Amikor folynak a könnyeim, önmagammal harcolok

A háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka – már Budapest díszpolgáraként – közönségtalálkozót tartott szerda délután. „Szigorúak az edzések, mert azt szeretné a papám, hogy jól ússzak” - a hétéves, szégyenlős bajai kislánytól idézték ezt a mondatot, amikor még 1996 táján a sulitévének nyilatkozott.

A papa, vagyis Bakos László tanította meg úszni körülbelül négy évesen, ő jósolta meg azt is, hogy remek hátúszó lesz, az úszásnemhez egyébként később talált vissza. Rióban 100 háton nyert is, mint nagy példaképe, Egerszegi Krisztina 1992-ben ezen a távon.

21 évvel később Hosszú két órát is tudott úgy beszélni, hogy nem volt unalmas a mondandója, eddig nem ismert sztorikat osztott meg, tanácsokat adott versenyzőknek, ha éppen motivációjukat veszítették. Arról is őszintén beszélt, olvassa-e a közösségi oldalára érkező kommenteket. A végén még arra is válaszolt, hogy mi a célja az újabb nagy visszhangot kiváltó levelével, amiben azt is kifejtette, káosz van a FINA-ban. De ne szaladjunk ennyire előre.

„Gyakszis, vagyis gyakorló iskolás voltam, nem szerettem a kamerát, azt hiszem, hogy ez kiderült a felvételből. Anyukám még mindig ebben az iskolában tanít matematikát” – ennyi kommentárt fűzött az archív videóhoz.

Elmesélte, hogy már olyan régen választotta magának az úszást, hogy igazából nem is emlékszik, miért tette. Amióta az eszét tudja, úszik ugyanis. És a következő nagy cél már ott van előtte: a tokiói olimpia. Addig persze a háromév alatt kisebb részcélok vezetnek – esetleg még pihen is majd valamikor -, ilyen például a budapesti világbajnokság is, ahol először július 23-án csobban a medencébe.

Nem tagadta, hogy a három arannyal és egy ezüsttel végződő riói olimpia után elveszítette egy kicsit a motivációját – az egész este a motiváció jegyében telt -, és ugyan nem pihent, de ha nem itt lenne a vb, olykor biztosan hátradőlt volna. Így nem tehette meg, mert ez lesz a nagybetűs vébé az életében.

És mert edzőférje, Shane Tusup szülei is itt lesznek, és természetesen az ő családja is kíváncsi lesz az eredményeire. Ezért nem lehet majd elégszer sulykolnia önmagában, hogy nem szabad felnézni a lelátóra, mert ennél fontosabb a fekete csík a medence alján. Ami pedig mindenhol egyforma, vagyis nem gondolja, hogy extra nyomás nehezedne majd rá 33 nap múlva.

Kiúszni a maximumot, most is ez vezérli, ahogy Rióban, és ha ott nem engedte közel magához az eltelt 23 évet, ami lehúzhatta volna, bízik benne, hogy ezt még egyszer, Budapesten is képes lesz végigcsinálni.  

Azok motiválnak engem, akik a szakmájukban a határukat feszegetik. Szeretem az úttörőket”

– állapította meg.

Shane az, akire hallgat, ha az utat kell törni, tűzön-vízen átmegy érte, ha fáradt, akkor is. Ha azt mondta volna neki Rió előtt, hogy igyon savat, azt is megtette volna. Ezzel a hasonlattal szimbolizálta, mennyire erős a kötődés, az ugorj a kútba modern formája ez.

Sokáig nem volt őszinte önmagával szemben, de ez megváltozott, ettől még vannak nehezebb periódusai a felkészülés alatt. Most azonban már csak 5 hét van vissza, és jön a könnyítés, amire minden úszó vágyakozik.

„Sokszor csak azt látja Shane, hogy folynak a könnyeim. Meglepve kérdezi tőle, mi a baj, mi történt? A válaszom csak annyi, semmi nem történt, csak küzdeni kell önmagammal. Mert fáj mindenem, az izmaim, a kezem, a lábam, tényleg mindenem. És tudom, mi vár még rám egy kemény edzésen. Az agyam egyik része azt mondja, meg kell csinálni, a másik azt, menj haza aludni. Az önmagammal megvívott csata könnyekkel jár.

Aztán arra gondolok, hogy valaki Japánban, Kínában az USA-ban most éppen azért küzd, hogy engem megverjen. És akkor erőt gyűjtök, mert nem hagyhatom magam.”

