A Facebook megöli az iWiW-et?

Hogy megy a Facebooknak Európában?

300 millió aktív felhasználónk van a világon, ebből 58 millióan az USA-ban, a többiek más országokban. Európa nekünk nagy területnek számít, 90 millió aktív felhasználóval, ezen belül Nagy-Britanniában 20, Franciaország és Olaszország 11-12 körül, Törökország 14 millióan. Magyarországon úgy 450 ezer aktív felhasználónk van. Aktívnak azt nevezzük, aki az elmúlt hónapban belépett, a regisztráltak száma ennél több.

Az országos reklámkonferencián, ahol előadást tartott, állítólag azt mondta, hogy a Facebook egy éven belül megelőzi az olyan helyi közösségi szájtokat, mint a mi iWiW-ünk.

Azt mondtam, hogy minden piacon felvettük a küzdelmet a lokális szereplőkkel. Spanyolország példáját használtam, ahol a Tuenti nagyon erős játékos, de néhány hónapja megelőztük. Franciaországban hasonlóan erős egy Skyrock nevű cég, őket is lehagytuk. Amerikában a MySpace-t, Nagy-Britanniában a MySpace-t és a Bebót is. Ott a Facebook már a második legnagyobb szájt, hatalmas intézmény, nálunk csak a Google nagyobb. Ugyanez a helyzet Olaszországban is.

Biztos abban, hogy a Facebook egy éven belül megöli a lokális konkurenciát?

Nem áll szándékunkban gyilkolni. A közösségi hálózatok más céllal is működhetnek, mint a Facebook. Jó példa erre a Twitter, amiről sokan kérdik, hogy veszélyt jelent-e nekünk. De a Twitter teljesen más utat jár, mint mi. Én ugyanannyit használom, mint a Facebookot. Kétségtelen, hogy az is az emberek idejéért verseng, de teljesen másképp használják, én is másképp használom, mint a Facebookot.

Azért csak megpróbálták megvásárolni...

Mert technikailag nagyszerű. Ami a valós idejű keresést illeti, nagyon jól illeszkedne a Facebookhoz. Ők nem mentek bele az üzletbe, és ez rendben is van. Arról nem tudok, hogy az itteni közösségi szájtokat hogyan használják az emberek, másképp-e, mint a Facebookot. De a MySpace például szórakoztató portál, Angliában a Bebo is teljesen más, és jut hely mindannyiuknak. Az lehet, hogy nem fogják őket olyan sokat használni, mint korábban.

Az expanzióba nem fér bele a felvásárlás? Miközben terjeszkednek, nem vesznek meg helyi közösségi szájtokat?

Ezt kérdezték már tőlünk máshol, például Németországban is. De a Facebook olyan mértékű növekedést produkál, hogy soha nem volt szükség felvásárlásokra. Biztos vagyok benne, hogy a vezetés folytatott megbeszéléseket más szájtok akvizíciójáról, de én csak az európai fejlesztésért felelek. Egyébként sok ilyen döntés születik akkor, amikor van értelme, amikor technológiáról van szó. Ott van például a Friendfeed, azt megvásároltuk, nagyszerű technológia, nagyszerű fejlesztőkkel.

Mark Zuckerberg, a főnöke – hívhatom a főnökének?

... ő a főnököm főnökének a főnöke...

... egyszer azt mondta, hogy a Facebook nem más, mint kommunikációs forradalom. Ezt vajon hogy értette? Mi olyan forradalmi a Facebookban?

A Facebook egyrészt lehetőséget ad a megosztásra és az egymással való kommunikációra. Ha arra gondolunk, mit osztottak meg egymással az emberek a neten öt évvel ezelőtt, és mit most, látszik, hogy teljesen különböznek a szokások. A Facebook lehetővé teszi a fotók, bármilyen információ, linkek, videók megosztását azzal, akivel az ember szeretné. Másrészt az emberek kezébe adja az irányítást, vagyis hogy azt osszák meg, és azzal osszák meg, akivel akarják. Olyan sokat vagy olyan keveset, amennyit csak szeretnének. Ez benne a forradalmi. Hatalmat ad az ember kezébe. Az egész éthoszunk erről szól: a megosztásról, és a világ nyitottá, összekapcsolttá tételéről.

Hány barátja van a Facebookon?

Négyszáz, és van egy rajongói oldalam is, ők vannak úgy nyolcezren.

A négyszáz az normális? Sok, vagy kevés?

Az átlagos felhasználóknak 120 barátjuk van. Ahogy én használom a Facebookot, ezek az ismerősök mind olyanok, akikkel beszélnék, találkozom a való életben is. Vannak, akik egoisztikus okokból használják a szájtot, ők általában fiatalabbak, és sok ismerőst összegyűjtenek; az idősebbek inkább arra használják a Facebookot, hogy menedzseljék a már kialakított kapcsolataikat. Nekik kevesebb barátjuk van, de őket jól ismerik, és bizalmas kapcsolatban állnak velük.

Mikor kezd már el a Facebook nyereséget termelni?

