A Google csinált egy androidos iPadet

Úgy tűnik, ami az okostelefonok piacán pár éve bekövetkezett (a vetélytársak az iPhone-hoz fogható okostelefont csináltak), az a tableteknél az istennek sem akar eljönni. A legvérmesebb Apple-rajongók is elismerik, hogy a konkurencia csúcsmodelljei már jó ideje egy ligában játszanak az iPhone-nal – vagy ha nem, hát az előbbi zárójeles megjegyzésnél úgyis becsukták az ablakot, és ezt már nem olvassák –, ahogy a legsúlyosabb ellendrukkerek is azt, hogy az iPadet máig nem sikerült utolérni minőségben.

Legutóbb a Google azzal próbálkozott, hogy az alapfelállás felborítása helyett elsunnyogjon az iPad mellett: a Nexus 7 jóval gyengébb volt, mint az akkori iPad, de sokkal-sokkal-sokkal olcsóbb (pontosan a harmada volt az ára az iPadének, azért a három „sokkal”). A Nexus 7 és hd-s utódja persze nem verte meg az iPadet, de megalapított egy új tabletkategóriát, az olcsó, de mégsem gagyi gépekét; azt pedig olyan nyomasztóan uralta a maga utolérhetetlen ár-érték arányával, hogy két évig nagyon kevés ésszerű ok volt olyan tabletet venni, ami nem Nexus.

Aztán a Google gondolt egy nagyot, kidobta az egész koncepciót, és csinált egy új tabletet, ami

• már alig gyengébb, mint az iPad-csúcsmodell,
• de még mindig érezhetően olcsóbb,
• viszont kétszer annyiba kerül, mint a régi, hetes Nexus.

A Nexus 9 és telefon párja, a Nexus 6 (és itt igen nagy a kísértés, hogy elővegyük a klasszikus lottóhúzásbaki-legendát) már pár héttel karácsony előtt megjelent Amerikában, és mostanában kezd el különféle csatornákon beszivárogni, és elérhetővé válni itthon is. Az ár 110-120 ezer forint körül mozog, ami egyrészt felette van a lélektani 100 ezres határnak, másrészt igen misztikus mágia lehet, hogy hogyan hozzák ezt ki 400 dolláros alapárból, az eszetlenül magas dollárárfolyam és a 27 százalékos áfa mellett.

Akárhogy is, a Nexus 9 első és legfontosabb tulajdonsága, hogy ez már nem az a szuperolcsó tablet, mint a 7 volt. Amit viszont már nem is gyártanak és árulnak, remek alkalmat nyújtva ezzel a világ összes angol anyanyelvű techújságírójának, hogy elsüthesse a 9-8-7 (azt, hogy nyolc, vagyis eight, majdnem ugyanúgy kell ejteni, mint azt, hogy ate, úgy pedig azt jelenti, hogy a kilences megette a hetest) szóviccet. Nem is beszélve Hitler kiborulásáról a Becstelen brigantykban.

az Air 2, és még mindig csak kétharmadannyiba kerül. A kérdés csak az, hogy az ezzel a felállással megcélzott új vásárlói rétegnél ez bejön-e majd annyira, mint a Nexus 7 „hát ennyiért hülye leszek bármi mást venni” mindent vivő érve. Az viszont megmaradt, hogy hogy a kilences alapban a legújabb Androiddal, a Lollipoppal érkezik, és elsőként kap meg minden frissítést.

Ez a premierkor nagy dolog volt, most már nem annyira, de olyan apróságokban is érezhető, hogy már a hardvert is a Lollipop trükkjeinek szem előtt tartásával tervezték meg. A bekapcsológomb például egészen belesimul a tablet oldalába, nem lehet véletlenül megnyomni, cserébe ha direkt meg akarjuk nyomni, úgy kell keresgélni. De hát miért is akarnánk direkt megnyomni, amikor a Lollipop tud olyat, hogy a képernyőre kétszer koppintva felébred az alvó tablet.

És a lényeg: olyan vadállat vasat tettek a Nexus 9-be, amivel úgy néz ki, hogy 3-4 év múlva még mindig használható tablet lesz, nem levélnehezék. Ami egy átlagos tabletről azért nemigen mondható el.

