Zoltán
19 °C
32 °C

A világ következő ura: Zuck

2010.09.27. 00:17
A Vanity Fair szerint a Facebook alapító-vezérigazgatója az új Cézár. Mark Zuckerberg, vagyis az új Cézár egy Acurát vezet, bérelt házban lakik, azt mondja, nincsenek nagy igényei, és eddig mindenkinek ellenállt, aki meg akarta tőle venni kézen-közön szerzett, majd nagy gonddal felnevelt gyermekét, a világ legnépszerűbb közösségi hálózatát. Ha a tőzsdére venné a céget, egycsapásra a világ leggazdagabb huszonévese lehetne.

Huszonhat évesen a világ legfiatalabb milliárdosa lehetne, elméleti vagyonát négymilliárd dollárra becsülik. A Vanity Fair októberben megjelenő, de már kiszivárogtatott toplistája szerint ő a világ legbefolyásosabb embere – Steve Jobs, a Google-t alapító Larry Page és Sergey Brin, illetve Rupert Murdoch előtt. Nem beszélve Ralph Laurenről, Johnny Deppről és Lady Gagáról.

Írtak róla több könyvet, októberben bemutatják a róla készült filmet, és a sajtó minden rezdülését követi: legutóbb a New Yorker közölt róla terjedelmes portrét, amelyben minden apró részletre fény derül a kedvenc színétől (kék) a kedvenc könyvéig (Orson Scott Card: Végjáték).

Mark Zuckerberg Médiacézár
Mark Zuckerberg Médiacézár

Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója az új Cézár. De mint a legtöbb Cézár, ő sem a legtisztább körülmények között jutott a csúcsra – baklövésein, elszólásain, jellemhibáin hosszasan csámcsog a techvilág. Amikor a New York Times blogja, a Bits idén áprilisban egy meg nem nevezett Facebook-alkalmazottat idézve megírta, hogy Zuckerberg állítólag nem törődik a magánszférával, kisebb botrány kerekedett; és amikor Zuckerberg beismerte, hogy évekkel ezelőtt egy chates beszélgetésben „ostoba faszoknak” nevezte a Facebook felhasználóit, a hírt előkelő helyen tálalták a nagy lapok a Washington Posttól a Hindustan Timesig. A Cézárokat mindig kiemelt figyelem övezi, de Zuckerberg nem akármilyen Cézár: cége elképesztő mennyiségű adatot gyűjt össze felhasználóiról, és ha beválnak nagyra törő tervei, valóban elképzelhető, hogy ő lesz a világ ura. És melyik világ akar olyan urat magának, aki ostoba faszoknak tartja alattvalóit?

Green Day, Shakira, forradalom

„Hátba szurkálós, ármánykodó, érzéketlen”; „egyszerre szégyenlős és pimasz” – így jellemzi Jose Antonio Vargas a New Yorkerben megjelent cikkében Mark Zuckerberget (barátainak és ellenségeinek csak Zuck). A világ legnagyobb, jelenleg 500 millió regisztrált tagot számláló társas hálózatának megalkotója New Yorktól 40 kilométerre északra, a tízezer lakosú Dobbs Ferryben született, és ott is töltötte gyerekkorát.

Edward Painless Zuckerberg
Edward Painless Zuckerberg

Édesanyja, Karen háztartásbeli, apja, Edward fogorvos, aki webszájtján Painless Dr. Z-ként reklámozza magát, és azzal büszkélkedik, hogy megkíméli pácienseit a fájdalomtól. Marknak három lánytestvére van, Randi, Donna és Arielle; Facebook-profiljából kiderül, hogy szereti a Green Dayt, Jay-Z-t, Taylor Swiftet és Shakirát; érdekli a minimalizmus, a forradalmak és a vágy felszámolása.

Vargas szerint élőben Zuckerberg sápadt, közepes testfelépítésű, és nem túl magas, csak úgy 173 centi, de magasabbnak tűnik, mert úgy tartja magát, mintha madzagon lógna. Szürke pólóban, farmerben és sportcipőben jár, és bár kitűnően tud koncentrálni, amikor nem érdekli, mit beszél a másik, hajlamos félrenézni és azt hajtogatni, hogy „yeah, yeah”. Nincs tévéje, szeret a kertben sütögetni, és színtévesztő (a pirosat keveri a zölddel). Hát ő lenne az új Cézár.

Jobban haladt a tanárnál

A kis Mark elsősorban a technika iránt fogékony apja hatására már korán programozni kezdett: barátaival számítógépes játékokat írt, és olyan tehetségesnek bizonyult, hogy tizenegy éves korára szülei magánoktatót fogadtak, aki hetente egyszer jött a házhoz. David Newman, Zuckerberg akkori tanára a New Yorker szerzőjének azt mondta, a kis Zuckerberg csodagyerek volt, akivel még ő is nehezen tartotta a lépést. Később nyomát vesztette, és ő lepődött meg a legjobban, amikor kiderült, hogy a Facebookot volt tanítványa hozta létre.

