Olyan elismerést kapott Márton Viviana, ami még az olimpiai aranyérmet is übereli

Márton Viviana és Luana egypetéjű ikrek, ezt mindenki tudja a párizsi olimpia 67 kilogrammos tekvandóbajnokáról és egy perccel idősebb, az 57 kilogrammosok között világbajnok nővéréről, Luanáról. De mintha csak sziámi ikrek lennének, annyira összenőtt a két 18 éves lány, amennyire visszaemlékeznek, másfél hétnél hosszabb időt még sohasem töltöttek egymástól távol. Pedig aki jobban ismeri őket, az tudja, hogy még genetikai különbség is van közöttük: Lua ballábas, Vivi jobbal K. O.-za az ellenfeleket. Azt viszont már kevesen tudják, hogy Vivi karrierjét két éve majdnem kettétörte egy súlyos térdszalagszakadás. Ő azonban, nem kis mértékben ikernővére támogatásával, még erősebben tért vissza sérüléséből, mint amilyen azelőtt volt.

Az Aranyikrek (Gemelas de Oro a spanyol médiazsargonban) az olimpia után az aranygéppel természetesen hazarepültek Budapestre – bár az ő esetükben nehéz megmondani, hogy a „haza" helyhatározó Madridot, Tenerifét vagy Magyarországot takarja-e –, de aztán röpke néhány magyarországi hetet követően visszatértek San Sebastian de los Reyesbe, Madrid északi elővárosába, ahol lakik a család, és ahol a Hankuk International School nevű klubjuk is van.

Randevú a Szusza Ferenc Stadion mögött

Tulajdonképpen óriási szerencsénk volt, hogy az ikrek édesapja, Márton Zsolt december egyik első napján ránk telefonált.

Ma érkeztünk meg Pestre, holnap az UTE tekvandócsarnokában tudsz interjút készíteni a lányokkal!

Még el sem hangzott az utolsó szótag, a -kal, már rá is vágtam, hogy természetesen ott leszek.

A Szusza Ferenc Stadion mögötti Baross utcában épült teremben több tucat gyermekkorú növendék melegített,  Vivianával és Luanával éppen televíziós felvétel készült. Pár perccel később pedig már az Indexnek adtak interjút.

„Augusztus közepén az aranygéppel megérkeztünk, átvészeltük a médiarohamot, hozzáteszem, a legnagyobb örömmel, majd elutaztunk a családdal Balatonra, Siófokra – mondta Vivi. – Jó volt, sok időt töltöttünk a barátokkal! Meg kell mondanom, a Balaton vize melegebb volt, mint az Atlanti-óceáné Tenerifénél, és a hőség is nagyobb, mint Spanyolországban, bármennyire hihetetlen is.”

A nyaralásnak azonban gyorsan vége lett, irány San Sebastian de los Reyes, vagy Sanse, ahogy becézik, és szeptember elején már újrakezdték az edzéseket.

A megszokott klubunkban, a Hankukban, Suvi Mikkonen és a férje, Jesús Ramal vezetésével – ezt már Lua, a nővér tette hozzá, akit sikerült is felismernem a homlokán lévő pici anyajegyről, spanyolul lunarról. Aminek a hangzása még hasonlít is a Luana keresztnévre... – Nem kaptunk  pihenőt, már idén ősszel is voltak versenyeink, és hát jövőre ott van a világbajnokság októberben, Kínában, Vuhszi városában, amit szeretnénk megnyerni a saját súlycsoportunkban. Én a 67 kilóban, Vivi az 57-ben. Egymással sohasem verekszünk, legalábbis versenyen nem. 

Amikor megkérdezem, egymás közt milyen nyelven beszélnek, rávágják, hogy spanyolul és magyarul. Vagyis keverik a két nyelvet, valójában két anyanyelvük van, bilingvisek. Persze azért érződik kis akcentus, amikor magyarra váltanak, és ha felmerül egy-egy szakszó vagy ritkábban használt kifejezés, egymásra néznek, és spanyolul kezd el peregni a nyelvük. Vivinek kerekebb is az arca, mint a húgának, ha másról nem, erről az öt kiló különbségről, meg a lunarról megkülönböztethetők. 

Azahriah és Rauw Alejandro

Az ízlésükről aligha, mert az nagyon hasonló.

Imádjuk a sorozatokat, a Stranger Things az egyik kedvencünk, a másik meg a La Casa de Papel, Úrsula Corberóval meg a Professzorral. Tudtad, hogy ott van Madridban a Nemzeti Bank, ahol forgatták a filmet? – kérdezi mosolyogva Vivi, felidézve a magyar környezetben Nagy pénzrablásként elképesztően sikeres spanyol szériát. – De természetesen néztük a Squid Game-et is, ami nálunk, Spanyolországban El Juego del Calamar néven futott, hallom, jön a második évad, nagyon várjuk!

A zenében is hasonló az ízlésük, a reggaetont szeretik, ezt a latin-amerikai, inkább panamai eredetű tüzes muzsikát. 

