Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tech cikkek
-
Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot - A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
- Azonnal cserélje le, ha ilyen routert használ!
Íme, az Index történetének talán legambiciózusabb hardvertesztje! Tömegesen vetettük rá magunkat a világ legjobb, vagy legalábbis legdrágább játékra szánt egereire, és mellékesen a hozzájuk tartozó billentyűzetekre. Hetekig, egyfolytában teszteltünk, Counter-Strike-ban és munka közben – utóbbit azért, mert ha valaki kifizeti a havi minimálbért egy egér-egérpad-billentyű kombóra, valószínűleg hétköznap is azt használja majd. A tesztelésben részt vett maga Kodiak, a CS magyar és világtörténelmének élő legendája, de kérdezni tőle is csak azt kérdeztük: ha csak egy maradhat, melyik legyen az?
Icon 7 Z500
Fél szemmel, messziről nem is néz ki rosszul az Icon 7 első számú egere, a Z500. Jól mutatnak a fekete testen a narancssárgával kiemelt gombok, és ígéretesnek tűnik a rücskös borítás. Közelebbről kisebb káosz: négyféle felület, köztük fémnek tűnő gombok, egyfajta tapadós szürke műanyag a hüvelykujjnak, egy keményebb és sötétebb csak úgy, egy kis áttetsző plexiszerű a fényeknek, és a mágikus fekete szövetborítás, ami lehetne akár nagyszerű is, de inkább csak semmilyen. Súlyozni nem lehet az Icon 7-et, de nincs is rá nagy szükség, eredendően a középsúly-kategóriát képviseli, és jól is van úgy. 3200 dpi-s felbontása átlagosnak számít, hozza az 1000 Hz-es polling rate-et is, de semmivel nem tűnik ki a többi közül, úgyhogy sikerül kaotikusan is szürkének maradnia.
Technikai adatok (magyarázat):
Maximális felbontás: 3200 dpi. Mintavételezési arány:1000 Hz
Ára: 10 000 Ft
Innen kaptuk: hrp.hu
Csak azt éreztem, hogy csiklandoz
Nem néz ki rosszul, bár csalóka, hogy kisebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A szövetborítás biztató. A szélessége jó, de hosszabb, mint kéne. A szövetborítás csalódás, közelebb van a fröccsöntött műanyaghoz, mint bármilyen szövethez. A bal oldalon lévő két gomb elég rossz helyen van, egymás fölött, ez nem jó. (Strati)
Mutatós, a fekete jól néz ki a naranccsal. A legfeltűnőbb ugyanakkor a szövetborítás a felület legnagyobb részén. Ez elvileg azért jó, mert így kevésbé izzad a tenyér, én csak azt éreztem, hogy csiklandoz. Sőt a szövetfelület végén az egér aljánál van egy kis fül, aminél fogva ez a borítás levehető. Ez cserénél kényelmes, de a fül is csiklandoz. Komolyabb hiba, hogy nagyon gyengék a gombok, a jobb egérgomb annyira könnyű, hogy alig kell hozzáérni a lenyomáshoz, ami elég kellemetlen. (mdave)
Ez az az egér, amelyik a legkevésbé tetszett nekem minden szempontból. Kényelmetlen volt, és még csak nem is szép. A cserélhető hátlap pedig szerintem teljesen felesleges. (Kodiak)
Logitech G9x (megjelenés előtt)
A G9x a Logitech eddigi csúcsmodelljét, az x nélküli G9-et hivatott felváltani nemsokára, és egy különbséggel az utolsó hajlatig megegyezik az elődjével. A különbség viszont lényeges, mert 5000 dpi-s felbontásával a G9x jelenleg a világ legnagyobb felbontású egere, és ezzel, ahogy hardvertesztekben mondani szokás, feladta a leckét az eddigi rekorder Razernek, ami a Lachesisszel 4000-ig jutott – igaz, készül kihozni az 5600 dpi-s Mambát.
