Orsolya
7 °C
19 °C

Rúpiában számol az indiai okostelefon

2014.08.09. 00:40
Annak, aki okostelefont szeretne, de nem akar kétszázezer forintot költeni csak azért, hogy Iphone-ja legyen, és valamiért a Samsungért, a HTC-ért, a BlackBerryért és a többi bejáratott márkáért sincs oda, a globalizált fogyasztói társadalom nyújt megoldást. Ez a valaki ugyanis vehet kínai telefont. Sőt: akár indiait is.

A kínai és indiai telefonok meghatározása egyszerű: nem elég, hogy Kínában vagy Indiában szerelik össze őket (hiszen ez nagyrészt az első bekezdésben felsorolt márkákra is igaz), a márkának vállaltan kínainak vagy indiainak kell lennie. A már tesztelt Zopo készülékek után most itt van ugyanaz turbánban: megnéztük, mit tud az indiai Karbonn zászlóshajója, a Titanium X.

Ismerős részletek

Az öthüvelykes, full HD felbontású telefon ennek megfelelően átlagos méretekkel és súllyal rendelkezik. Ha ránézünk, kicsit olyan, mintha a tervezők több telefont is le szerettek volna másolni egyszerre, aztán a másolás felénél mindig abbahagyták volna. A kijelzőnél szélesebb, markáns műanyag hátlap miatt a készülék kicsit úgy néz ki, mint a Nokia Lumiák, de csak fekete és fehér színt lehet választani a boltban, a kanárisárga és a Fradi-zöld itt nem opció.

Az óvatosan ívelt formák a Nexus 5 formatervét idézik, erre erősítenek rá az érintésérzékeny gombok az előlap alján. A kijelző körül futó fémkeret a hivatalos magyarázat szerint azért kellett, hogy a tervező ezzel irányítsa a felhasználó figyelmét a képernyőre, vagyis a telefon legfontosabb értékére. A nem hivatalos változat szerint ez a fémkeret már az iPhone 5s szélén sem nézett ki rosszul.

Az iphone-os vonalat erősíti az a kis pöcök is, ami kísértetiesen emlékeztet az Apple telefonjainál a SIM-kártyahely kinyitására használt pöcökhöz. A nagy különbség, hogy míg az utóbbit egy határozott mozdulattal betolva magát a SIM-kártya tartókeretét pattintjuk ki, addig az indiai telefonnál egy műanyag fedőt kell kiokoskodni vele.

Érdemes elolvasni a telefon mellé adott használati utasítást, de még így is érhetik meglepetések az embert: a teszt során én konkrétan elvesztettem a műanyag darabkát, így onnantól kezdve egy másfél centis rés tátongott a telefon tetején. Nem tudni, mi lehetett a baj, látszólag jól tettem vissza a fedőt, nem állt ki, vagy ilyesmi. Jól megnéztem, mert gyanús volt, hogy eleve rosszul vettem le.

Erős közepes

A gyártó célja a telefonnal az, hogy elérhető alternatívát nyújtson azoknak, akik egy full HD-s kijelzővel szerelt, nem idegesítően lassú, közepes tárhellyel ellátott, egy-másfél napot kibíró okostelefont szeretnének anélkül, hogy el kellene adniuk a fél veséjüket. Ez kisebb kompromisszumokkal sikerült is.

A kijelző kicsit fakó, ha jó (vagyis hát rossz) szögből nézzük, néha a 441 PPI-s érték ellenére is látszik a képet kiadó sejthálózat. De mivel egy középkategóriás telefonról beszélünk, összességében ki kell mondani: a Titanium X-be tényleg olyan kijelző került, ami csak a legjobb, azonos kategóriájú versenytársaknak van. IPS-panelről van szó, tehát a betekintési szögek és a fényerő is megfelelő, ráadásul akár olvasni is kényelmes rajta, hiába a nagy felbontás.

A telefon többi összetevője általában a jó közepest hozza. Van például kamera elöl (5 megapixel) és hátul (13 megapixel), sőt vaku is van mindkét lencse mellé (hátul dupla vaku van). Ettől függetlenül sem szelfit, sem igazán jó képeket nem fogunk majd lőni csípőből. A beltéri képek maszatosak, szemcsések, de még tökéletes (természetes) fényviszonyok között is a világ összes mázlijára szükségünk lesz ahhoz, hogy normális, kinyomtatható képet lőjünk. Nekem például az istennek se sikerült a gyerekeket lekapnom vele normálisan, az egyetlen, amúgy egész jól sikerült képet is akkora záridővel rögzítette, hogy a négy kéz közül az egyik már csúnyán bemozdult. Mindezt nagyjából verőfényes napsütésben, délben. Hintázó gyereket fényképezni pedig inkább ne akarjunk, csupa keserű tapasztalatot ad.

