Hosszú jobban aggódik a jövőért, mint az elnök?

Mivel a magyar sport általában nem őszinte közeg, mindig nagy értéke van, ha valaki nem fojtja magába a sérelmeit, hanem szólásra emelkedik és kibeszél.

Más sportágakban is láthattunk már ilyesmire példát, amikor a futballista Huszti Szabolcs a válogatottságot lemondva, nyílt levelet írt a szakma állapotáról, vagy amikor Szalai Ádám rögtönzött egy edzőtáborbeli beszédet, mert elege lett a hazugságokra épülő, a folyamatos előrelépést hirdető kommunikációból.

A kézis Nagy László is karakánul kiállt a társaiért, amikor érezte: tarthatatlan a helyzet, az orvosi háttér nyomokban sem emlékeztet arra a válogatottnál, amit egy német klubcsapat megkapott, és ott volt még a napidíj. A legújabb őszinteségi roham Hosszú Katinkáé.

Szerencsére.

Ha ő nem lenne, az egész nemzetközi úszósport más lenne, mert a versenyen való edzés a védjegyévé vált, ezt senki más nem vállalja rajta kívül.

Hosszú másodszori sajtótájékoztatója és a szerződés széttépése egyértelmű és nem csak jelképes üzenet: valami nincs rendben. Mivel Hosszú az olimpia topfavoritja, jelenleg az első számú magyar sportoló, akinek az eredményességén múlik az egész ország sportjának megítélése, különösen izgalmas, hogy ismét szót kért. Mindenki tudja: ő az, aki mögé majd be lehet bújni, az olimpia után az ő eredményességén múlnak a jutalmak az intézményekben – nem kizárólag a szövetségben –, elég sok szinten.

Az olimpiai bizottság figyel

Nem véletlen, hogy a szerda sajtótájékoztatón megjelent a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) vezetése is az elnökön kívül – nekik nem dolguk beleavatkozni a két fél vitájába –, és az sem, hogy ott volt az úszók kapitánya, Kiss László is, aki korábban arra panaszkodott, hogy nem tud Hosszúval beszélni. Most sem tudott, pedig Kiss Egerszegit és Kovács Ágit is olimpiai aranyhoz segítette, nem akárki a sportágban.

Azért ment oda, mert beszélni akart vele, egy magyar váltóról, amelynek eddig még nincs kvótája. Az úszósportnak az az érdeke, hogy a csapatunk is ott legyen Rióban.

Kisstől elzárkózott Hosszú, pedig a berlini Eb után, 2014-ben vele ropta a táncot . Ráadásul Katinka kérte fel a kapitányt, és a férj, Shane Tusup szolgáltatta a zenét. Akkor még minden szépnek és jónak látszott. És hát Kiss tehet a legkevésbé az ő, valamint a szövetség vitájáról.

Kisst az edzőférj is csak megsüvegelheti az eddigi eredményekért.

Nem ezt érdemelte a kapitány – megalázóbb helyzet nemigen képzelhető el –, Katinka azonban nem akart kiesni a szerepből: ütközet van, nem férnek bele a gesztusok, a mosolyok.

Az ugyanakkor példaértékű, hogy a versenyzőnő a többiek helyett is merte venni a bátorságot, hogy felhívja a figyelmet a problémákra. Nyilván egészen más, ha más szólal meg a sportágból, és az is, ha más sportágból borítana valaki.

Az előző cikkre érkezett személyes reakciókból azt érzem, más sportágban is van jó néhány elégedetlenkedő versenyző, a hamu alatt izzik a parázs. 

El is jutottunk a lényeghez: Hosszú mondandója messze-messze túlmutat a sportág bajain, a sportág vezetésének szemléletén. Katinka az urambátyám viszonyrendszerre eddig még csak rá sem irányította a reflektort, pedig hát érdemes megnézni, hogy az államtitkári pozíciót kapó főtitkár, egykori úszó Szabó Tünde helyén ki lett az utód MÚSZ-ban. Füleky András már a harmadik sportágát kapta meg, miközben tett egy sportminisztériumi kitérőt is, sehol nem maradhatott.

Hosszú a fejlődést hiányolja és kéri számon, amiben igaza van. Az élsportban soha sem lehet megelégedni, ez közhely.

A szakma fejlődik, a folyamatos változásban például amikor az amerikaiak jégdézsával gyorsították fel a regenerációt, a magyarok csak nézték, ez meg mi lehet.

Estig lehetne sorolni a különböző teszteket, amiket ők már akkor használtak, amikor a magyar szakma még azt sem tudta, mi az, és miért hasznos. Próbálunk ellesni dolgokat, nyitott szemmel járni.

Ej, ráérünk arra még! 

Volt, amikor még csak idáig sem jutottunk el. Azért az nem volt véletlen, hogy 2007-ben a sportág történelmi mélypontra süllyedt az egy bronzával.

Az is nagyon beszédes, hogy Cseh László 29 évesen szuperlatívuszokban beszélt a Sportkórház teljesítménydiagnosztikai laboráról. Csak tavaly talált rá? Vajon ennek köze van-e mostani sikerességéhez?

Az is szembetűnő, hogy az úszásban a mélypont után valami megváltozott, hiszen 2012-ben, 12 év szünet után két olimpiai arany jött.

Az úszósport jól működik, vannak nemzetközileg is elismert programok, tanuszodák épülnek, a bázis szélesítése napirendben van. Ne is gondoljunk bele, mi lehet máshol, hány koncepció nélküli sportág van.

Hosszú a sportág jó működését a felszínnek látja, ami az egyének páratlan erőfeszítéseiből adódik.

