Múzeumba került a @

A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (Museum of Modern Arts, MOMA) hétfőn felvette a @-t gyűjteményébe. A jel ezentúl az építészeti és dizájnkollekciót gazdagítja, olyan műremekek mellett, mint a Herman Miller Aeron irodaszéke, a bogárhátú Volkswagen, a Giro Atmos biciklissisak vagy az Apple iPodja.

„A @ megszerzése azon a feltételezésen alapul, hogy egy tárgy fizikai birtoklása többé nem szükséges feltétele a beszerzésnek, és ez szabad kezet ad a  kurátoroknak ahhoz, hogy felcímkézzék a világot, és olyan dolgokat is elismerjenek, amelyeket nem lehet birtokolni és a MoMA gyűjteményébe helyezni – vagy mert túl nagyok (épületek, Boeing 747-esek, műholdak), vagy mert a levegőben vannak, mindekiéi és senkiéi, mint a @ – írta a szerzeményről szóló cikkében Paola Antonelli, a múzeum dizájnkollekciójának kurátora. – A minőség, a relevancia és az általános kiválóság kritériumai ezekre a tételekre ugyanúgy vonatkoznak, mint a MoMA gyűjteményében megtalálható összes tárgyra.”

A @ hosszú évszázadok óta, sőt egyes feltételezések szerint lassan másfél  évezrede velünk van, de amire a MoMA most rátette a kezét, vagyis műtárgyként felcímkézett, az kifejezetten az emailcímekben használt @, amelynek első ilyen célú felhasználása Ray Tomlinson amerikai elektromérnöknek tulajdonítható. Tomlinson munkaadója, a BBN nevű cég a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben részt vett az amerikai hadügyminisztérium számítógépes rendszere, az ARPAnet kifejlesztésében (ezt tekintik az internet elődjének), és őt bízták meg azzal, hogy tervezze meg a hálózatba kötött gépek közti üzenőrendszert. Amikor Tomlinson 1971-ben „kisajátított és újra használatba vett” egy a klaviatúrán már létező, de gyakorlatilag alig használt szimbólumot, jelentős dizájntettet hajtott végre, amely egyrészt „örökre megváltoztatta a @ jelentőségét és funkcióját, másrészt identitásunk jelentős részévé vált, már ami a másokkal való kapcsolattartást és kommunikációt illeti” – írja a múzeum kurátora.

Kutya, macska, malac, majom

A @ írógépen először 1885-ben tűnt fel a karakterek között; angolul már akkor is „at”-nek mondták, mint most, és a „darabonként”, „á” kereskedelmi fogalmat jelölte. (10 dinnye á 100 forint = 1000 Ft.) A @ karrierje azonban ennél jóval korábban kezdődött. Egyes nyelvészek szerint a jel az i.sz. VI.-VII. századtól a latinban az ad prepozíciót (-ra, -ért, -hoz, - ig, stb.) helyettesítető összevont betű, ligatúra volt .

Mások szerint az olasz reneszánszban az amforát mint mértékegységet jelölték így, és ennek nyomai máig fellelhetők egyes újlatin nyelvekben, ahová viszont érdekes módon valószínűleg arab közvetítéssel került. Létezik olyan teória is, amely szerint a @ a francia à-ból fejlődött ki, és Franciaországban, illetve Svédországban ma is így használják, feltehetően azért, mert lusták felemelni a kezüket a papírról, amikor az ékezetet teszik az a betűre.

Az amforaelméletet látszik erősíteni, hogy az arroba szó ma spanyolul és portugálul is mértékegységet, mégpedig a metrikus rendszer bevezetése előtt használt mértékegységet jelent: Spanyolországban és Mexikóban 11,5 kg-nak, Portugáliában és Brazíliában kb. 15 kg-nak felel meg. A @-t spanyolul és portugálul is arrobá-nak nevezik, franciául arobase-nak vagy arrobe-nak.

A többi országban azonban egyszerűen ránézéses módszerrel nevezték el a @-t, vagyis úgy hívják, amire szerintük a legjobban hasonlít. Oroszul a @ собака (szabáka, kutya), állítólag azért, mert a szovjet DVK számítógépeken a jel leginkább kutyára emlékeztetett. Olaszul chiocciola (csiga), görögül παπάκι (papáki, kacsa) kínaiul hsziao laosu (kisegér).

Finnül kissanhnta (macskafarok), norvégül grisehale (malacfarok), németül Affenschwanz (majomfarok), esetleg Klammeraffe (lógó majom).

Dánul és svédül snabel, illetve snabel-a (elefántormány).

Héberül שטרודל (strudel, vagyis  rétes).

Katalánul ensaïmada, ami egy Mallorcán népszerű csiga alakú sütemény.

Csehül és szlovákul zavináč, vagyis heringbe göngyölt savanyúság.

A magyar ebben a tekintetben is teljesen egyedülálló, ugyanis semmilyen más nyelven nem hívják kukacnak a @-t, igaz, a szó keletkezése a homályba vész, és feltalálóját valószínűleg már nem lehet azonosítani.

Korszerű felhasználási módok

A programozók is előszeretettel vetették magukat a ritkán használt @-ra, így az mást és mást jelent a különböző programnyelveken. A C#-ban például bizonyos fajta stringeket (karaktersorokat) jelöl, a Javában annotációkat, a Pascalban a változók helyét, a Rubyban meg változókat.

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a spanyolban és a portugálban egészen különös jelentést nyert a @, dzsókermorfémává vált, amely képes arra, hogy – legalábbis írásban –  eltüntesse a nemek közötti különbségeket. Abban a spanyol mondatban például, hogy Hola l@s viej@s amig@s y l@s nuev@s amig@s!, (Sziasztok, régi barátok és új barátok) nem lehet eldönteni, hogy hím- vagy nőnemű barátokról van-e szó, míg ha csupa o lenne a @-k helyén, akkor férfiakról, ha meg a, akkor nőkről beszélnénk.

További intuitív felhasználási módok: az @-t az anarchisták előszeretettel használják jelük, a körbe zárt A leírására, az angol nyelven sms-ezők az at kiváltására, a Twitteren és a blogokon pedig gyakran jelöli a publikus, de meghatározott személynek szánt üzeneteket. Azt például, hogy Szeretlek, Lajos! a Twitteren úgy kell mondani, hogy @Lajos: Szeretlek!