Az előlapi kameránál sok teteje mondjuk nincs a vakunak, az 5 megapixel és a gyenge érzékelő igazából arra elég, hogy lőjünk magunknak egy avatárt a Skype-hoz, vagy küldjünk egy vicces képet az új napszemüvegünkről, de ezek a képek is baromi szemcsések lesznek. Az előlapi vakuval azt érjük el, hogy kicsit kékebb, hidegebb lesz minden, de a szemcsésség megmarad, ráadásul (ez persze független a vakutól) a teszt alatt néha komolyan akadt a képernyőn látott előkép. Az előlapi kamera amúgy eléggé a készülék jobb szélére került ahhoz, hogy a telefont a bal fülünkhöz emelve már ne működjön jól a közelségérzékelés (magyarán vigyázzunk, mert simán összevissza elnyomkodhatjuk a telefont a fülünkkel és az arcunkkal pusztán azért, mert nem kapcsol ki a képernyő).

Kell neki a kilátás

Furcsán működött a készülékbe szerelt GPS is. Az első pár napban konkrétan nem talált műholdat, aztán egyszer csak összeszedte magát, és onnantól (bár lassan) megtalálta magát Waze-ben. Komoly hátrány azonban, hogy a Titanium X csak akkor mér helyesen, ha közvetlenül rálát az égre, vagyis a szélvédő alatt tartjuk. Én ahhoz vagyok szokva, hogy az amúgy szívből gyűlölt Galaxy S3-am a sebváltó előtti rekeszben pihen, és onnan is pontosan meg tudja állapítani, hogy merre járunk, csak néha keveri az alsó rakpartot a felsővel száz méteren keresztül. Az indiai vetélytárs ezzel ellentétben ugyanonnan teljesen vak, sőt, már az anyósülésre téve is csak pattog a környékbeli utcákon és utakon. A rekordja eddig az volt, amikor az M6-os végén dobált az M0-s és a környékbeli szervízutak között, a fővárosban pedig egyszerűen használhatatlan volt, ha nem a szélvédőn lógott.

A Titanium X sebességére sok panasz nem lehet (ebben a kategóriában). Jó összehasonlítási alap, a Galaxy S3, amit általában használok, és naponta nagyjából háromszor hasogatnám fel apróra olyan dolgok miatt, mint a négy másodpercig töltő telefonkönyv vagy a nulla visszajelzést adó szoftverek. Itt ilyesmi nem volt, bár azért a 4.2.2-es Android nem kifejezetten gazella módjára pattogott ide-oda. Viszont tette a dolgát, amit elindult, az el is indult, nem pedig várt három másodpercet, hogy az ember rányomjon újra.

Ha ön indiai, örömmel hallja majd, hogy

Szoftveres téren éri az embert a legérdekesebb élmény: a telefonon talicskányi gyári telepítésű szoftver van, és konkrétan egytől egyig használhatatlanok. Mármint a világ bármely pontján, Indiát leszámítva. Van ugyanis indiai sztárokkal kapcsolatos híreket, indiai vonatmenetrendeket(aminek ikonja valószínűleg az egyetlen olyan szerelvényt mutatja a keleti országban, amiről nem csüngenek fürtökben az emberek), indiai horoszkópot és indiai szerelmi tanácsokat adó app is, és ezek mindegyike (fokozva a fokozhatatlant) rúpiában adja meg az előfizetési díjat.

A képernyő, pontosabban az érintésvezérlés azért megbokrosodott néha, böngészés közben néha gördítés helyett belenagyított az oldalba, még akkor is, mikor kifejezetten odafigyeltem arra, hogy még véletlenül se érjen hozzá valamelyik másik ujjam a kijelző széléhez. A gombok elhelyezése sem tökéletes, a hangerővezérlő gombokat pont annyival sikerült feljebb tenni a kelleténél, hogy örökké halkítsunk, ha vakon próbálunk hangosítani.

A hanghoz kapcsolódik a következő fura megoldás: az amúgy nem is ütnivalóan rossz beépített hangszóró valamiért a készülék hátán kapott pár fúrt lyukat, így vagy a kezünkkel takarjuk el, vagy az asztal lapjával, a lényeg, hogy a hang csak akkor terjed jól, ha úgy fogjuk a készüléket, minta előtte valami nagyon gusztustalanba ejtettük volna: két ujjal, a tetejét összecsípve.

A Karbonn Titanium X 77 ezer forint környéki áron kapható az eMAG-nál, ők a hivatalos magyar forgalmazók. Kis utánajárással közvetlenül Indiából is megrendelhető a telefon, de ezt a külföldi honlapokon olvasott garanciális ügyintézési bakik alapján semmiképp sem ajánlanám. A hetven-nyolcvanezer forint környéke elég sűrűn lakott terület a középkategóriás telefonok piacán, és sajnos ez az indiai modell sem hozza el a megváltást. Kiváló képernyője, érdekes külseje és jó teljesítménye előny, de a gyenge fotóteljesítmény, a szoftveres apróságok, illetve a tény, hogy memóriakártyával tovább nem bővíthető telefonról beszélünk, nem erősítik meg a helyzetét. Viszont ha Indiába indul, ne nagyon keressen tovább, vegyen egy Karbonn Titanium X-et (de csak miután kiért, ott ugyanis 15 ezerrel olcsóbb).