Vannak olyan napjai, amikor már az ébredésnél hullafáradt, olyankor az a bevált gyakorlata, hogy csak a kávégépig érjen el. Ha az már megvan, és megissza a kávéját, majd jöhet a következő apró lépés. Bemelegítés. Ha az is megvan, pár száz méter. Majd még több.

„Amikor súlyosan fáradt vagyok, és előjön bennem a kávégépig vezető keskeny út, ilyenkor lesznek a legjobb edzéseim. Mert boldog vagyok, ha fáradtan is ébredtem, megcsináltam.”

Nem könnyű feladat kizárni, hogy mit mondanak mások. Ő rendszerint átrágja magát a kommentáradaton, ha posztolt valamit, és nincs cenzúra nála. Megpróbálja ugyanakkor kívülállóként szemlélni, mit írnak róla az egyszerű netezők, és a sajtó is. Régebben felment a pulzusa, ma már nem.

„Egyszer nem értettem, miért nem jönnek az utálkozós, szitkozódó hozzászólók.

Már azt hittem, ennyire unalmas lettem, olyat tettem ki magamról, ami nem érdekes. Amikor visszajöttek, nekem is jelzés volt, mégiscsak fontos vagyok még nekik is.”

Sok minden jött az életében dacból, pár nappal a riói olimpia előtt felbosszantotta egy amerikai cikk, amelyik elsősorban Tusup módszereivel és stílusával foglalkozott, de természetesen őt is megérintette. Felbosszantotta. Azt ellenben nem tudták, amit a nagymamája még gyerekkorában megállapított: „ne mérgesítsétek fel Katinkát, mert azzal csak gyorsabban úszik.”

Ugyanilyen hatást váltott ki ez a cikk belőle Rióban, és hét év után nemcsak egyéni csúcsot úszott 400 vegyesen, hanem világrekordot is egyben. Ehhez persze köze van annak is, hogy neki sokkal jobban fekszik az olimpia időrend, mert ott rögtön az első napon van a 400 vegyes, míg a vb-n az utolsón, amikor már eléggé fáradt. Ezért nem is olyan bátor, amikor jósolni, vagy tervezni kell, és azt hallja maga körül, hogy ugye meglesz a négy arany. Pláne, mert vb-n eddig a két arany mellett egy ezüst a legjobb teljesítménye, így fejezte be a két évvel ezelőtti kazanyi vb-t.

„Shane egyébként azt mondta, hogy küldjünk a cikk írójának egy üdvözlőkártyát és köszönjük meg. De még nem tettük meg.

A vb-re viszont valamit szeretnék kitalálni, de ez egyelőre még maradjon az én titkom.”

A vb-re van fogadalma is, nem írta le, ott van a fejében, és elég, ha a mindennapjait kitölti. Bár igazából még azzal sem tudott megbarátkozni, hogy háromszoros olimpiai bajnok, felkapja a fejét, ha valaki így mutatja be.

A mostani floridai edzőtáborban megható élményben volt része, amikor arról kérdezték, hogy ő honnan jött. Mondta, hogy Magyarországról. Mire akivel beszélgetett, csak annyit fűzött hozzá: óh, Hungary, ott született az Iron Lady is.

„Ezek olyan pillanatok, amikért érdemes élni, és ilyenkor látom, mekkora hatást váltottam ki a riói úszásokkal. Hogy nemcsak önmagamért, hanem egész Magyarországért úsztam akkor.”

A közönség is kérdezhetett tőle, a 14 éves tékvandós Cintia például elárulta, hogy leblokkolt egy nemzetközi versenyen, pedig gyengébb volt az ellenfele, és le kellett volna győznie az első körben. Pedig azt hitte, hogy most ez az ő nagy versenye lesz.

„Londonban velem is ez történt, ismerem ezt az érzést. Úgy voltam vele, itt az idő, minden adott, hogy megnyerjem. A muszáj miatt beszartam. Már bocsánat ezért a kifejezésért.

Egyet tudok tanácsolni: vagy nyersz vagy tanulsz.

A következő meccsen majd úgyis minden kiderül.”

Megosztotta egy a londoninál sokkal régebbi élményét, amikor Jakabos Zsuzsa folyamatosan megverte még tinédzserkoruk elején, éveken át legyőzte 400 vegyesen. Kétszáz után már úgy lehagyta, hogy rá kellett jönnie, esélye sincs ellene. De felállt mellé a rajtkőre, várta a soron következő összecsapást.

