Ilyen mélyen még sosem végeztünk vb-n

K EPA20171210149
2017.12.12. 15:03
A magyar női kézilabda-válogatott ezúttal sem jutott a világbajnokságon a legjobb nyolc csapat közé, miközben akár még büszkék is lehetnénk rá: a magyar bajnokság a legerősebb Európában. Ugyanakkor a 15. helyezés történelmi mélypont.

Hétfő este kialakult a női kézilabda-világbajnokságon a legjobb nyolc mezőnye, négy éve nem sikerül ilyen magasságba jutniuk a magyaroknak.

  • A párosítás: Svédország-Dánia, Franciaország-Montenegró, Oroszország-Norvégia, Hollandia-Csehország

A tartós lejtmenetet egy eredmény, a 2013-as nyolcadik hely töri meg, akkor a braziloktól egy hosszabbításos meccsen kaptunk ki a nyolc között. 2011-ben viszont még csak a vb-re sem sikerült kijutni.

2008-ban még volt egy olimpiai negyedik helyünk, azóta nincs esélyünk arra, hogy beleszóljunk az éremharcba.

Hol van az már, amikor kétszer egymás után érmesek (2003, ezüst és 2005, bronz) voltunk?

A Nemzeti Kézilabda Akadémia 2013-as megalapításától joggal remélhettük, hogy hamarosan a válogatott gondjai megoldódnak, az egyik edző, Kovács Péter az ünnepélyes alapításkor 4 évet mondott, amikorra látható eredmények lesznek.

Ehelyett nem túl szívderítő ami látható,

  • hogy a Győrben több norvég, mint magyar válogatott van, 3-2 az arány, Görbicz nélkül 3-1.
  • Az itthon középcsapat Siófoknak öt vb-résztvevő játékosa volt, egyik sem a magyarban.
  • Kisvárdáról hárman mentek a vb-re, természetesen nem magyar mezben.
  • A Ferencvárosra épül a magyar válogatott, amelyik a 5-8. hely környékén van Európában, a négyes döntőbe még nem jutott be, míg a Győr ezt ugyebár tavaly is megnyerte.
  • Az EHF-kupában a komoly légiósokkal megerősített magyar csapatok az utolsó körben elhullottak, és nincs a csoportküzdelmekben egy magyar klub sem. Érd, Vác, Dunaújváros, Debrecen – mind pórul járt.
  • A NEKA-ról lehet, hogy majd jönnek játékosok, de most még nem, a győri nevelőmunka (Afentáler Sára, Pál Tamara, Puhalák Szidónia), színvonalasabbnak látszik.

Ennyi, ami kívülről, a hétköznapi szurkolónak is messziről szembetűnő, nem kell nagyon törölgetni az optikát. Az is látható, rengeteg pénz van a magyar kézilabdában, ha Oftedal és Mörk, a norvégok két vezére nálunk játszik.

Arra is itt van két példa, mi zajlik a felszín alatt.

Bár nem is annyira a felszín alatt, hiszen a vb-helyszíneken a közbeszédben előjöttek a következők.

Egy olyan meghiúsult átigazolás következményéről lehetett hallani például, hogy a makacskodó klub számláit öt évre visszamenőleg megnézte retorzióul a szövetségi ellenőrzés, csak mert nem akart a válogatott játékos a kiszemelt klubhoz menni. A játékos érdekében nem neveznénk meg, miről van szó pontosan.

Ismert sztori az is, hogy az egyik francia átlövő menedzserét megkereste egy magyar sportvezető, és azt mondta neki, mondjon egy számot, milyen fizetést szeretne. Mert ő mindenáron le akarja igazolni Kisvárdára Alexandra Lacrabere-t. A Vardarban játszik most, Macedónia a másik olyan ország, amelyik felszívó piac, ott még annyival rosszabb a helyzet, hogy a válogatottjuk érdemben nem is létezik. (Amikor még volt Hypo, az osztrák válogatott is létezett.)

A menedzser lehet, hogy először nem értette a dolgot, hogy egy magyar sportvezető, aki nem mellékesen miniszter is az országban, miért így gondolja a csapata megerősítését. Ő végül nem jött, jött viszont a városba egy világbajnok, Samira Rocha, aki elé havi pár ezer eurós fizetést tettek, és aki nem hitt a szemének, mert megelégedett volna a felével is, de természetesen nem önmaga ellensége, így hát aláírta a papírokat.

Önmagában nem lenne feltétlenül rossz, ha jönnének kimagasló légiósok, de részint nagy számban jönnek.