Szokatlan, kicsit nyomott, szögletesbe hajló, és tesztelőinket megosztó külseje ellenére a G9x azonnal megszerethető, hosszú távon is kényelmes egér. Az összes közül talán őt szerelték fel a legtöbb extra feature-rel: 4 és 7 grammos súlyok, kétfajta felületű, cserélhető kabát, szövetburkolatú madzag, állítható színnel jelzett profilok, minden. A G9x-be még a Logitech lendkerekes görgőjét is sikerült belecsempészni, aminek játék közben semmi értelme ugyan, de aki görgetett már több száz oldalas szövegben, hálás lesz érte. Említettük már az onboard memóriát, amelyben gépről gépre hordozhatók a beállítások? Vagy az egérgyártásban elterjedt, csúszást segítő poli(tetrafluor-etilén)-t, közismert becenevén teflont, amit öt éve 49 nyúl hosszú szakaszú légcsőpótlásban alkalmaztak sikeresen magyar sebészek?
Technikai adatok:
Maximális felbontás: 5000 dpi. Mintavételezési arány: 1000 Hz. Maximális sebesség: 3,81 m/s (13,72 km/h). Élettartam: 8 millió klikk, 250 km. Maximális gyorsulás: 30 g.
Ára: kb. 100 USD
Innen kaptuk: Logitech
Talán a hurka szebb
Jó a fogása, kellemes a gumiszerű műanyag (de akinek nem jó, lecserélheti az érdes, kemény burkolatra). Jól kézre áll, és bár furán néz ki meg feleslegesnek is tűnik, mégis kellemes a hüvelykujj alá befolyó perem. (mdave)
Nekem nem tetszik, kicsi is, csökött is, olyan mintha egy fél egér lenne. De cserébe ez a kicsi test jól elfér a kezemben, könnyen irányíthatóvá teszi. Nem olyan jó a kialakítása jobb oldalon, mint a Sidewinderé, a gyűrűsujjam kényelmetlen helyzetben van rajta, azaz inkább a kisujjamat szorítja le az egér oldaláról. (Kodiak)
Régen volt egy ilyen csokítóreklám: talán a hurka szebb. A vékony, kemény műanyagot ráraktam, de az szar. A másik gumiszerű borítás szélessége a legjobb, amit eddig használtam, az tökéletes. A bal oldali magassága nekem túl sok, de összességében azért kényelmes, jó. (Strati)
Nagyon fasza, hogy lehet állítani a görgetési módot, meg a kis súlyokkal lehet variálni. Meg szeretném tartani. Mondjuk nem cséztem vele jobban, de az lehet, hogy nem az egéren múlott. (Halál Csilla)
Microsoft Sidewinder X8 (megjelenés előtt)
Míg a konkurencia elveszni látszik a vékonymadzag-vastagmadzag problémakörben, a Microsoft merészen paradigmát váltott, és előállt egy gamer-egereknél teljesen szokatlan, drót nélküli modellel, amit tölteni mégis csak egy egérfarokszerű madzaggal lehet. A legújabb, még nem kapható Sidewinder X8 úgy próbál iparinak látszani, hogy közben azért ő is műanyag, mint a többiek – aki nem szereti az alumíniumszínűre fújt bakelitet, csalódni fog. Az X8-ról eltűntek az előd, az X5 kitüremkedő hüvelykujjkapcsolói, és bár súlyok vannak hozzá, önmagában is nehéz, mint a kő, nyilván a belé rejtett akkumulátor miatt. A Sidewinder 4000 dpi-s felbontása a Lachesisével együtt a legjobb lehetett volna – egészen a G9x bejelentéséig. Különlegesség még a Microsoft BlueTrack technológiája, ami a cég szerint minden felületen működik, a mosogatópulttól a padlószőnyegig. Mi azért hagyományos környezetben, egérpaddal teszteltük, és mindenkinek ugyanaz jutott az eszébe róla: a sportautó. Csak nem úgy.