A magyar sport sikereit sohasem a lélekszámból adódó versenyhelyzetnek, sokkal inkább a szürkeállománynak köszönhette. Az edzői műhelyek vitáinak, az innovációs hajlamnak, az egyedi ötleteknek. És akkor jött még a megszállottság, a kitörési vágy, az ambíció. És persze a versenyzők kivételes kvalitásai.

Ha egy versenyző fanatizmust lát az edzőjétől, ő is nagyobb lelkesedéssel áll be önként a sorba.

Az úszásban a világ nagyhatalmaival kell versenyezni, ezt pedig szimpla követéssel nem lehet megoldani. A követéssel csak a sok esetben meglévő hátrányt lehet konzerválni. Előzni pedig úgy lehet, hogy pénzt teszünk a kutatásokba, az innovációba, nem utolsósorban: megfelelő embereket megfelelő helyre.

Futballban már számtalan példáját láthattuk a követésnek, majd a totális csődöt. Most azt kellene bebizonyítani, hogy képesek vagyunk előzni.

Az állami beavatkozás miatt az eddigi 170 ezerről az edzők hirtelen államtitkár-helyettesi szintnek megfelelő vagy annál is komolyabb fizetést kapnak.

A versenyző mindig úgy érzi, hogy ő tartja el a szövetséget. Ez részben így is van, és így lesz, amíg világ a világ. Kevés olyan versenyzővel találkoztam eddig, aki elégedetten, dicsérően beszélt a vezetésről.

Természetesnek gondolja, hogy ezért mindenben segítsék, ha ez az egyensúly felborul vagy bárhogyan megbomlik, akkor van baj.

Hosszú és Gyárfás esetében ez a viszony – remélhetőleg nem visszafordíthatatlanul – megbomlott. Az ok itt sokkal érdekesebb, mint az okozat. Az okozatot látjuk, Katinka sajtótájékoztatóit. Az oknál nem látunk tisztán.

Pletykák vannak csak, mi történt közöttük. Az egyik szerint a szövetségnek miatta juttatott szponzori pénz nem oda került, ahová pántlikázták, és ő ezt megtudta. A másik: Gyárfás önzetlen segítséget várt a jövő évi vb szponzorációs filmjében, erre Katinka nemet mondott. Pontosabban csak pénzért vállalta.

Gyárfás utalt is rá, neki nem ez az elve. Hosszú nem szeretné ehhez az arcát adni.

Most viszont nem önzetlen lett volna a szerepvállalás, a 12 milliós szerződés széttépésével ahhoz sem szeretné az arcát adni, hogy a szövetséget népszerűsítse. Különutas akar lenni.

A MÚSZ most egy olyan tervezetet küldött át a versenyzőknek, amelyikben az volt benne, hogy havonta egyszer kell a szövetség rendelkezésére állnia. Ebbe nem ment bele Katinka. Ráadásul erről a 12 milliós felkészülési ajándékról már kb. tíz nappal az első beszéd előtt döntött az elnökség, aztán furcsa mód csak a beszéd után egy nappal kommunikálták.

Választhatta volna az egyszerűbb utat, elfogadja a havi egymilliót, de akkor a jelenlegi viszonyokra is rábólint, és kikövetkeztethető, ezt nem szerette volna.

Ahogy mondta, azt tanácsolták neki, legyen önző, magával foglalkozzon, de nem ezt tette. Arra is figyelmeztették, hogy a második kiállás már öngyilkosság.

Ő ellenben azt gondolja: őt hívta meg Áder János a Sándor-palotába, Orbán Viktor vele akart találkozni a kazanyi vb-n. Ki beszéljen, ha nem ő? Ha nem az a versenyző, aki tavaly az év legjobbja volt, és akinek az idén is megvan az esélye arra, hogy a legjobb legyen. Mi több, Budapesten lesz a gálaműsor.

Hogyan tovább?

Fogadjuk el, hogy Hosszú a társaiért, a jövőért állt bele ebbe a harcba, és fogadjuk el, hogy képes rendszerben gondolkodni. Jobban félti a jövő sikereit, mint az elnök.

De tényleg ennyi lenne ennek a hosszú harcnak a célja, hogy legyen egy sporttudományos szekció? Aligha hihető.

De ha lenne egy ilyen szekció, mégis, kik lennének a tagjai? Azokat elfogadná Katinka? Van egyáltalán a nemzetközi trendeket megfelelően követő, jó következtetéseket levonó szakember Magyarországon? Vagy jelöljön ő tagokat, akikben megbízik? 

Nem elrugaszkodott ötlet, csak akkor azt kellene nyíltan és konkrétan elmondani, mit és miként szeretne. Na, de hogy tudna jelölni, ha elzárkózik a kommunikációtól? 

Olyan helyzetben van, hogy megteheti. Eddig is azt csinált, amit csak akart. Nem függött senkitől, bíztak benne. Ezentúl is független lesz.

Aki versenyzik, a maximumot várja az apparátustól is. Alapvető és összeférhetetlen elvárás, ha nagyon jól megfizetnek embereket a szövetségben, a MOB-ban, ne szemlélők legyenek, hanem tegyenek valamit. Ne neki kelljen már utalni arra, mit kellene tenni.

A sporttudományos háttér, amit Hosszú említ, régi nagy hiány a magyar sportban.

Hosszú panasza tehát nem megalapozatlan, az olimpiáig viszont már csak kereken hét hónap van. Már most össze kellene szednie minden erejét.

Volt olyan úszóedző, akivel a Hosszú-performansz után beszéltem, aki szintén érzékelte a bajokat, de azt mondta, a lájkvadászat nem ilyen beszédekkel, hanem egy olimpiai arannyal a leghatásosabb.