Másodsorban akkor találta meg a

felfoghatatlanul sok pénz a magyar kézilabdát, amikor nemzetközi klasszisa nincs egy sem.

És azért nincs, mert az edzők nem éreztek és értették meg a világban zajló folyamatokat 6-7 éve, és gyenge játékosokat képeztek, miközben a hollandok simán ránk vertek, holott az országban komolyan vehető bajnokság sincs, mindneki légiós a válogatottból.

Mivel itthon igazi és tényleges szakmai kontroll nincs, és a tao-milliárdokat kvázi természetesnek veszik a klubok, érdemben nem figyeltek oda az utánpótlás-nevelés egész rendszerére.

Siti Bea másodedző kimondta azt, amit mindenki lát, elrohant mellettünk a világ. Holott a dinamika alapját képező BIP-teszten - oda-vissza sprintek kis pihenővel - való jó teljesítmény a sikeresség alapkövetelménye régóta. Mi mégis le vagyunk maradva, és most a dohányzás és az étkezés problémáját ki is kerülhetjük.

Ha az adófizetői milliárdok úgy érték volna a sportágat, hogy vannak nemzetközi szintű, kifejezetten tehetséges játékosaink, emészthetőbb lenne a túlfizetett játékosok sokasága, így nem igazán. Mert Macedóniával szemben nekünk azért olyan múltunk és tradíciónk van ebben a sportágban, amit nem lenne szabad veszni hagyni.

Hol tart a védekezés?

A világbajnokság egyértelműen rávilágított, hogy a támadójátékkal kevésbé vannak gondjaik, mint a védekezéssel.

A svédeket sikerült megfogni 25 gólon – ez senki másnak nem jött össze -, igaz akkor nekünk csak 22-szer eljutni gólszerzésig.

A többi meccsen a helyzet a következő volt:

  • Norvégia – 30
  • Lengyelország – 28
  • Csehország - 29
  • Franciaország – 29

Nincs olyan jó csapat a világon, amelyik sorozatban harminc gól körül tudna teljesíteni, hogy meccset nyerjen. Nálunk sokkal gyorsabb, és dinamikusabb válogatottak sem.

A franciák ellen szörnyülködhettünk, mennyire nincs meg az a hármas védő, aki megfelelő ütemben odalép az irányítóhoz, és megfelelően apró szabálytalansággal, időben megállítja, amikor még nála van a labda. A franciáknál megvolt ez a játékos, szenvedett is miatta kellőképpen a támadójátékunk.

Ehelyett azt láttuk, többnyire késésben vagyunk, a franciákban sem merülhetett egyszer sem komolyan, hogy elveszíthetik a meccset. Kár volt a kihagyott hetesekért, és a többi hibáért, mert szorosabb lehetett volna. 16 technikai hiba került a jegyzőkönyvbe, a másik oldalon kilenc. A felgyorsult játéknál értelemszerűen nagyobb a hibázás esélye. 

Az egész tornán a nyolcaddöntősök közül a magyar válogatott kapta a legtöbb kétperces büntetést, Kisfaludyt a lengyelek ellen például rögtön, piros lappal kiállították. Jó, lehetne azt mondani, hogy legalább Kudlaczot, a legjobb lengyelt tette harcképtelenné pár támadásra, de ne így akarjunk már meccset nyerni.

Magyarországon nemcsak eltűrték, hanem olykor még ösztönözték is, ha egy játékosnak vannak ugyan kisebb hiányosságai védekezésben, de úgy támad, mint az álom. Mert így korosztályos szinten lehetett mecseket nyerni, felnőtt korra viszont olyan hendikeppel érkezik a játékos, ami ledolgozhatatlan. A káros szemlélet ellen tett a szakma és a szövetség, már nem szabad cserélni korosztályos szinten.

A korábbi elavult felfogásnak látjuk viszont most az eredményét, az ütemkésések is a nem megfelelő felkészítésből adódnak. A szerkezeti gondjaink is a nem megfelelő felkészítésre vezethetőek vissza, kettőt gyakorta cserélni kell támadásról védekezésre. Ha pedig bent maradt egy gyengébben védekező játékosunk, természetesen arra terelte a támadását az ellenfél edzője.

Azt a beállót, akit elsősorban támadni vittünk ki, két gólt lőtt hat meccsen, a franciák ellen meg sem próbált kapura dobni. A dán kapitány húzása egyértelműen rossz volt így.