Technikai adatok:
Maximális felbontás: 4000 dpi. Mintavételezési arány: 1000 Hz. Maximális sebesség: 3,05 m/sec (10,98 km/h). Maximális gyorsulás: 75 g.
Ára: kb. 100 USD
Innen kaptuk: Microsoft
Optikailag tuningolt wannabe sportautó
Szépnek szép, de korántsem annyira áramvonalas, mint például a Razer egerei. Kicsit olyan, mintha terepjáró lenne a sportkocsik között. Pont ez a kialakítás nekem nagyon kényelmessé tette, két ujjal is stabilan fogható, a gyűrűsujjnak kialakított vájat pont jó helyen van. A két hüvelykujjnál lévő gomb van csak rossz helyen, nekem azért, mert nem érem el őket kényelmesen, másnak azért, mert pont ott támasztaná meg az egeret, és így önkéntelenül is megnyomja a gombokat (Kodiak)
A külső bizonyos szögekből 10-es, de az összhatást lerontja az alján a csuklónál lévő, diffúzorra emlékeztető elem, ami (leginkább a kályhaezüst festés miatt) inkább emlékeztet az optikailag tuningolt szánalmas wannabe sportautókra, mint az igaziakra – persze akkor se lenne jobb, ha fémből lenne, és az igaziakra emlékeztetne. (mdave)
Nem szép, de nem is csúnya, legalábbis abban az értelemben, hogy nem gagyi. Kicsit ipari hangulata van. Nagyon kényelmes, bár a bal oldali, hüvelykujjnál lévő gombok elrendezése nem a hagyományos, ennek nem örültem. Eddig az abszolút favorit, ennek végre a középső gombja is tökéletesen használható, az MS meg tudta oldani annak ellenére is, hogy ezt is lehet jobbra-balra tologatni. (Strati)
Razer Lachesis
A Lachesisre egyszerűen jó ránézni, és fehér ledes fénye megnyugtatóan elegáns a többiek által generált csicsahalomban. Ráadásul a fogása is olyan, mintha bársonyt simogatna az ember, nem rideg műanyagot. Történelmi távlatokba helyezve a Lachesis volt az első egér, amely tudta a 4000 dpi-t, ezen kívül a tesztben szereplők közül ez az egyetlen kétkezes modell, vagyis hossztengelyére teljesen szimmetrikus, így jobb- és balkezesek egyformán használhatják. Ettől persze nem tűnik olyan ergonomikusnak, mint az összes több, jobb kézre optimalizált egér, és nem is az: viszonylag kicsi, nem domborodik úgy a kézbe, mint a marokformára tervezett modellek. Van saját memóriája és aranyozott usb-csatlakozója, súlyozni viszont nem lehet. Meg kell szokni, vagy el lehet felejteni.