Szép

A Nexus 9 dizájnja egy az egyben olyan, mint a Nexus 5 okostelefoné, tényleg, szebben harmonizálnak, mintha a legújabb iPadet és iPhone-t tenné az ember egymás mellé, ráadásul a hipszterfaktor is magasabb bennük, elvégre az egy Starbucksra eső almalogók átlagértéke már évek óta az irritálóan magas sávban van a mainstream-o-métereken. Ebben az az érdekes, hogy az ötöst az LG-vel tervezte a Google, a kilencest meg a HTC-vel, és különben is, az aktuális telefon a hatos, aminek viszont sokkal lekerekítettebbek a sarkai, így nem annyira passzol hozzá a tablet.

A fémkeret és a matt műanyag hátlap mindenesetre jól néz ki, elegáns, nem tűnik olcsónak, kellemes és kényelmes a fogása, és pár hét tapasztalata alapján strapabíró is. A fekete hátlapon mondjuk egy kis használat után látványosabban és gyorsabban szaporodnak el az ujjlenyomatok, mint a négyzetméterek Rogán Antal lakásában, ami aránylag kevéssé esztétikus látvány. Mármint az összefogdosott tablet. Érezni, hogy van benne anyag: az iPad Air 2-nél ugyan kisebb, de picit vastagabb és picit könnyebb. 425 gramm és 7,95 milliméter az Apple 437 g és 6,1 mm adataihoz képest

A 9-es számot az összes többi Nexushoz hasonlóan a képátlóról kapta a tablet, kis kerekítés azért van benne, mert a kijelző átlósan pontosan 8,9 hüvelykes. Ezzel éppen a két iPad-modell, a 9,7-es Air, és a 7,9-es Mini közé sikerült belőni az új Nexust, pont annak a határára, hogy kosárlabdázó lapáttenyér nélkül is stabilan lehessen tartani egy kézben. Mindehhez 4:3-as képátló társul, ami már önmagában elég szokatlan tableteknél, és 2048×1536-os felbontás, ami jobb, mint a tévénk full hd-ja, jobb, mint a digitális IMAX mozik 2K-ja, és pont ugyanannyi, mint az iPad Air 2-é.

Viszont kisebb képernyőn, vagyis nagyobb a pixelsűrűség, elvileg szebb a kép. Gyakorlatilag meg kb. ugyanolyan: gyönyörű, erős fényű, kontrasztos, részletgazdag – és mind a kettőt kenterbe veri a Samsung Galaxy Tab S 2560×1600-zal és super-amoled technológiával. A legérdekesebb itt a 4:3-as képarány, ami nem túl jó filmnézéshez, lévén alul-felül fekete csíkokkal jönnek a szélesvászonra optimalizált videók, viszont jó weboldalakhoz, úgy általában olvasáshoz, jegyzeteléshez vagy éppen irodai programok használatához (a Nexus ugye előtelepített és optimalizált Google Drive-Docs-Sheets-Slides-Keep csomaggal jön, ami meghökkentően jól használható, ha egy bluetoothos billentyűzetre is beruházunk).

Okos

A motorháztető alatt egy 64 bites Nvidia Tegra K1 processzor dolgozik, amiben az a nagy szám, hogy 64 bites, mert ilyen nem volt még androidos tabletben; márpedig a Lollipop egyik nagy újdonsága, hogy már 64 bites működésre optimalizálták. Az Apple ugyanezt a 64 bites ugrást 2012-ben az A7 processzorral és az első iPad Airrel tette meg, és most utolérte a Google.

Ha az előző két mondatból egy büdös szót sem értett, mondjuk kicsit felhasználóbarátabban:

A CNET tesztjein a Nexus 9 jóval több benchmarkban verte meg az iPad Air 2-t, mint amennyiben kikapott tőle, a csipet gyártó Nvidia meg egyenesen azt mondja, hogy több lóerő van benne, mint egy középkategóriás pécés videokártyában, egy Xbox360-ban vagy egy Playstation 3-ban. Ebből a gyakorlatban annyit lehet észrevenni, hogy bárhogy mesterkedünk is, nem sikerül lassulásra, szaggatásra bírni az appokat, elindíthatunk 15 alkalmazást, megnyithatunk mögéjük 25 weboldalt, minden villámgyorsan betöltődik, aztán száguld.

Mondjuk egy vadonatúj, csúcskategóriás tablettől ez a minimum, a kérdés inkább az, meddig marad ez így. A 64 bites átállással jó az esély arra, hogy a Nexus 9 bőven időtállóságban is hozza az iPadek szintjét azzal, hogy vagy 3-4 generáció (jó esetben ugyanennyi év) erejéig most nem lesz különösebb gondunk tabletre. Ami kicsit aggodalomra adhat okot, az a 2 gigabájt memória, ami ma még elég, de valószínűleg ez fog először szűk keresztmetszetté válni az egyre nagyobb hardverigényű appok futtatásánál.