Jó jelek

Biztató ugyanakkor, hogy legalább a szélről láttunk olyan produkciót, amire hosszú távon építeni lehet. Schatzl Nadine nagy nyereség, de még fejlődnie kell, mert arra ő sem képes, mint például Lovász Zsuzsa 2003-ban, hogy egy nagy iramú meccsen hibátlanul lőjön.

Háfra Noémi vagánysága és pontos lövései is nagyon kellettek, ő hosszú távon is megoldást jelenthet. Neki jövőre már meghatározó embernek kell lennie.

Milyen lesz a Görbicz nélküli válogatott?

Mivel ez a világbajnokság nem határozott semmiről, a következőről lehet olimpiai selejtezőre menni, fontosabb, hogy milyen a jövőképünk. Pálinger Katalin szakmai alelnök úgy véli, jövőre, a franciaországi Eb-n jön majd a kiugrás. Legyen igaza - igaz már most is jó előérzete volt -, de valakinek be kell robbannia, mert a jelenlegi keret képességeinek határa véges.

A 34 éves Görbicz Anita, ahogy várható volt, bejelentette, itt a vége, fontos láncszem volt, de már nem volt meccset befolyásoló erő ezen a vb-n.

Kapusposzton vannak embereink, Bíró Blanka a francák ellen tartást adott az első félidő bizonyos szakaszaiban. Janurik Kinga mellett pedig még ott van a győri Kiss Éva, aki ezúttal otthon maradt.

Nagyobb baj, hogy Kovacsics Anikó mellett képes lesz-e valaki irányítóban megoldani a rá váró feladatokat, és magával ragadni a társait. Nem látszik, ki lehetne a társa, ha Szucsánszki az anyaságot választja.

A 27 éves Zácsik Szandra és nála egy évvel fiatalabb Kovács Anna akár meg is oldhatná a két átlövőpozíciót, de előbbinek egy jó meccse volt, utóbbi sem volt élete formájában.

Ramussen-faktor

A 7-6-os, állandó létszámfölényes felállással mutattunk olyat, ami ránk nem volt jellemző. Nyomás alá helyeztük az ellenfelet.  Innovációt láttunk, az emberhátrányos kapuslevitelt is jónak lehetett értékelni, nemcsak érezhetően a kényszer szülte. Annál is inkább, mert a két beálló - inkább védekezésben jeleskedő Szekeres és Kisfaludy - közül az egyiket sem kellett cserélni, hanem a kapus ment le. 

Nem valószínű, hogy ezt a két játékelemet magyar edző le tudta volna oktatni ilyen szinten.

Megvannak tehát a kapitány ötletei, de nagy kérdés, hogy milyen az alapanyag. Az pedig, mint feljebb írtuk, nem túl jó.

Bár a 2016-os ifi világbajnokság gólkirálya, a pillanatnyilag Vácon edződő 19 éves Hornyák Bernadett még sokat fejlődhet, és eljuthat hamarosan a válogatott szintig. Viszonyításként: a cseheknek van egy 21 éves, sok gólt szerző átlövőjük, Marketa Jerabikova. Mondjuk nem lenne meglepetés, ha valamelyik magyar klub leigazolná. 

Lebonyolítás

Ha hinni lehet a nemzetközi szövetségnek (IHF), akkor ez volt az utolsó ilyen vb, két év múlva visszaáll a középdöntős lebonyolítás, mert igazságosabb, a csoportban elért negyedik helyről egy jó meccsel nem lehet a nyolc közé kerülni. A montenegróiak és a csehek most így vannak bent a negyeddöntőben.

A 24-es létszám tehát megfeleződik a csoportkör után, a tizenkét csapat két hatos csoportban folytatja majd.

Elvileg ez nekünk is kedvezhet, hat csapat mehet a vb-ről az olimpiai selejtezőre. De csak akkor, ha lesznek használható, jó formában lévő komplex játékosaink.

Orbán: Miért nem vagyunk itt?

A miniszterelnöknek nagy fájdalma volt a riói olimpián, hogy egyik kézicsapatunk sem vívta ki a részvételt. Nem volt olyan megbeszélés, amelyiken ne hozta volna elő a távollétet - ráadásul mindkét szakág még soha sem hiányzott egyszerre -, miközben a kormány kiemelten támogatja a sportágat is, és soha nem látott bérek vannak benne.
2020-ban is megvan az esélye, hogy mindkét válogatott lemarad, mert noha a két kapitány felkészültsége rendben van, nem látszanak azok a korosztályok, ahonnan meríteni lehetne.