Próbálja ki, milyen nehéz lelőni egy repülőt

Magyar haditechnika-őrültek régi programjával próbálhatja most ki bárki, mennyire egyszerű valójában egy ahhoz hasonló mobil rakétavédelmi rendszerrel lelőni egy repülőt, mint amit a jelek szerint az oroszbarát lázadók használtak a maláj gép ellen Kelet-Ukrajnában.

A szimulátorban egyebek mellett a SZA–75 Dvina, a SZ–75 M3 Volkov és a SZ–125M1 Néva rendszereket használhatjuk, a gép felrobbantói pedig 9K37 Bukkal lőttek. A felsoroltak közül sok hasonló, úgynevezett félaktív lokátoros önirányítású alapelven működik. (A cikk korábban azt állította, hogy a 2K11 Krug is ilyen, azonban ez nem igaz, a Krug úgynevezett parancsközlő távirányítású rendszerű rávezetést használ.)

Egy kukkot sem ért abból, amit eddig írtunk? Pont ez a lényeg, a szimulátor ugyanis azoknak készült, akik annyira odavannak a katonai cuccokért, hogy egy olyan kezelőfelületen is hajlandóak játszani, ami láttán még a spártaiak is sírva fakadnának. A játék készítői az adott fegyver kezelőpaneljének fényképeit használták fel ahhoz, hogy létrehozzák a harci helyzetek élethű szimulációját. Nincsenek pontszámok, például, szóval aki azért vágna bele, az el se kezdje.

Természetesen utasszállító gépre nem lőhetünk vele, de a célpontok között sok olyan van, ami egy NATO-Varsói szerződés háborúban elrepülhetett volna felettünk. U2-es kémrepülő Szverdlovszkból, B–52-es Vietnam felett, F–4E Phantomok a Sinai-félszigetnél, F–117-es lopakodó Belgrád környékén (egy ilyet valóban sikerült lelőni).

És hogy mennyire könnyű egy ilyet használni? Ha az ember az alapokkal sincs tisztában, akkor semennyire. Viszont ha már annyit tudunk, milyen sorrendben és ritmusban kell megnyomkodni a gombokat, jóval közelebb jutunk egy repülő lelövéséhez. Például ha katonaviselt oroszbarát lázadók vagyunk, és egy orosz tanácsadó leírja, hogy lépésről lépésre mit kell csinálni.

A szovjet fegyverrendszerek egyik tervezési alapelve ugyanis az volt, hogy ami bevált, azon nem változtattak. Így lehet az, hogy a légvédelmi rakétaindító rendszerek kezeléséhez sok szakértő szerint elég, ha az embert egyszer, mondjuk negyven éve, sorkatonai szolgálat alatt kiképezték valami hasonló rendszerre. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy a rendszer bonyolultságát kifejezetten az egységsugarú katonára méretezik, mint az aknavetők vagy a vállról indítható rakéták esetében, de azért nem is annyira bonyolult, ha sejtjük, hova kell nyúlni.

A programhoz részletes leírás is tartozik, amiből kiderül, hogy melyik gombbal kell bekapcsolni a radar üzemeltetéséhez szükséges erőforrást, aztán a tűzvezető rendszert, aztán magát a radarantennát megforgató szerkezetet. Aki igazán belemélyed a dologba, a célfelderítés és -követés művészetét is kitanulhatja, de azt már például nem, hogy milyen alapelvek szerint telepítik ezeket a fegyvereket (ezt a játék egyes küldetéseinek kezdeti beállításai alapból intézik).

A maláj gép lelövésével kapcsolatban fontos tudni, hogy az ilyen rendszer önmagában nem képes különbséget tenni a harci és a polgári repülők által egyaránt sugárzott azonosító információ között, így ha nincs kapcsolat egy légiforgalmi adatbázissal, a kezelő nem látja, hogy fegyvertelen gépről van-e szó. A „nem látja” a jó kifejezés, hiszen aki egy ilyen járműben ül, az igazából nem látja a célpontot, csak egy kis pöttyöt egy radarképernyőn, mellette a sebességet, a magasságot és az irányt megadó adatokkal. Ezért fontos, a tűzparancs kiadását felelős katonára bízni. Amikor nem ilyen ember ül a megfelelő székben, akkor történnek olyanok, mint a mostani, ukrán eset, vagy amikor a USS Vincennes nevű amerikai hadihajó támadó vadászgépnek nézett egy iráni utasszállítót, és lelőtte azt. Ebben az utóbbi esetben 290 ember veszett oda, köztük 66 gyerek.

A magyar fejlesztésű játék (aminek valójában semmi köze az ukrajnai eseményekhez azon túl, hogy itt is és ott is a rakétavédelmi rendszerek a főszereplők) tehát jól mutatja, hogy kis gyakorlással bárki képes működtetni egy Buk-jellegű fegyverrendszert. A lázadók egyes hírek szerint meg is tudták javítani az eredetileg sérülten szerzett fegyvert, így elég valószínű, hogy lőni is tudtak vele anélkül, hogy egy nyolc év alatt, magyar amatőrök által fejlesztett játékot hívtak volna segítségül.