Az a tudat munkált benne, hogy lehet, hogy ismét veszíteni fog, de közelebb lesz, és meg fogja próbálni utolérni.

„A mentalitás egyszer átfordult, nyertem, és utána már nem néztem vissza.”

Alexandra, a következő néző, a szervátültettek világbajnokságára készül, de baromira fél. Mert világcsúcsot remélnek tőle.

„Ne így indulj neki, hanem azzal a tudattal, hogy nézd meg, hol állsz. Van időd a rekordra. Megvár, nyugi. Engem is megvárt.”

A 10-11 éves Benedek azon morfondírozik, hogy mire fogja vinni, ha majd egyszer nagy lesz. Miért pont belőle lenne világbajnok, hiszen van, aki százszor jobban úszik nála.

Erre azt felelte Hosszú, hogy amikor annyi idős volt, mint Benedek, nem ilyen kérdések foglalkoztatták. Vannak tehetségesek, nála is születtek tehetségesebbek, de ettől még keményebben kell dolgozni.

Amerikáról egy érdekes gondolatot mondott el, miszerint nem zöldebb a fű annyival, mint azt sokan hiszik. Ott is vannak negatív gondolatok, de itthon sokkal hangosabban halljuk azokat.

amikor még vissza akart vonulni, mert nem jelentett neki sokat az úszás.

De aztán egy év múlva megnyerte az első világbajnokságot, és minden megváltozott. Akkori edzője, Dave Salo egyébként úgy motiválta, hogy ha megúszik egy bizonyos szintet, akkor mindenki másnak elmarad az edzése. Nem kell a többieknek szenvedniük, sem neki. És általában megúszta, még ha gyakran szeretett is volna elbújni, amikor Salo kereste őt a tekintetével, amikor végignézett a csoporton. Mert akkor az önbizalma egészen más szinten állt.

Kapott még egy olyan kérdést is, hogy elgondolkodik-e azon néha, hogy mit ért el eddig. Megtudtuk, egyszer-kétszer már megesett vele.

Amikor a legfrissebb leveléről beszélt, már csak az újságírók maradtak.

Nem gondolta, hogy az erős állítások ellenére ez egy hadüzenet lenne, vagy támadás, ő egyszerűen a párbeszédet keresi. És nagyon kíváncsi lesz, milyen reakció érkezik a FINA részéről, mert ő már korábban elég sokat beszélt a román főnökkel, Cornel Marculescuval, hogyan lehetne jobbá tenni az úszást.

A bojkott fel sem merült benne, noha egy olyan teniszezős példát hozott, amikor Nikola Pilic mellett sokan távollétükkel álltak ki a wimbledoni tornán.

„Az úszás népszerűsége nem összevethető a teniszével, ezt pontosan tudom, ha ennek az ellenkezőjét mondanám, joggal kiröhöghetnétek. De akkor, 1973-ban a tenisz nem az volt, ami most. Miért nem adunk egy esélyt az úszásnak? Disszonanciát érzek, nem is enyhét, amikor arról van szó, 6 milliárdnyian nézik a vizes vb-t a tévében, miközben mi amatőr sportolók vagyunk. Beszéljünk erről. Az olimpián az úszás a legnépszerűbb sportág. Akkor mégse vagyunk annyira unalmasak? Abban reménykedem, hogy asztalhoz tudunk ülni a FINA vezéreivel, hogy mindezt megbeszéljük.

Ha egyedül maradok, és nem csatlakozik mellém senki, akkor is el kellett mondanom a véleményem.

Nem mindenáron szerda reggel akartam ezt nyilvánosságra hozni, de ezek a gondolatok már régebben érlelődtek bennem, és most állt össze ilyen hosszú levéllé. Akikkel beszélgettem az elmúlt évek alatt, csak ösztönöztek. Számítok a hazai versenyzőtársak segítségére éppúgy, mint a szövetségére. De mit veszíthetek? Semmit. Ha kiderül, csak én gondolkodom így, akkor elmondtam, nem tartottam magamban. Pozitív visszajelzések vannak, jó lenne tárgyalóasztalhoz ülni mihamarabb.”

Nem hiányzott neki, hogy ezzel foglalkozzon egy hónappal a vb előtt, de nem ő kezdte. A módosítás, a világkupa szabályainak változtatása a FINA-tól jött. A vélemény pedig szabad, ahogy az ő bejegyzései alatt.