Zuckerberg a híres Exeter bentlakásos gimnáziumban végzett, ahol klasszika-filológiát tanult, és az iskolai vívócsapat kapitányságáig vitte. Közben folyamatosan foglalkozott programozással is, olyannyira, hogy egy szoftverét, a Synapse nevű intelligens zenelejátszót az AOL és a Microsoft is meg akarta tőle venni. Zuckerberg mindkét ajánlatot elutasította.

2002-ben a Harvardon, a világ egyik legrangosabb egyetemén kezdett tanulni – mint közismert, itt született a Facebook, amelyre kezdetben csak az egyetem hallgatói iratkozhattak fel, és csak 2006-ban nyílt meg mindenki előtt. És hogy milyen körülmények között született? Több egymástól független beszámoló szerint Zuckerberg a Facebook ötletét egész egyszerűen lopta.

Zuckerberget másodéves korában megkereste három idősebb hallgatótársa – Divya Narendra alkalmazott matematikus és a Winklevoss ikrek, Cameron és Tyler –, és arra kérték, hogy segítsen nekik felépíteni egy közösségi szájtot, amit Harvard Connectionnek neveztek.

Tyler és Cameron Winklevoss. Egypetéjű ikrek, de egymás tükörképei - egyikük bal-, másikuk jobbkezes. Feladat: azonosítsa őket a képen!
Tyler és Cameron Winklevoss. Egypetéjű ikrek, de egymás tükörképei - egyikük bal-, másikuk jobbkezes. Feladat: azonosítsa őket a képen!

A két méter magas, teuton félisten kinézetű Winklevossék mellesleg az egyetem abszolút sztárjai voltak, a Harvard evezőscsapatában versenyeztek (később az amerikai válogatott tagjaiként a pekingi olimpián is indultak, hatodikként végeztek), és tagjai voltak az egyetem legelitebb társaságának, az 1791-ben alapított Porcellian Clubnak. Zuckerberg, aki csak vágyott a cambridge-i elitklubokba, de soha nem vették fel egyikbe sem, eleinte segített nekik, aztán inkább úgy döntött, megcsinálja a szájtot saját magának, Facebook néven. Egy korabeli, a Silicon Alley Insider által nyilvánosságra hozott chatlog szerint így gondolkodott az ikrek Harvard Connectionjéről:

FRIEND: so have you decided what you are going to do about the websites?

ZUCK: yea i'm going to fuck them

ZUCK: probably in the year

ZUCK: *ear

A Winklevoss ikrek természetesen nem hagyták annyiban a dolgot: amikor a Facebook kezdett sikeressé válni, és végleg maga mögött hagyta önerőből összehozott, ConnectU-ra átkeresztelt közösségi szájtjukat, beperelték Zuckerberget és a céget. „Ellopta a pillanatot, ellopta az ötletet és ellopta a megvalósítást” – mondta Zuckerbergről Cameron Winklevoss a New Yorker szerzőjének. Bár Zuckerberg végig tagadta a vádakat, a Facebook egy peren kívüli megegyezés keretében tavaly teljes titokban 65 millió dollárt fizetett Winklevosséknak – az ügyletre úgy derült fény, hogy a felpereseket képviselő ügyvédi iroda dicsekvésből közzétette a hírt . A történet prominens szerepet kap Ben Mezrich Facebookról írt pszeudo-tényregényében, és az abból készült filmben, a The Social Network-ben.

The Social Network

A The Social Networköt (A közösségi háló), David Fincher filmjét az USA-ban a New York-i filmfesztiválon idén szeptember végén, Magyarországon novemberben mutatják be. A film már azelőtt megosztotta a kritikusokat, hogy a tréleren kívül bármit is látni lehetett volna belőle, elsősorban az ötletadó személye és korábbi munkássága miatt. Ben Mezrich, akinek könyvéből a forgatókönyv készült, maga is a Harvardon végzett még 1991-ben, és összesen nyolc könyvet jegyez. Legismertebb munkája, a Bringing Down the House arról szól, hogyan fosztja ki néhány blackjackező MIT-s egyetemista a Las Vegas-i kaszinókat a kártyaszámolásos módszerrel. Mezrichet már akkor azzal vádolták, hogy a könyv a dokumentarizmus és a fikció határán egyensúlyoz, és a szerző  túl sokszor hagyatkozik saját képzeletére. Ez állítólag nincs másképp a Facebookról írott könyvével sem, amely egyébként a filménél sokkal hangzatosabb címet kapott: The Accidental Billionaires: The Founding of Facebook, A Tale of Sex, Money, Genius, and Betrayal, vagyis A véletlen milliomosok: A Facebook alapítása, mese a szexről, a pénzről, a zsenialitásról és az árulásról.