Technikai adatok:
Maximális felbontás: 4000 dpi. Mintavételezési arány: 1000 Hz. Maximális sebesség: 2,54 m/s (9,14 km/h). Maximális gyorsulás: 25 g
Ára: 20 000 Ft
Innen kaptuk: pixel.hu
Katanával füvet kaszálni
Úgy látszik, ilyen egyszerű a dolog: amelyik egér szép, azt nem tudom jól használni. A Lachesis stílusos, kellemes tapintású, halálos fegyver benyomását kelti. De nem tudom megfogni rendesen, az ujjaim mindig valami oldalsó gombon vannak mindkét oldalon, így ha erősebben fogok rá, például hogy felemeljem, azonnal megnyomom őket. Kényelmetlen a játékra, de irodai munkára végül is megfelelő, bár kicsit olyan érzés ez, mint katanával füvet kaszálni. (Kodiak)
Nem csúnya, sőt talán még szép is. Láttam már Razert fehérben, az jobban tetszett. Nagyon kényelmetlen, bár jól lehetett lövöldözni vele, közben fájdalmas volt tartani. Ha nem lenne ilyen kényelmetlen, akkor jó egér is lehetne, így csak szép. Ha meg kényelmesebb lenne, akkor valószínűleg nem lenne ilyen szép. (Strati)
A Lachesis majdnem 10 pontos külseje a matt fekete, minden csicsát nélkülöző dizájnnak köszönhető, kicsit ront az összhatáson a kicsit fura, persze messze nem boomslanges békatalpszerűség. Az ergonómián a rossz helyen lévő oldalsó gombok rontanak, bár szerencsére ezeket ki lehet kapcsolni, ahogy a Razereknél általában. Viszont az is razeres sajátosság, és eléggé zavaró, hogy a sok fokozatban állítható dpi-ről nincs visszajelzés, csak a saját szoftverében nézhetjük meg, épp hol tartunk, ez pedig játék közben nem opció, ugye. (mdave)
Roccat Kone
A Microsofthoz és a Logitechhez, de akár a kaliforniai Razerhez képest is ismeretlen, hamburgi székhelyű Roccat Studios a játékosok körében leginkább a cég nevét viselő finn csapatról ismert, amely még 2007-ben, szponzori szerződés keretében keresztelkedett át 69°N-28°E-ről Team Roccatre. Azt nem tudni, hogy a tavaly októbertől kapható csúcsmodellt, a Kone-t hányan használják a roccateseken kívül, de az biztos, hogy formailag elég jellegtelenre sikerült, ezt viszont nagyszerűen kompenzálja a tinédzser célközönség feltételezett ízlését megcélzó logó és a szivárvány minden színével testre szabható fényorgia, ami előtt bármely senzeni karácsonyfaégő-gyár leborulhat. A Kone aljába 5, 10 és 20 grammos súlyokat lehet csavarozni, 3200 dpi-jével hozza a felső kategóriában szokásos minimumot. Onboard memóriája 128 kb-os, sőt van egy 72 MHz-es saját processzora is. Viszont ez az egyetlen egér az összes tesztelt közül, amely saját driverének telepítése nélkül még megmozdulni sem hajlandó – erre Strati úgy berágott, hogy nem volt hajlandó kipróbálni, 0 pontot adott neki minden kategóriában.
Technikai adatok:
Maximális felbontás: 3200 dpi. Mintavételezési arány: 1000 Hz. Maximális sebesség: 1,65 m/s (5,94 km/h). Maximális gyorsulás: 20 g.
Ára: 19 000 Ft
Innen kaptuk: pixel.hu
Kínai piacos gagyi
Azt hiszem, minél jobban néz ki egy egér külsőre, én annál kevésbé tudom jól kezelni. A Kone szépen világít, áramvonalas a kialakítása és kellemesen vannak rajta elhelyezve a gombok is. De ez is egy nagy, tenyérbe simuló egér, amit én nehezen tudok pontosan mozgatni. (Kodiak)
A Kone kívülről elmegy, konzervatív forma, semmi forradalmi, nem is volna vele semmi baj, ha nem lennének azok az átkozott villogó színes fények. Be lehet ugyanis állítani, hogy az egér különböző pontjain milyen színekben világítson, és hogy ez a fény milyen ritmusban villogjon, pulzáljon. Ennél kínai piacosabb gagyit ritkán látni, 0 pontot érdemelne, de legyen hármas. A színeknek egy értelme lehetne, ha jelezné, hogy az eszköz épp milyen dpi-re van állítva (az ugyanis elég sok lépcsőben állítható), de ezt nem tudja, így játék közben nagyon kellett figyelni, számolni, hogy épp hol tartok, amikor az érzékenységgel kísérleteztem. (mdave)
SteelSeries Ikari Optical
Újabb észak-európai magból sarjadt versenyző, ezúttal dán: a SteelSeries , a játékhardver Bang & Olufsenje, a letisztult dizájn és a minőségi anyagok, így az aranyból készült komponensek elkötelezett híve.Hogy javít-e a játékminőségen az Ikari Optical aranyozott usb-csatlakozója, talány: az biztos, hogy egyik tesztelő sem számolt be észrevehető javulásról, sőt a legtöbben észre sem vették az aranyat a madzag végén. Az Ikari abból a szempontból is különleges, hogy ez volt az egyetlen optikai (értsd: nem lézeres, hanem még infrás) egér a tesztben. Jóllehet a technológia csak 1600 dpi-s felbontásra képes, a cég még mindig árulja, és esküszik rá – persze azért kihozta a lézeres verziót, biztos, ami biztos. Az utóbbi rózsaszín, nőknek szánt változatát, az Iron Ladyt is kipróbáltuk, lásd lent. Az Ikari a legtöbb hajlattal, kanyarral és domborulattal ellátott egér a tesztben, de, mint az értékelésekből kiderül, ez nem feltétlenül előny.