Épp a múlt héten jelentettük be, hogy pozitív a cash flow-nk, ami azt jelenti, hogy több pénzt keresünk, mint amennyit költünk. Az üzleti modellünk tehát működik.

Mi is pontosan az üzleti modell?

Az üzleti modell stabil lábakon áll, egész pontosan három lábon. Egyrészt ott vannak a közvetlen reklámeladások, a saleseseink kapcsolatban vannak a három legnagyobb médiaügynökséggel, bocsánat, a legnagyobb ügynökségekkel. Van egy belső sales-szervezetünk, amely a közepes méretű ügynökségeket kezeli, és persze ott van az önkiszolgáló részlegünk is, amely lehetővé teszi, hogy bárki hirdessen a Facebookon. Nagyon jól célzott hirdetésekről van szó, amelyekért hitelkártyával lehet fizetni.

Ezen a területen a legerősebb játékos nyilvánvalóan a Google. Közvetlenül versenyez tehát a Facebook a Google-lel?

Nem mondanám, hogy közvetlenül, hiszen a Google kereséssel foglalkozik , mi pedig még nem. Bár a Microsofttal kötött egyezség keretében keresőként a Binget használjuk, közben megpróbáljuk kitalálni, mit is jelent a keresés a Facebookon. A keresést manapság algoritmusok, tehát a technika működteti, míg a facebookos keresést az emberek működtetik majd valós időben, illetve az, amit egymással kommunikálnak. A kérdés az, hogyan egyeztetjük össze a kettőt: ha beír az ember egy keresőszót, egyrészt megtalálhatja, hogy mit mond a Bing, másrészt megtalálja azt is hogy mit mond a többi 300 millió facebookozó.

Nem tudom, látta-e a Wired cikkét, amelyben arról van szó, hogy a Facebook nemcsak hogy meg akarja verni a Google-t, de maga akar az internetté válni. Valóban ilyen magasra törnek?

A Connect révén a Facebook jelen tud lenni az az egész interneten, a Facebookon kívül is, és a Connect programnak már legalább 10-12 000 tagja van. Így a világ bármely szájtjából lehet közösségi szájt, és kihasználhatják a facebook-platformban rejlő lehetőségeket. Belogolhat az ember egy szájtra, és hozhatja magával a kapcsolatait, szűrheti a tartalmat aszerint, hogy az ismerősei milyen véleményt fogalmaztak meg valamiről, tehát szeretnénk a Facebookot ott látni az egész weben. Nekünk is jó, de a felhasználóknak is jó. Hogy ez azt jelenti-e, hogy nekimegyünk a Google-nek, és dominanciára teszünk szert a neten, kimondva nagyon agresszíven hangzik, de a célunk mindenképpen az, hogy a Facebook-platform ott legyen a weben, a mobiltelefonon és az asztali gépen is.

A „nagy Facebook-fal” kifejezés arra utal, hogy a Facebook nem engedi a Google-t keresni saját oldalain, elzárja előle az információt. Tényleg erről van szó?

Először is ott a privacy, a magánszféra kérdése. Azt kitalálni, hogy mi legyen a Google-lel, amely a mi felhasználóink adataiban keresne, nem egyszerű. Másodsorban még mindig gondolkodunk azon, hogy mit jelent pontosan a közösségi keresés, a facebookos keresés, tehát nem igazán nyithatjuk ki a Google előtt, amíg ki nem találtuk, hogy mi magunk mihez kezdjünk vele. Ugyanez a helyzet a Twitterrel. A Google-lel nem lehet rajta keresni, valószínűleg ezért fogja megvásárolni a Google a Twittert, hiszen akkor egy csapásra egyesíthetik saját algoritmikus keresőjüket a Twitter közösségi keresőjével. Annak tehát, hogy a Google nem keres a Facebookon, elsősorban magánszféra-védelmi és technikai okai vannak.

A Google most uralja a piacot, főleg ami a hirdetési bevételeket illeti. Mennyiben fejlettebb, innovatívabb modell a Facebooké, mint a Google-é?

A modellek hasonlóak, mégis különböznek. A Google-é fantasztikus modell, amely működik. Működik a felhasználó szempontjából, és ez az alapértelmezett kereső, mert kielégíti a felhasználók igényeit. És működik a brandek oldaláról is, mert a vásárlás helyén (point of purchase) éri el az embereket. Ha valaki Adidas edzőcipőkre keres, valószínűleg Adidas edzőcipőt akar vásárolni, így az „Adidas edzőcipő” kifejezést érdemes megvásárolni.

Mi feljebb helyezkedünk el a marketingtölcsérben. A Google jórészt az igények kielégítéséről szól, mi inkább az igények generálásában játszunk szerepet, és aztán toljuk lejjebb a fogyasztókat a vásárlás irányába. A kettő vidáman elfér egymás mellett.

Az, hogy a Facebook a Microsoftot és nem a Google-t választotta keresőként, mégis arra mutat, hogy nem társulni, hanem versenyezni akar vele.

Nemcsak a keresésről van szó, hanem jóval szélesebb körű együttműködésről, de erről Mark Zuckerberget kellene megkérdeznie. És a Bing kiváló termék.