A legszegényebb gazdag

A 2004-ben alapított Facebook, amit Zuckerberg még ugyanabban az évben elköltöztetett az USA keleti partjáról Kaliforniába, a Szilícium-völgybe, évekig veszteséges volt. Tavaly a Wired magazin már bőven Zuckerberg Google-verő világuralmi terveiről cikkezett, miközben a Facebook az előző  évben még mindig nem termelt nemhogy egyetlen cent nyereséget, de bevételt sem. Aztán 2009-ben az 550 milliós tervvel szemben befolyt 800 millió, és 2010-re 1-2 milliárd dolláros bevételt várnak az elemzők.

A bevétel hiánya azonban már a kezdetek kezdetén sem riasztotta el az érdeklődőket, akik jó szemmel felismerték a potenciált a páratlan ütemben növekvő közösségi hálózatban. Ahogy annak idején az AOL és a Microsoft a Synapse-re, úgy vetették magukat a felvásárlásban érdekelt cégek évekkel később a páratlan ütemben növekvő Facebookra – Zuckerberg azonban mindannyiójukat elzavarta.

Az egyik legjobb sztorit David Kirkpatrick írja le a The Facebook Effect című könyvében. 2005-ben Michael Wolf, az MTV elnöke szemet vetett a Facebookra, és úgy környékezte meg az akkor 21 éves Zuckerberget, hogy felajánlotta neki: magánrepülőgéppel repíti haza New York államba a szüleihez. Zuckerberg elfogadta a meghívást, és Wolf az ötórás repülőút alatt ígért neki fűt-fát: 800 millió dollárt készpénzben, illetve összesen 1,5 milliárdot, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Zuckerberg viszont hajthatatlan maradt. „Nincs igazán szükségem semennyi pénzre. Különben sem gondolom, hogy még egyszer támad egy ilyen jó ötletem” – mondta Wolfnak.

Egy évvel később Terry Semel, a Yahoo akkori vezérigazgatója egymilliárd dollárt ajánlott a Facebookért, de Zuckerberg őt is elzavarta. „Nem találkoztam senkivel –  mindegy, mennyi idős, akkor 22, most 26 – szóval soha nem találkoztam senkivel, aki csak úgy lemondana egymilliárd dollárról. De ő azt mondta: »Nem az ár számít. Ez az én gyerekem, és folytatni akarom, amit elkezdtem, nevelni akarom«” – emlékszik vissza Semel a kudarcba fulladt kísérletre.

A legszegényebb gazdag

A cég értékét és a 24 százalékban tulajdonos Zuckerberg potenciális vagyonát nehéz megbecsülni (a maradékot magán- és társasági befektetők birtokolják). A Facebook a legóvatosabb becslések szerint 10, a legvadabbak szerint több mint 30 milliárd dollárt is érhet. 2007-ben a Google-lel versengő Microsoft 240 millió dollárt fizetett a cég részvényeinek 1,6 százalékáért, aminek alapján a Facebook akkori értéke 15 milliárd dollárra volt tehető – vagy legalábbis ennyire értékelte a Microsoft.

Augusztus végén a Financial Times azt írta, hogy van, aki már 76 dollárt is fizetett a tőzsdén még jelen sem lévő Facebook egyetlen részvényéért, ami azt jelenti, hogy a cég értéke eléri a 33,7 milliárd dollárt, és persze azt, hogy a negyedrészben tulajdonos Zuckerberg vagyona elméletben nem 4, hanem 8,5 milliárd dollárt ér.

Nem csoda, hogy a befektetőket évek óta az izgatja a legjobban, hogy tőzsdére viszi-e a céget Zuckerberg, vagy megtartja magánvállalkozásnak, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A tőzsdére menetelről, az IPO-ról szóló pletykák évek óta röpködnek a levegőben. Először 2010-re, majd 2011-re várták, legutóbb a Bloomberg belső forrásokra hivatkozva azt írta, a 2012-es dátum a legvalószínűbb, hogy Zuckerbergnek legyen ideje még több felhasználót szerezni és növelni a reklámbevételeket. Maga az alapító egy július tévéinterjúban azt nyilatkozta, hogy akkor megy a tőzsdére, amikor annak értelme lesz.

Erőszakossága és zárkózottsága mellett Zuckerbergről azt is tudni, hogy meglepően keveset ad a külsőségekre. Magánedzője van ugyan, és szabadidejében éppen nyelvórákat vesz, de rengeteget dolgozik – sokszor ő hagyja el utolsónak a Facebook Palo Alto-i főhadiszállását; egy többéves fekete Acura TSX-et vezet és egészen hosszú ideig kifejezetten lepattant bérlakásokban lakott.

„Ő a legszegényebb gazdag, akit életemben láttam" – mondta róla Tyler Winklevoss.

Most, hogy simán megengedhetné magának, még mindig nincs saját háza: egy négy hálószobás Palo Altó-i bérelt házban lakik barátnőjével. Fiatalkori ballépéseiről Vargasnak azt mondta, sajnálja őket. „Ha felépít az ember egy szolgáltatást, ami befolyásos, és amire sokan támaszkodnak, fel kell nőnie, nem igaz? Azt hiszem, én felnőttem, és sokat tanultam.”