Technikai adatok:
Maximális felbontás: 1600 dpi. Mintavételezési arány: 1000 Hz.
Maximális sebesség: 1 m/s (3,6 km/h). Maximális gyorsulás: 15 g
Ára: 13 000 Ft
Innen kaptuk: pixel.hu
Lehetne az abszolút kedvencem
Az Ikari külsőre elég low end, igénytelen műanyag, de tulajdonképpen kényelmes, jól kézre áll, bár a hüvelykujjnál itt is elég rossz helyen van a két gomb (a böngészőben az előre és hátra). A dpi csak két fokozatban állítható, és csak 1600 a max. (mdave)
Nem csúnya, de olyan szürkekisegér-benyomást kelt. Nagyon kényelmes a fogása, a Sidewinderrel vetekszik. Kell egy kis idő, hogy megszokd, milyen könnyű, onnantól frankó. A kontroll nagyon jó, de eleinte időnként felemeltem akaratlanul, mert nincs súlya. Ez megszokható. Kicsit lehetne fankibb külseje, viszont a tízezer környéki ára (optikai verzió) és a kényelmes fogása miatt nekem ő a győztes. Húszér' jobb a Sidewinder, a lézeres verzió helyett abban az árban azt választanám. (Strati)
Nekem nagy és lomha egér, kényelmetlen a fogása, a precíz célzást akadályozza a hosszú egértest. (Kodiak)
Futottak még: SteelSeries Iron Lady
A csúcsmodellek közé nem fértek be, de kár lenne kihagyni őket: az egyik érdekesség a SteelSeries egyedülálló, Margaret Thatcherről elnevezett Iron Ladyje, rózsaszínben, rózsaszínű alátéttel és rózsaszínű frottír csuklópánttal. A gyártó már nem árulja, de itt-ott kis szerencsével még kapható. Lézeres, 3200 dpi, de a száraz adatok helyett álljon itt a két női tesztelő véleménye:
A gamer csajok kemények
Gyönyörű. Van belőle fehér is, akiknek túl rózsaszín, de szerintem pont ettől király. Lenne rózsaszín Hummerem is, ha én lennek Paris Hilton, szóval szupercsajos. Az pedig a minimum lenne, hogy minden egérhez adnak padot. Mondjuk a csuklóvédő lehet hogy már tényleg túlzás... de mit ér egy táska kesztyű és kalap nélkül? (maze)
Egyedül a színe nem tetszett, szerintem felesleges ilyen rózsaszínre festeni, mert a gamer csajok amúgy is kemények, és nem szeretik a rózsaszínt. Azért a csuklószorítónak megörültem, mert jó puha volt, persze egy kicsit sem előzi meg a játékból adódó csuklófájdalmakat. Fasza hozzá az egérpad, puha, és tart. (Halál Csilla)
Razer Boomslang
A Razer Boomslangről csak azért emlékezünk meg, mert ő volt az egyetlen, amelynek sikerült fura formájával, rossz fogásával és idétlenül elhelyezett gombjaival egyöntetű közutálatot kiérdemelnie.
