Kivájja a fület a családbarát gitárerősítő

Kompresszor is van benne

Jenei Miki, a Dokkerman and the Turkeying Fellaz basszusgitárosa: „Hasznos találmány, ha az ember egy kis lakásban lakik egy társasházban, és a basszusgitárosoknak ahhoz a szűk táborához tartozik, akik rendszeresen gyakorolnak is otthon. Kinézetre kicsit csúnya, és a műanyag borítás sem igazán meggyőző, de felvéve határozottan kényelmes. Erőssége a hangja, kis házi gyakorlóerősítőből nehéz kihozni hasonlóan inspiráló hangzást, ráadásul ha jól értelmeztem, a hangszínszabályzók és hangerőszabályzó mellé belekerült egy kompresszor is, ami azért nem feltétlen elvárható egy fülhallgató méretű erősítőtől.

Hátránya, hogy a zsinór egy kicsit rövid, és nagyon hiányoltam hozzá például egy kézi szabályozót, mert a fülhallgatón lévő tekerők kialakítása nem igazán segíti a vakon való tekergetést – ha bármit át akarsz rajta állítani, érdemes inkább levenni a fejedről. Ez a tesztelés során zavaró volt, de egy átlagos gyakorlásnál talán kevéssé szempont, a többség jó eséllyel belövi egyszer, aztán úgy hagyja. Otthoni gyakorláson kívül kiváló lehet egyébként utazáskor vagy backstage-ben is, a legnagyobb kérdés persze nyilván az ára, mert azért egy jó minőségű 15 wattos gyakorló erősítő áránál sokkal többet nem adnék ki érte.”

Vagy látod, mit tekersz, vagy hallod, mit csinálsz

Szémann Tamás, a The Praktikerz gitárosa: „Nekem a tiszta, illetve a minimális overdrive-os hangzás nagyon bejött. Kristálytiszta, pattogós, feszes hangzást adott. Az alaposan torzított viszont egyáltalán nem. Az inkább egy béna boss distorsion hangzást hozott. A magasak szépek, a mélyek persze nem elegek. Az effekt hangzás elég átlagos. A reverb nem rossz, a többi felejthető.

A működés viszont frusztráló. A gombok elhelyezése esélyt sem ad rá, hogy hamar beletanuljon az ember, melyik hol van. Az effektek egy tekerőre helyezése is teljes káosz, mert nem tudod, hogy melyik effektnél jársz. A kiválasztott effekteknél nehezen érzékelhetőek a finomabb változtatások, inkább olyan mintha két állása lenne mindegyiknek. Mivel az összes gomb ugyanolyan tapintású, amit nagy nehezen beállít az ember az effektsoron meg a hangszínen, azt az első hangerőszabályozási kísérlet alkalmával el is tekeri. Megoldás lehetne, hogy leveszed és úgy tekergetsz, de ahhoz, hogy be lehessen állítani, hallani kell, hogy mi történik, viszont ha a fejeden van, nem látod, melyik gombhoz nyúlsz.”

Tanulni kell, mint a barrét

Kolbert András, örök újrakezdő: „Én a gitározni vágyók legszélesebb körébe tartozom: soha nem jutok túl a lelkes amatőrségen, viszont legalább minden vackot megveszek, amiről süt, hogy hirtelen nagyot dob az alig létező képességeimen. Az amPhones is ilyen, ha nem lenne egy nagyjából ugyanennyiért árult multieffektpedálom, nem gondolkoznék sokat azon, hogy kell-e egy olyan fülhallgató, ami minden nehézség nélkül torzított dögöt csinál a gitáromból.

A többiek mindenféle finombeállításokról beszéltek, nekem az is nehezemre esett, hogy felfedezzem a lényegi különbséget az effektgomb egy-egy állása között. Az, hogy két állás között fokozatok is vannak, csak akkor derült ki, mikor elolvastam, hogy a valóban zenélni képes kollégák mit írtak a cuccról. Azt viszont megerősítem, hogy kevés ilyen körülményesen beállítható szerkezettel találkoztam életemben. Sokat segített volna, ha valami olyan logika mentén helyezik el a gombokat, amit a tervezőkön kívül más is megért. Így inkább maradok a pedálnál, amit eleve arra találtak ki, hogy az ember megtapossa, ha valamit változtatni akar.”