A britek véget vethetnek a semleges netnek

Európában rövidesen megvalósulhat az, ami az USA-ban még hatalmas vita tárgya: az adatátviteli szempontból mindeddig jórészt semleges internet olyan hálózattá válhat, amelyen a szolgáltatók különböző típusú adatcsomagokhoz különböző díjszabást rendelnek. Ha a brit kultuszminiszter, Ed Vaizey által támogatott javaslat törvényerőre emelkedik, az ISP-k – legalábbis Nagy Britanniában – hivatalosan jogot nyernek arra, hogy diszkriminálják a netezőket és a tartalomszolgáltatókat: aki sokat torrentezik vagy YouTube-ozik, többet fizet, mint aki csak levelezésre használja a netet, és a szolgáltatók a nagy forgalmú tartalomgyárakat is fizetésre kényszeríthetik a zökkenőmentes adatforgalomért cserébe.

A tartalomalapú diszkriminációt az ISP-k nagy része támogatja, elsősorban az igazságosság jegyében: aki több sávszélességet fogyaszt, fizessen többet érte. A hálózati semlegesség (net neutrality) megszűnése azonban számos veszélyt rejt magában egy olyan hálózaton, amely kialakulásától kezdve a „minden adat egyenlő” elvet követte. Többek között lehetőséget ad a szolgáltatóknak a cenzúrára, és arra, hogy előnyben részesítsék saját tartalmukat a konkurenciáéval szemben. Egy olyan ISP például, amely egyszerre szolgáltat netet és üzemeltet online videotékát, szélsőséges esetben dönthet úgy, hogy saját tartalmainak bőséges sávszélességet biztosít, míg a többi szájtot ellehetetleníti. A semleges net vége egyes vélemények szerint az internet végét jelentheti, az eddig ismert a formájában mindenképpen.

Jöhet a kétsebességes net?

Ed Vaizey, aki a konzervatív párt színeiben ül a brit parlamentben, egy szerdai konferencián tartott beszédében kiállt a szolgáltatók üzleti érdekei mellett, és közölte: a kormánynak támogatnia kell a különböző minőségű szolgáltatások közti különbségtételt.

„Továbbra is bátorítanunk kell a piacot az innovációra és a különböző üzleti modellekkel, a fogyasztók igény szerinti kiszolgálásával való kísérletezésben – mondta Vaizey. – Ebbe beletartozhatna egy olyan, kétoldalú piac kialakulása, ahol a fogyasztók és a tartalomszolgáltatók választhatnak, hogy mennyit fizetnek a különböző minőségű szolgáltatásokért”. Bár a miniszter szövege (pdf) helyenként egészen homályos, arra lehet belőle következtetni, hogy a brit kormány a tartalomszolgáltatókra rótt különdíjakat sem veti el: „A tartalom- és alkalmazásszolgáltatóknak pontosan tudniuk kell, milyen szintű szolgáltatásban részesülnek, főleg hogyha fizetnek érte”.

A network neutrality elveit Tim Wu, a Columbia Egyetem jogászprofesszora írta le még 2003-ban. Szerinte a fogalmat a hálózati tervezés alapelveként lehet a legjobban megfogni. Wu szerint „ egy maximálisan hasznos nyilvános információs hálózat arra törekszik, hogy minden tartalmat, minden szájtot és minden platformot egyenlőként kezeljen”.

A hálózati semlegességről évek óta zajló vitában hagyományosan az olcsó terjesztésben érdekelt tartalomszolgáltatók (Google, Microsoft, Yahoo) álltak az egyik oldalon, és a sávszélességgel saját érdekeik szerint sáfárkodni kívánó ISP-k (AT&T, Comcast, Verizon) a másikon. A 2008-as amerikai elnökválasztás előtt a Google irtózatos lobbierőket mozgatott meg azért, hogy az elnökségre esélyes Barack Obamát a semleges net pártjára állítsa – az opensecrets.org szerint a cég közvetve Obama ötödik legnagyobb támogatója volt, és vezetői, alkalmazottai és politikai szervezetek révén 803 millió dollárral támogatta a demokrata jelöltet.

Obama a kampány során többször is hitet tett a net neutrality elve mellett, és a hírközlési hatóság, az FCC élére is olyan embert állított, akiről lehetett tudni, hogy támogatja a semleges hálózat elvét. Julius Genachowski azonban számtalan előre nem látott jogi akadályba ütközött, többek között azért, mert az FCC-nek egyes bírósági határozatok szerint nincs törvényi felhatalmazása az ISP-k megrendszabályozására.

Nyilvános hálózat, titkos paktum

Közben onnan érkezett csapás a semleges hálózat elvére, ahonnan a legkevésbé sem lehetett számítani rá. Idén nyáron híre kelt, hogy a Google, a netsemlegesség addigi élharcosa, titokban tárgyalásokat folytat az ellentáborba tartozó Verizonnal, az USA egyik legnagyobb telekommunikációs cégével. A felek eleinte összevissza nyilatkoztak, és tagadták, hogy titkos paktumot készülnének kötni, aztán augusztus elején nyilvánosságra hozták az egyezség szövegét. A paktumból végül közös törvény-háttérjavaslat született, amelyben a felek megegyeztek, hogy a szolgáltatók nem korlátoztatják a hozzáférést a legális tartalomhoz, alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz.

Kritikusai szerint az egyezmény kifejezetten káros a net jövőjére nézve, és éppen arra bizonyíték, miért kell mindenképpen törvényben szabályozni a hálózati semlegességet – nevezetesen hogy a nyilvános hálózat működését ne titkos magánpaktumok határozzák meg.