„Egy szarvasbogár és egy vonalkódleolvasó frigyéből született” – állítja Strati. „Egy sajtreszelő kényelmesebb lehet. Mivel megfogni lehetetlen, és minden gombot megnyomsz véletlenül, amint hozzáérsz, lehetetlen átadni a gépnek azt, amit szeretnél Egy science-fictionben el tudnám képzelni, mint aliendetektort, a földi életben használhatatlan.” És még egy, enyhébb vélemény:
Díjazom az extrém formát
Első blikkre ronda békatalp a Boomslang, de én díjazom az extrém formát, jópofa. A fogása persze már gáz, talán kettő helyett három ujjal kéne kezelni, a középső ujjal görgetve, de ez nekem nem ment, így kényelmetlenül kellett terpesztenem az ujjaimmal. Borzasztó helyen van a két oldalsó gomb, állandóan megnyomtam őket tologatás közben, de végre egy egér, aminek a szoftverében ki lehet kapcsolni ezeket. (mdave)Innen kaptuk: pixel.hu
És akkor a pontozásos módszerrel kialakított végeredmény:
Meggyőző fölénnyel győzött tehát a Logitech G9x, második az Ikari, harmadik a Sidewinder. Arra a kérdésre, hogy melyik kéne, hárman a G9x-et jelöltük meg, Stratinak meg Sidewinder kéne, ha az ár nem számítana. Ha fizetnie is kellene érte, Ikarit venne.
Billentyűzetek
Microsoft Sidewinder X6
Bár az egerek mellett kipróbáltunk néhány gamereknek szánt billentyűzetet is, a legjobbakat, a legújabbakat sajnos nem sikerült minden gyártótól beszereznünk, így nem lett volna fair az összehasonlítás. A másik gond az volt, hogy bár egereket szívesen próbálgat az ember napokig, a billentyűzetre mindenki sokkal kényesebb: volt olyan potenciális tesztelő, aki vetett egy pillantást a keyboardra, majd közölte, hogy ő ehhez hozzá sem hajlandó érni, mert túl kicsi rajta az enter billentyű, vagy mert rossz helyen van a backspace, a folyton útban lévő funkciógombokról nem is beszélve.
SteelSeries 6G
Szöveges véleményt azért sikerült megfogalmaznunk: a Microsoft és a Razer együttműködéséből született Reclusa fatális tévedés, bűnronda és az elszabott csuklótámasz miatt kényelmetlen is. A SteelSeries Zboardja a cserélhető gamerbetéttel ötletnek jó, de fröccsöntött gyerekjátéknak tűnik, és nagyjából úgy is működik. És vajon miért gondolták a Logitech G15 tervezői, hogy valaki játék közben rss-feedeket meg időjárás-jelentést akart olvasgatni a billentyűzetbe épített monitoron?
Két tesztalany magasan kitűnt a többiek közül: a Microsoft Sidewinder X6 szép is, ergonomikus is, és sokat is tud, a lecsatolható és jobb oldalról balra áthelyezhető num padtól az állítható fényerejű háttérvilágításig, a modern dizájn kedvelőinek jó szívvel ajánljuk. A konzervatív, letisztult ízlésű gamerek pedig válasszák a SteelSeries 6G Professional Gaming Keyboardot: annyira profi, hogy egyetlen extra funkciógomb sincs rajta, nem világít, nem énekel, és pontosan úgy néz ki, mintha egy MIT-labor pincéjéből került volna elő tizenöt éves kallódás után. Nem usb-s, hanem ps2-es, belül aranyból van, és a – cserélhető – billentyűk úgy járnak, olyan kielégítő csattanással, hogy minden egyes fegyverváltás külön élmény. Ez a cikk is SS6G-n készült, ugye látszik rajta?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
