A király, aki még hisz a mesékben

A King’s Quest jól megrajzolt és szórakoztató felidézése az olyan klasszikus kalandjátékoknak, mint a Grim Fandango vagy a Monkey Island-sorozat. Vagy persze a régi-régi King's Questé, ami már akkor is ősi klasszikusnak számított, amikor az előbb említettek megjelentek. Az ötrészes sorozat (eddig három rész készült el) egy fantasy világba visz minket, ahol minden klasszikus hozzávaló megvan: sárkányok, koboldok, lovagok és hercegnők. Meg persze egy rettenthetetlen ifjú, akiről már az első mondatok után kiderül, hogy övé lesz a Daventry trónja a számtalan kaland után.

A történet keretét az adja, hogy az öreg és beteg Graham király elmeséli fiatalkori kalandjait unokájának, Gwendolynnak. A beszélgetést az egész játék alatt halljuk, a mesélők kommentálják az eseményeket. Néha egészen viccesen. Ha például a sárkánnyal vívott csatát elveszítem, mint az ifjú Graham, akkor az öreg megpróbálja elkenni a történteket azzal, hogy talán nem jól emlékszik a sztorira. Mert hogyan is halhatna meg a főszereplő, aki épp unokájának meséli el, hogy milyen hősiesen győzte le a szörnyet.

Christopher Llyod színész szinkronizálja az öreg királyt, néhol olyan zseniálisan, hogy kedvem támad egymás után többször is a szakadékba ugrani, hogy halljam zsörtölődését. Legjobban az apró poénokon jön át a színész zsenialitása, már csak emiatt is érdemes játszani a King's Questtel.

A King’s Quest név azért hangozhat ismerősen a régi játékosoknak, mert eredetijét 1984-ben adták ki, amelyet aztán nagyon sok rész követett. Klasszikus point and click játék volt, akkoriban elsöprően sikeresnek számított. Talán ezért próbálták már többször is újraéleszteni új játékosgeneráció számára, eddig nem sok sikerrel. A mostani, 2015-ös próbálkozás azonban jó úton halad.

Már nem klasszikus point and click játékról van szó, inkább a tágabb értelemben vett kalandjáték irányába mozdultak el a fejlesztők. Persze itt is gyűjteni kell a tárgyakat és felhasználni egy adott ponton, de nem ezen van a lényeg. Hanem a rejtvények megfejtésében, nyilazásban, ugrálásban és persze komoly döntések meghozatalában.

A játék menete ugyanis tőlünk függ. Attól függően, hogy mit választunk, úgy alakítjuk a történetet. A kereteken belül persze, de azért elég nagy a döntési szabadság. Egy-egy feladatot több módon is meg lehet oldani, a szereplők viselkedése is változik döntéseink függvényében és a végkifejlet is különböző lehet.

Az első rész egy nagyon hagyományos kalandjáték, egy viszonylag nagy területen rohangálunk egyik helyszínről a másikra, megismerkedünk a szereplőkkel, akikkel a későbbi részekben is lesznek közös kalandjaink. Nem spoilerezünk azzal sokat, ha eláruljuk, hogy egy lovagi tornán kell részt vennünk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket azzal, hogy legyőzzük a többi királyságból érkezett lovagot. Az egyiket ésszel, a másikat erővel, a harmadikat gyorsasággal.

Itt még nem sejtjük, de a többi részből kiderül, hogy egy rejtett szál is húzódik a háttérben, amely szép lassan tekeredik a végkifejlet felé. Erről nem mondunk el többet, legyen elég annyi, hogy a harmadik rész végére már egészen izgalmassá válik, szinte izgalmasabbá a fő sztorinál.

A második rész jóval komorabb, szinte sötét az elsőhöz képest. Itt nem nagy a bejárható terület és a hangsúly azon van, hogy milyen sorrendben oldjuk meg a feladatokat. Legalább ötször nekifutottam a legelejétől, mert nem fogadtam ez az események alakulását és megpróbáltam, hátha sikerült a lehető legkevesebb rosszal kikeveredni a helyzetből. Az egyes epizódokat néhány óra alatt le lehet játszani, de a másodikkal nagyon sok játékórát töltöttem, hogy tökéletes legyen az eredmény.

A harmadik rész megint az első hagyományait követi, könnyedebb, de egy helyszínre korlátozódik. Graham itt már királyként kalandozik, keresi és meg is találja élete szerelmét. Ez eddig a legrövidebb rész, alig néhány óra alatt végig lehet játszani, de  nem panaszkodom, a története miatt nagyon jó és szívet melengető élmény. 

A King’s Quest összetett játék, amelyben benne van a Disney-filmekre jellemző bolondos humor, de meglepően véres jelenetek is helyet kapnak. Az egyik pillanatban koboldok tucatjait nyilazzuk le, a másikban vicceket mesélünk egy kereskedőnek, vagy eljárjuk a hídőrök táncát. Ráadásnak ott a mindent átszövő komorság, amelyre nem számítunk egy ilyen játékban és képes pillanatok alatt kijózanítani a legváratlanabb helyzetekben.

A játék szinte minden platformon elérhető, én PlayStation 4-en játszottam vele.