benne, alkalmazkodtak az ő felfogásához.

Zsiga ettől úgy véli, elvesztegettünk két évet, Rasmussen ezt cáfolta, szerinte ez a keret kibírja Tokióig.

Abban egyetértett viszont a kapitánnyal, hogy ennél erősebb csapattal nem utazhatott volna a tornára. Mivel csak Kovács Anna az egyedüli balkezes átlövő, kényszerpályán mozogtunk a jobb kezessel azon a poszton, és ő is meglehetősen keveset volt a pályán, aminek ugyancsak oka kellett legyen.

A 19 éves Háfra Noémi egyébként szerinte jól megoldotta a feladatát ebben a pozícióban, amikor lehetőséget kapott.

Az igazgató úgy gondolja, hogy vannak mentális problémái a válogatottnak, mert a franciák ellen nem harapott úgy a csapat, ahogy elvárható lett volna, az ellenállhatatlanságot nem lehetett látni a szemeken. Biztosan akartak, de azon a meccsen volt hiányérzete.

Megkérdezte Rasmussentől, hogy nem cserélt-e túl sokat. Alapvető különbség a magyar és a skandináv felfogás között, hogy a magyarok kiskoruktól abban nevelkednek, hogy van egy kezdősor, és ha lecserélnek valakit, akkor az leginkább a gyenge teljesítményre vezethető vissza.

„Kim azt mondta, végig sulykolta a kerettagoknál, hogy gyakorta forgatni fogja a csapatot. Mi azt szeretnénk, ha minden esetben érzékeltetné egy játékossal, miért cserélte le, értesse meg vele, hogy pihennie kell, vagy éppen a hibái miatt vette le a pályáról. Azt láttam még, hogy megvannak az előre begyakorolt mozgások, a 7 a 6 elleni játékot például mintaszerűen oktatta. A visszarendeződésünk ugyanakkor nem volt megfelelő a létszámfölényes játék után. Lehet, hogy a magyar kollégák ezért is ódzkodnak ettől a variációtól, és nem sűrűn alkalmazzák.”

Zárásul tudatosította Rasmussenben, hogy minden segítséget megkap a jövőben is, és igyekszik a szövetség nyomást gyakorolni az érintett klubokra, hogy a tehetségek megfelelő mennyiségű játéklehetőséget kapjanak, különben a hosszú távú sikeres szereplés csak álom marad.

Az Index elemzését itt olvashatja.