„De ismerjük és szeretjük Azahriah-t is! – tette hozzá kérdezés nélkül Lua. – A kedvenc reggaeton-énekesünk pedig Rauw Alejandro. Fura neve van, de így hívják. Sokat járunk a koncertjeire.”

Amikor megkérdeztük: felismerik-e őket Madridban, csak rázták a fejüket.

Kaland a benzinkútnál

Ha valahol felismernek, akkor az Magyarország  – mondta Vivi. – A múltkor megálltunk tankolni, és a benzinkútnál egyből felismertek, mondták a kollégájuknak, hogy jöjjön ki, mert itt az olimpiai bajnok! De a spanyoloknál még egy másodosztályú focistát is előbb ismernek fel, mint egy olimpiai bajnokot. Ott, Spanyolországban a futball mindent visz. 

Azt tudjuk, hogy azért ment fel Viviana a 67 kilóba, nehogy verekednie kelljen a húgával világversenyen, de vajon edzéseken ütik-rúgják-e egymást?

„Edzésen természetesen van küzdelem, ott nincs pardon. Arra azonban vigyázunk, hogy ne legyen K.O., nem csak egymás között, hanem amikor a többi társunkkal edzünk a Hankukban”  – mondta Luana. 

Valamiféle titkos, természetfeletti kapcsolat lehet a két iker között, ami a következő történetből is kiderül.

„Előre megmondtam, hogy a szerb csajjal fogja vívni a döntőt Párizsban – mondta nővérére mosolyogva Luana. – Abban ugyanis biztos voltam, hogy Vivi megnyeri a saját ágát, és bejut a döntőbe. Onnan pedig ismertem a szerbet (Alekszandra Perisicset – a szerk.), tudtam, hogy ő a világbajnok, és valószínűleg bejut a döntőbe. 2024-ben minden versenyt megnyert, ő volt az esélyes. Csak nem nálam, mert én tudtam, hogy Vivi megveri.”

Volt-e esélye a szerbnek? – kérdeztük Luanát.

„Nem, dehogy volt” – jött a felelet, mintha csak azt kérdeztük volna: lenne-e esélyem bokszban Olekszandr Uszik ellen?

Luana, a mental coach

Ennyi. Azért még elidőztünk egy kicsit a párizsi döntő napjánál. Hogyan segített Luana a húgának?

Hajnalban keltünk, és estig együtt voltunk. Amikor eljött a döntő, elkezdtem a lélektani, a mentális ráhangolást. Ez a legfontosabb. Megmondtam Vivinek, négy évig erre készültünk, erre edzettünk, most élveznie kell minden pillanatát ennek a meccsnek. Nem szabad befeszülnie, mert én tudom, hogy ő fog győzni, és ezt neki is tudnia kell – mondta a nővér. – Mellesleg Suvi Mikkonen, az edzőnk is ugyanezt sulykolta. És bejött, mert Vivi olyan magabiztosan ment ki a tatamira, hogy a szerb látta, nincs esélye. 

A lányok felidézték a régi, szép időket is, amikor ismerkedtek a különböző sportágakkal, mert a futballtól az úszásig mindennel megpróbálkoztak, és mindenben kiemelkedően tehetségesek voltak. 

„Szegény anyánk nem bírt velünk, nyolcéves korunkban jött el a mélypont. Az volt az őskáosz, nem bírtak velünk a szüleink. Muszáj volt elkezdeni a tekvandót, hogy levezessük az energiánkat” – mondták egyszerre a nővérek.

Hongkongban is a csúcson

Az olimpia óta történt egy s más, olyannyira, hogy Vivianát megválasztották az év tekvandósának az egész világon! 

November közepén kaptunk egy levelet, hogy én lettem az év tekvandósa, és december negyedikén adják át a díjat a világszövetség gáláján Hongkongban. Meghívták az egész családot, a szüleimet és a nővéremet is. Hú, de szép az a  város!, hatalmas élmény volt ott átvenni a díjat – mondta Viviana. 

Ezen a ponton nem álltuk meg, hogy ne tegyük fel azt a kérdést: melyik a legszebb város, ahol valaha jártak? Nem gondolkoznak sokat, és egyszerre vágták rá:

„Budapest!”

A szemük csillogása erősített rá, hogy nem azért említik Magyarország fővárosát, hogy udvariaskodjanak és a magyar újságíró, valamint az olvasók kedvében járjanak. Őszintén így is gondolják. 

Karácsonykor sincs megállás

Ez történt az újpesti találkozásunkkor. Azóta már bőven otthon töltik napjaikat Sansében, madridi otthonukban. Túl vannak a karácsonyon, bár az ünnepek sem teltek éppen tétlenül. Ez derült ki Suvi Mikkonen, az ikrek finn edzője szavaiból, akit karácsony második napján hívtunk fel.

Most is zajlik egy nemzetközi edzőtábor a Hankukban, harminc ország háromszáz versenyzője részvételével. Magyarországról is jöttek tekvandósok – újságolta Suvi. – Talán mondanom sem kell, hogy kikre figyel oda a teljes vendégsereg...

Ki másra, mint a magyar olimpiai és világbajnok testvérpárra?!

(Borítókép: Márton Luana és Márton Viviana. Fotó: Papajcsik Péter / Index)