A tablet 16 és 32 gigabájtos kiszerelésben kapható, már ami a háttértárat illeti, és ebből az Android alapban elfoglal ötöt. Bővítőhely memóriakártyának meg nincs, hát pont ez volt az az irány, amiben nem kellett volna követni az Apple-t. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy egy-egy hd-videó vagy grafikaigényesebb játék simán megvan másfél-két giga, és az olyan ártatlan appok, mint a Facebook vagy a Pocket is meghökkentően nagyra tudnak hízni sunyiban.

A megoldás az, hogy észnél kell lenni, és nem egyszerre játszani öt játékkal, miközben három sorozatból tartunk egy-egy évadot a tableten, plusz két hétre elegendő zenét. Meg persze nem fotózni és videózni nyakra-főre, de hát kultúrember ilyesmit úgysem tesz, sőt, harsányan kiröhögi a tablettel fotózó felebarátait. A Google célja valószínűleg a helyspórolás kikényszerítésével az volt, hogy az embereket rászoktassa arra, hogy az adataikat ne a gépen, hanem felhőben (a Google felhőjében, nanáhogy) tartsák. Mondjuk választhattak volna ennél finomabb pedagógiai módszert is.

Oké, hogy jól össze van rakva, és brutál ereje van, na de meddig bírja szuflával? – adja magát a kérdés, és itt figyelmesebb olvasóink rögtön észrevehették azt is, hogy milyen jó alkalmat biztosítottunk egy spontán that's what she said poén ellövésére. A Google hivatalosan nettó 10 óra üzemidőt ígér átlagos használat mellett, nálunk egy másfél órás hd-mozi lejátszása 23 százalékot, egy óra véletlenszerű netezgetés 12-13-at szívott le az akku töltéséből. Ez filmnézéssel bő hat óra, webezéssel nyolc óra élettartamot jelent teljes feltöltésről indulva.

Érdekes, hogy üresben is rendes fogyasztása van, ha az ember hozzá se nyúl, akkor is elszivárog 3-4 nap alatt a fele töltés belőle. Játékokkal pedig 3-4 óra alatt le lehet nullázni, még olyan, nem különösebben grafikaigényes darabokkal is, mint a Plants vs. Zombies vagy a Hearthstone, és ilyenkor melegszik is piszkosul. Átlagos, aktív használat mellett nagyjából kétnaponta elég rádugni a töltőre, és egyáltalán nem kell parázni, ha azt látjuk, hogy 20 százalékon van, nem fog mindjárt lemerülni. Bár két tesója, a Nexus 6 és a HTC One M8 is kapott más-más fejlesztésű gyorstöltő technológiát, a Nexus 9-ből ez kimaradt, így egy teljes feltöltés úgy 4-5 órát jelent, szóval érdemes éjszakára időzíteni.

Még egy dologban veri a teljes tabletmezőnyt a Nexus 9, ez pedig a hang. A jó minőségű hangszóró az oké, de végre eszébe jutott valakinek ezt a gép előlapjára tenni, így nem elég, hogy szép tiszta és erős a hang, nem is torzítja szanaszét az, hogy a hangszórót pont lefogjuk a kezünkkel, és egyébként sem a fülünk felé nyomja ki magából a hangot. Még azt is megkockáztatnánk, hogy tablet még sosem szólt olyan jól, mint a Nexus 9, de akkor el kéne tekintenünk attól a rétegtől, akit egy kicsit is érdekel az, hogy hogy szól a tabletje, és beszerzett hozzá egy bluetoothos minihangfalat.

Segít a matek

Míg a Nexus 7 gyakorlatilag ellenfél nélkül volt a maga kategóriájában (azóta persze bejöttek oda az olcsó kínai gagyik, és a kicsit drágább nemgagyik), a 9-es magát a királyt, az iPadet hívja ki. Innentől szigorúan racionális matematikai alapon közelítve a problémához:

• x = amennyivel gyengébb az iPadnél a Nexus 9, ízlés szerint akár negatív, akár pozitív, de abszolút értékben mindenképpen elég kicsi szám
• y = amennyivel olcsóbb; ez az alap amerikai árakat számolva száz dollár, itthon meg ahogy éppen kijön
• z = érzelmi kötődést és megszokási faktor az Apple mellett